A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-08 / 36. szám

Szíria nem kér a dollársegélyből f A Közel-Keleten ismét felújultak az imperialista ármánykodások. Ezúttal Szíria foglalkoztatja az Eisenhower-doktrina legfőbb pártfogóit. Vajon mi történt, hogy az USA uralkodó körei éppen Szíria körül fejtenek ki nyílt és leplezett aknamunkát. Lázas tevékenységüknek több oka van. Lényegében arról van szó, hogy a lehető legnagyobb mértékben rosszallják e kicsiny ország határozott függetlenségi törekvéseit; nem tudják Szíria kormányának megbocsátani, hogy erélyesen felszámolt egy öszszee^küvő és kémszervezetet, melynek gócpontja a damaszkuszi amerikai követség volt, feladata pedig abban állt, hogy megdöntse Szíria kormányát, s ezzel elszigetelje Egyiptomot. A kémszervezet leleplezése óriási felzúdulást keltett washingtoni kormánykörökben, amelyek Szíriát „kommunista csatlósállamként" igyekeznek feltüntetni és szemérmetlenül azzal kürtölik tele a világot, hogy Szíria valósággal veszélyezteti az USA biztonságát. Az Egyesült Államok megbocsáthatatlan bűnnek tartja, hogy Szíria semmiképpen sem hajlandó behódolni az Eisenhower-doktrinának s nemrégiben sikeres tárgyalásokat folytatott Moszkvában a szovjet-szíriai barátság elmélyítése s a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztése érdekében. A tárgyalásokról kiadott záró közleményből világosan kitűnik, hogy a Szovjetunió a tökéletes egyenjogúság szellemében és minden politikai feltétel nélkül meszemenöen kész hozzájárulni Szíria iparosításához és műszaki fejlesztéséhez. Ennek érdekében hathatós hitelnyújtást helyezett kilátásba. Ez a megállapodás természetesen nincs ínyére Washingtonnak, amely úgy véli, hogy ez valóságos tőrdöfés az Eisenhower-doktrina érdekeltjei ellen. Washington keservesen csalódott. Sem szirénhangjaival, sem a Damaszkuszban székelő mintegy 700 főnyi diplomáciai képviseletével, sem pedig bilincsbeverő dollár-segély ígérgetésével nem tudta megbontani a szíriai-egyiptomi szolidaritást és szétzúzni Szíria féltékenyen őrzött függetlenségét. Sőt Szíria kormánya az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viszi az Egyesült Államok sötét üzelmének ügyét. Washington természetesen továbbra sem adja fel a reményt, hogy Szíriában sikerül megfordítani a fejlődés menetét s ezt egyelőre azzal igyekszik elősegíteni, hogy hírhedt VI. flottáját „mozgatja" ... A mai nemzetközi helyzetben ez idő szerint meszszebbre nem merészkedhetik, de az is bizonyos, hogy Washington továbbra is nyitott kérdésnek tekinti a Közel-Keletet, melynek szabadságszerető népéi szüntelen résen állnak az imperialisták cselszövései ellen. E. S. Ahol a finánctőke parancsol Mint a „Die Wirtschaft" címíí lap írja, az Egyesült Államok szövetségi számvevőszéke néhány nappal azelőtt kénytelen volt a kongresszusnak (képviselőháznak) jelentést tenni, hogy a Du Pont féle pénzcsoporthoz tartozó General Motors csalárd árlejtés révén illetve a termelési költségek mértéktelen felfokozásával, a hadirepülőgépek szállításánál 17 459 millió dollár nyereségtöbbletre tett szert. Az illetékes hatóságok elismerték ugyan a tényállást, de tartózkodtak a beavatkozástól. Az eset kapcsán érdemes megemlíteni, hogy Charles E. Wilson, az USA hadügyminisztere. akinek feladatköréhez a hadifelszerelések bevásárlása is tartozik, a General Motors főrészvényese, s így mint nagy gyakorlatú üzletember a kormányban is meg tudta „védeni" a General Motors érdekeit. A „Süddeutsche Zeitung" nevii polgári lap jelentése szerint, Wilson például 1954 első 8 hónapjában 1,8 milliárdra rúgó hadfelszerelési rendelést juttatott vállalatának, míg a többi járműveket és motorokat gyártó iparvállalatok összesen félmilliárd dollárra tehető rendeléssel voltak kénytelenek beérni. Mióta Willson hadügyminiszter, a General Motors tiszta (tehát már az adók, tartalékok, osztalékok stb. levonása után megmaradó) nyeresége, amely 1953-ban „csak" 600 millió dollár volt, két évvel később elérte az 1 milliárd 190 millió dollárt. így a General Motors világviszonylatban is az első konszern, amely egy év alatt több mint egymilliárdos tiszta hasznot mutatott ki. Lehet-e beszédesebben bizonyítani, milyen átkos következményei vannak, ha az állam — mint ahogyan azt éppen az USA egyik vezérlő monopóliumának esete mutatja — mindenekelőtt a finánctőke extra-profitjónak biztosítására szolgál. 1. S. Áremelkedési hullám — Nyugaton A legutóbbi három hónapban majdnem valamennyi kapitalista állam gazdasági élete az áremelkedések jegyében áll. Mint az angol Reuter hírügynökség jelenti, a drágulás jelentős mértékben érinti az Egyesült Államok fogyasztóit, akik a legkülönbözőbb közszükségleti cikkek árának emelkedésén kívül jelentős többletkiadással kénytelenek számolni a viteldíjak, az orvosi honoráriumok és a gyógyszerárak terén is. Mivelhogy Ést

zak-Amerikában a társadalombiztosítás igen hiányos, a gyógykezelési költségek növekedése érzékenyen sújtja az érdekelteket. Angliában felment a szén, a gáz, a villany és úgyszólván minden élelmicikk ára; azonkívül emelkedtek a viteldíjak, a posta-és távirda-ületékek, valamint a lakbérek. Franciaországban már a legújabb devalváció-jellegű frankleértékelés előtt megdrágult a bor, a szén, a postailletékek, a telefondíj stb. Kanadában az áremelkedés majdnem valamennyi fogyasztási cikket érinti. Hollandiában drágább lett a tej, a cukor, megdrágultak a dohányáruk, a szén, a koksz, a gáz és emelkedtek a lakbérek. Ausztria népe a gyümölcs-, a zöldség-, a sör, és a sertéshús-fogyasztásnál sínyli meg az áremelkedés átkát. Mindezzel persze még távolról sem zárult le az újabb áremelkedési hullám áldozatainak sora. Mélyrehatóbb ellemzés nélkül is megállapítható, hogy a kapitalista világban bekövetkezett áremelkedéseknek lényegében két oka van. Az egyik: az improduktív fegyverkezés, amely a kapitalista országokban évi 85 milliárd dollárt emészt fel, a másik pedig a tőkés monopóliumok vad profithajszája, amelyet egyrészt a fokozódó tökekoncentráció, másrészt az államavparátus segít elő. Ez a kőt eszköz teszi lehetővé, hogy a monopóliumok mindjobban uralják a piacot és könyörtelenül diktálják az árakat. ; Ollenhauerék választási hadjárata Néhány nap múlva megtudjuk a Német Szövetségi Köztársaságban mutatkozó választások eredményeit melyek nemcsak a német nép, de atz egész világ érdeklődésére is számot tarthatnák. Hiszen éreztetik hatásukat a nemzetközi helyzet további alakulására. Adenauerék, a nyugatnémet nehéziparosok és militaristák legmegbízhatóbb támaszai nem felejtették el, hogy a tartományi választásokon mintegy 3 millió szavazatot vesztettek. Ezért már elejétől kezdve teljes gőzzel fogtak hozzá a választási előkészületekhez, amelyben bösénesen kihasználták a monopóliumok - választási alapjait. Ellenfelük, a szociáldemokrata párt nehézkesen bontakoztatta ki hadjáratát. Sokáig lagymatagon verte vissza Adenauerék felelőtlen, otromba, demagóg s megfélemlítésre irányuló támadásait. Igaz, a szociáldemokrata párt programja is felemás. Inkább emlékeztet afféle liberális követelésekre, mint elvhu marxista célkitűzésekre, mégis több olyan pontot tartalmaz, amely joggal tarthat igényt a széles néptömegek rokonszenvére. A békepolitika s az európai kollektív biztonság gondolatának hirdetése, továbbá a széleskörű társadalmi reformok követelése sok millió ember szívügye. így hát bármilyen fogyatékos is a szociáldemokrácia programja, mégis bizton számolhat a szakszervezeti szövetség tagságának, s az evangélikus egyház számos hívének támogatásával. Mint ismeretes, az illegalitásba kényszerített kommunista párt — a béke és a demokrácia védelmében — ezúttal ugyancsak a szociáldemokrácia mellé állt. Ollenhauerék táborában lesz a dr. Heinemann vezette (közben már feloszlott) össznémet néppárt többsége is. Ilyen komoly tömegbázis mellett joggal el lehetett volna várni, hogy a szociáldemokrácia erőteljesen, magabiztosan száll síkra a népi érdekekért és defenzíva helyett harcosan lép fel a gyűlöletes nyugatnémet imperializmus szekértoló pártjai ellen. Sajnos erre csak a legutóbbi hetekben került sor. A választási küzdelem megindulásáig a szociáldemokrata vezérek ingadoztak. Egyrészt ostorozták Adenauer militarista politikáját, másrészt hallani sem akartak a Német Demokratikus Köztársaságról s nem fukarkodtak szovjetellenes kirohanásokkal sem, melyekkel csak Adenauerék malmára hajtották a vizet. Mindez persze rányomta bélyegét a választási harcra, amely lassanként mégiscsak határozottabb kiállásra bírta a szociáldemokrata pártot, s megmutatta, hogy milyen mély békevágy fűti a tömegeket s mekkora a ncp ellenszenve a militarizmussal szemben, melynek érdekében oly hasztalan ágált Strauss hadügyminiszter Hamburgban és Münchenben. Strauss propaganda-körútja ugyanis szégyenletes vereséggel végződött. A hamburgi és a müncheni tömegtiltakozások sikere mindenképpen azokat igazolja, akik a következetes osztályharc útján kívánják biztosítani a béke, a demokrácia és a szocializmus győzelmét, s a szavak és a tettek egységét követelik. Szirt 13