A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-06 / 40. szám

áútai órák Szeptember 22-én kellemes, napsütéses vasárnap délután rendezték meg Gútán a Csemadok nyitrai kerületének kultúrszemléjét. Mintegy kétezer néző jött össze a gútai futballpálya felszalagozott, zöld gyepére, hogy tanúja legyen a kerületi kultúrcsoportok nemes vetélkedésének. Nagy várakozással tekintettünk a bemutató elé, hogy a nemrég lezajlott zselízi országos szemlén a nyitrai kerület népművészeti együttesei jól szerepeltek. Arra számítottunk, hogy a bemutató rendezősége mind a szervezés, mind a műsor összeállítása tekintetében értékesíti a tapasztalatokat, de sajnos ez csak részben történt meg. Ez annál is inkább meglepő, mivel minden szakember tudja, hogy a nyitrai kerület magyarlakta vidékei a legbőségesebb tárházai a haladó, sok helyen még ma is élő népi szokásóknak, táncoknak, népdaloknak és hagyományoknak. A tizennégy faluból, illetve kisvárosból összejött csoportok fellépése vegyes benyomást keltett. A műsor túlnyomó részét a táncegyüttesek és szólóénekesek szereplése töltötte ki. A kerületben csak egy énekkar dolgozik, az egerszegi, de az sem vett részt a szemlén. A tánccsoportok közül a már országszerte ismert tardoskeddi, martosi és garamgyörgyi együttesek előadásainak színvonalához nem fér kétség, töretlenül haladnak tovább s reméljük, jövőre újabb táncfeldolgozásokkal örvendeztetnek meg bennünket. A garamsallói," ládányi, füri, felsőkirályi, csúzi, peredi és gútai csoportok igyekezetét, lelkesedését, a népviseleti ruhák tarkaságát értékelnünk kell, de további fejlődésük érdekében okvetlenül fel kell hívnunk a figyelmüket egy-két hibára. A ladányiak Leánybúcsúztatója például ügyesen, ötletesen kezdődött, kár, hogy a cselekmény egységét megbontotta a közbeiktatott két műdal, melyet az eladó lány és a vőlegény énekelt, pedig ezeket kis fáradsággal sokkal szebb helyi népdalokkal lehetett volna pótolni. A füriek Bényi leánytáncának szépségfoltja a népviselet veit. Kedves a füriek népviselete, de ha már bényi táncot tanultak, sokkal hatásosabb lett volna a híres bényi rövid rakott szoknya! Eredeti, eddig még kevéssé ismert népviseletben táncoltak a felsőkirályí lányok, kár, hogy kissé félénken mozogtak a színpadon, ami a többi együtteseknél is sokszor feltűnt. A garamsallóiak Zöldágtáncát a mozgalmasság, élénkség jellemezte; ez feltétele a további munkának. Sokat rontett a táncok előadásánál a zenekar és az együttesek közötti próba hiánya. A szólószámok egy-két kivétellel elmaradtak Zselíz mögött, talán csak Németh Magdát, a Kőműves Kelemenné című népballada szavalóját, Csányi Katót, Szalai Erzsébetet és Kalász Ernőt lehet kiemelni. Külön kell szólnunk az ógyallaiakról, akiknek műsora egyáltalán nem támogatta e szemle eszmei célkitűzéseit. Műmagyar, gyökértelen táncaik, operett- és slágerszövegeik a régi kabaréműsorokat juttatták eszünkbe. Pedig az ógyallaiak szereplőgárdája sokkal tehetségesebb, mint hogy ilyen apró, művészileg hibás dolgokra fecserélje erejét és tudását. A műsor befejezése után azzal az érzéssel keltünk fel a helyünkről, hogy sokat láttunk, de kevesebbet kaptunk, mint ahogy azt az utóbbi években megszoktuk. A kerületi szemle rendezői, a látottakból ítélve, nem aknázták ki eléggé a lehetőségeket és keveset tanultak a zselízi bemutató tapasztalataiból. — d — • A színpad és a közönség • A garamsallóiák felvonulása • A felsőkirályi együttes Csillagtánca • Készülődés