A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-15 / 37. szám

• » -A rimaszombati leányok A tornaijai tánccsoport Több mint tízezer főnyi nézőközönsége volt a Csemadok első országos dal- és táncünnepélyének. Egy-egy megható műsorszám: egy-egy hatásos mozzanat nyomán tízezer szív dobogása gyorsabbodott, hevült s a friss vérrel együtt vitte-küldte tovább az izgalom, a szépségérzés forró hullámát. És most, hetekkel Zselíz után, ugyanannyi lélek mélyén lassan lerakódnak a hangokba és a mozdulatokba foglalt és velük éreztetett életöröm mozzanatai: az egészről egységes szép emlék marad az emberekben. Am elég lesz csak egy szó: Zselíz, ahhoz, hogy az emlékezetből újra felidéződjék minden apró mozzanat. Az egészből nehéz, és helytelen is volna kiragadni egy-egy műsorszámot, méltatva kihangsúlyozni annak művészi értékét másokkal szemben. Ha most a következő sorókban mégis megemlítem egy-egy csoport számát, csupán azzal az igénnyel teszem, hogy általuk néhány következtetést, megállapítást bizonyíthassak. A dal- és táncünnepély művészi sikeréhez, a közönségben kiváltott szépségérzéshez jelentősen hozzájárult a rendezés helye: a színpompás játékok természetes hátterévé avatott évszázados fák komolysága, a szabad levegőáramlás szárnyán érkező illatok feloldó hatása mind arra ösztönözte a közönséget, hogy szabaduljanak gondjaiktői, lelki és testi üdülésnek érezzék ezt a napot. Kinyílott az emberek leike és sokkal fogékonyabb lett minden benyomásra, mint máskor. Van ugyan a szabadtéri előadásnak egy hátránya is, hogy a sok különféle apró benyomás eltereli a nézők figyelmét, azonban Zselízen ez csak kis mértékben következett be, a műsor ugyanis művészi értékével s színvonalával lebilincselte az emberek figyelmét. A műsor legnagyobb részét a táncok tették ki, de minőségileg is meghaladták a többi népművészeti ágat. Ehhez hozzájárult az is, hogy a tánc, a mozgás, a szemléletes formák művészete közelebb áll a nézők felfogóképességéhez. Ezek a táncok, szokások, játékok most már teljes győzelmet arattak az úgynevezett népies, eredeti tárgykörükből már kiszakadt s csupán népiesnek tűnő táncok felett. (Gyertya-tánc, párnás tánc, menyecsketánc stb.) A néző megtalálja a táncjáték mondanivalóját, vezérfonalát s így hamarabb megérti az egyes elemeket, amelyek a mondanivaló kidomborítását, érzelmi aláfestését szolgálják. Mindenki megértette például a tardoskeddiek váskatáncának azt a részét amikor a férfiak temperamentumos tánca után a vízhordó asszonyok amolyan: „hát megmutatjuk, mi is tudunk" tartalommal járták el kedves táncukat. De nemcsak mennyiség tekintetében győzött a cselekményes tánc a Csemadok népművészeti csoportjainál — elvégre ezt már tavaly is tapasztalhattuk a losonci központi bemutatón — művészi síkon is nagy előrehaladást és fejlődést tanúsított e bemutató. A megjelent csoportok műsora alapján arra következtethetünk, hogy a csoportvezetők fejlettsége közeledik ahhoz a fokhoz, amikor maguk is képesek a feltárt népművészeti hagyományokat igényesen feldolgozni. Természetesen ez nem