A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-15 / 37. szám

A *deméndiek lakodalmasa általános jelenség és nem mentesíti a Szlovákiai Népművészeti Házak* és a Ke­rületi Népművészeti Tanácsadó szakembe­reit attól, hogy a csoportokat tovább is szakmai segítségben részesítsék. Különösen a gerencséri csoport igényel ilyen segít­séget, mivel még kezdő, fiatal, s az ezzel járő hiányosságot tükrözte bemutatkozó­juk. Műsoruk azonban nagyon szines; a villőzés elbájoló gyöngyszeme népművé­szetünknek. Nagy figyelmet keltett és ér­demel továbbra is a deméndiek lakodal­masa. Ebben leginkább éreztük az egyszerű emberek meleg közvetlenségét, a kiforrat­lan előadás azonban egyes részeken mű­vészi átdolgozást igényel. A * martosiak lakodalmasa, tekintettel arra, hogy a cso­portnak ez első szereplése volt, a bemu­tató szenzációjának mondható. Sok tánccsoport lépett fel és mindegyik­ről meg lehetne állapítani valami általá­nosat. Most azonban csak összegezve fejt­jük kl azt, ami mindegyikre érvényes: Népművészeti csoportjaink munkája biz­tosan halad az ösztönösségtől a tudatos­ság, az alkalomszerűségtől a rendszeres szereplés felé. A bemutató művészi sikerét a tánccso­portok után az énekkarok segítették elő. Bár két énekkarunk, hozzá a legfejletteb­bek nem voltak jelen, még Így is jelenté­kenyen hozzájárultak a bemutató művészi értékéhez. Művészi tekintetben talán az egerszegi énekkar mondható legfejlettebb­nek. Hiba azonban, hogy műsora nem elég­gé időszerű, amire pedig nagy szükség volna. Ezzel szemben a lelkes nagymagyari énekkar bemutatkozása alkalmából nagyobb súlyt fektetett a mozgalmi dalok előadá­sára. És mondhatjuk, ez a vállalkozás si­kerrel járt. Minden esetre a csoportnak tartózkodnia kell az egyoldalúságtól és az énekkar vezetőjének feladata, hogy erre módot találjon. A fiatal galántai Kodály Zoltán énekkar októbertől, amikor újból működni kezdett, szép utat tett meg. Mű­sora példaképül szolgálhat a szlnesség te­kintetében. A bemutató további műsorában szóló­énekesek és szavalók szerepeltek. Kopasz Csillával már tavaly találkoztunk, ez idén újból egy szép balladát adott elő. Jelent­kezett egy új tehetség is, Szendreí Zsu­zsanna s közvetlensége, egyszerűsége erő­sen hatott a közönségre. Zseltzen újból alkalmunk volt hallani Cibulka Gabriellát, szavalóművészeink egyik legjobbját. Finom A érzéssel tolmácsolta Gyurcsó István öltöz­ködik az élet című időszerű költeményét. A szólóénekesek közül leginkább Zsolcer Béla érdemelte ki a közönség elismerését. Az egyéni műsorszámok mindenekelőtt a bemutató változatosságát, színességét se­gítették elő. Mivel a csoportok az egyes kerületek szerint léptek fel, össze lehetne hasonlí­tani, milyen munkát fejtenek ki a Csema­dok népművészeti csoportjai az egyes ke­rületekben. Ezt itt nem tesszük meg, a bemutatót mint egészet értékeljük. Mégis meg kell említenünk, hogy a kassai kerü­letből csupán egy tánccsoport szerepelt. Ez feltűnő és elgondolkoztató. Lehet, hogy a nagy távolság miatt nem jöttek többen, de pangás ls feltételezhető az ottani cso­portok munkájában. Ez azonban a nézőkből nem váltott ki hiányérzetet, hiszen volt Zsellzen sok más jő csoport, amelyek gon­doskodtak arről, hogy a közönség szép emlékekkel gazdagon, megelégedéssel és elismeréssel hagyja el a nézőteret. petrik józsef Az egerszegi énekkar A galántai Kodály Zoltán énekkar A tornaijaink székes-tánca déméndiek lakodalmasa !

Next

/
Oldalképek
Tartalom