A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-15 / 37. szám
A *deméndiek lakodalmasa általános jelenség és nem mentesíti a Szlovákiai Népművészeti Házak* és a Kerületi Népművészeti Tanácsadó szakembereit attól, hogy a csoportokat tovább is szakmai segítségben részesítsék. Különösen a gerencséri csoport igényel ilyen segítséget, mivel még kezdő, fiatal, s az ezzel járő hiányosságot tükrözte bemutatkozójuk. Műsoruk azonban nagyon szines; a villőzés elbájoló gyöngyszeme népművészetünknek. Nagy figyelmet keltett és érdemel továbbra is a deméndiek lakodalmasa. Ebben leginkább éreztük az egyszerű emberek meleg közvetlenségét, a kiforratlan előadás azonban egyes részeken művészi átdolgozást igényel. A * martosiak lakodalmasa, tekintettel arra, hogy a csoportnak ez első szereplése volt, a bemutató szenzációjának mondható. Sok tánccsoport lépett fel és mindegyikről meg lehetne állapítani valami általánosat. Most azonban csak összegezve fejtjük kl azt, ami mindegyikre érvényes: Népművészeti csoportjaink munkája biztosan halad az ösztönösségtől a tudatosság, az alkalomszerűségtől a rendszeres szereplés felé. A bemutató művészi sikerét a tánccsoportok után az énekkarok segítették elő. Bár két énekkarunk, hozzá a legfejlettebbek nem voltak jelen, még Így is jelentékenyen hozzájárultak a bemutató művészi értékéhez. Művészi tekintetben talán az egerszegi énekkar mondható legfejlettebbnek. Hiba azonban, hogy műsora nem eléggé időszerű, amire pedig nagy szükség volna. Ezzel szemben a lelkes nagymagyari énekkar bemutatkozása alkalmából nagyobb súlyt fektetett a mozgalmi dalok előadására. És mondhatjuk, ez a vállalkozás sikerrel járt. Minden esetre a csoportnak tartózkodnia kell az egyoldalúságtól és az énekkar vezetőjének feladata, hogy erre módot találjon. A fiatal galántai Kodály Zoltán énekkar októbertől, amikor újból működni kezdett, szép utat tett meg. Műsora példaképül szolgálhat a szlnesség tekintetében. A bemutató további műsorában szólóénekesek és szavalók szerepeltek. Kopasz Csillával már tavaly találkoztunk, ez idén újból egy szép balladát adott elő. Jelentkezett egy új tehetség is, Szendreí Zsuzsanna s közvetlensége, egyszerűsége erősen hatott a közönségre. Zseltzen újból alkalmunk volt hallani Cibulka Gabriellát, szavalóművészeink egyik legjobbját. Finom A érzéssel tolmácsolta Gyurcsó István öltözködik az élet című időszerű költeményét. A szólóénekesek közül leginkább Zsolcer Béla érdemelte ki a közönség elismerését. Az egyéni műsorszámok mindenekelőtt a bemutató változatosságát, színességét segítették elő. Mivel a csoportok az egyes kerületek szerint léptek fel, össze lehetne hasonlítani, milyen munkát fejtenek ki a Csemadok népművészeti csoportjai az egyes kerületekben. Ezt itt nem tesszük meg, a bemutatót mint egészet értékeljük. Mégis meg kell említenünk, hogy a kassai kerületből csupán egy tánccsoport szerepelt. Ez feltűnő és elgondolkoztató. Lehet, hogy a nagy távolság miatt nem jöttek többen, de pangás ls feltételezhető az ottani csoportok munkájában. Ez azonban a nézőkből nem váltott ki hiányérzetet, hiszen volt Zsellzen sok más jő csoport, amelyek gondoskodtak arről, hogy a közönség szép emlékekkel gazdagon, megelégedéssel és elismeréssel hagyja el a nézőteret. petrik józsef Az egerszegi énekkar A galántai Kodály Zoltán énekkar A tornaijaink székes-tánca déméndiek lakodalmasa !