A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-08 / 36. szám

Találkozásom a „makám"-mal Talán csodálkozva olvassák ezt a furcsa címet, pedig az én részemre csakugyan érdekes élményt nyújtó találkozás volt. De engedjék meg, hogy az elejénél, sőt talán egy kissé nagyon is az elején kezdjem e találkozás leírását. Mert most azt kéne elmondanom. hogy mi az a makám és hol találkoztam „vele". Én azonban ott szeretném kezdeni e „találkozás" történetét, hogy tulajdonképpen mi is az a népzene, amelyről manapság annyiannyi szó esik. Majd be szeretném mutatni a makám-elvet és végül is szólni a „találkozásról". Kezdjük azonban sorjában. Ha azt mondanánk, hogy a népzene az, amit a nép énekel, muzsikál, — felületes meghatározás lenne csupán, mert hiszen nemcsak népdalt énekelünk. „A népzene — írja Bartók Béla — mindazoknak a daloknak az összessége, amelyek valamilyen emberi közösségnél kisebb, vagy nagyobb területen bizonyos ideig használatban voltak, mint a zenei ösztön spontán kifejezői." Népszerűen szólva: a népzene olyan dallamokból tevődik össze, amelyeket sokan és sokáig énekeltek. De har dallamokat sokan és nemzedékről nemzedékre énekelnek, akkor ezek egyrészt át is fognak alakulni — itt így, ott másképp, amott megint másképp fogják énekelni — vagyis dallam variánsok keletkeznek. Másrészt viszont az eredetileg egymástól eltérő szerkezetű dallamok egymáshoz hasonlóvá alakulnak át: vagyis közös sajátságú, egységes zenei stílust eredményező dallamok keletkeznek. Népzenét, tehát csakis sok, egymáshoz többé-kevésbé hasonló dallam adhat. A magyar falu dallamait három csoportba oszthatjuk: a régi (A), az űj (B) dallamok osztályába és a sem ide, sem oda nem tarrozó (C) magyar népi dallamok osztályába. A magyar népzenei anyagra vonatkozó számszerű adatok (Bartók Béla: „Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje" — tanulmánya nyomán) ezt mutatják: Régi pentaton dallam kb. 200 variánscsoportban körülbelül 1000 (9%) В Űj dallam körülbelül 800 varCánscsoportban körülbelül 3200 (30%) С osztálybeli magyaros dallam kb. 600 variánscsoportban (23%) idegenszerű dallam kb. 1000 variánscsoportban körülbelül 4000 (38%) És most feltehetjük a kérdést: hogyan keletkezik a népdal? Valaki rálel, kitalálja, a többi — a környék, gyakran az egész ország — szájára veszi és addig-addig csiszolja, amíg hoszszabb, rövidebb idő (gyakran csak néhány emberöltő) alatt remekművé nem válik. A nép, tévedhetetlen ösztönéve! kiválogatja az ezerszámra keletkező dalok legkülönbjeit és addig csiszolja azokat, amíg el nem nyertje legtökéletesebb alakjukat. „Mint a patak vízcseppjei a kavicsot — írja Arany János — úgy csiszolták ki a magyar szívek ezeket a melődiákgt csodálatosan kerek, kifejező, arányos, klasszikus formákba." És ezzel eljutottunk a népi zene lényegéhez. A dallam folytonosan újjászületik, módosul, tehát: születik. A népdalnai: nincs szerzője (túl iskolás megfogalmazás: szerzője a nép). Az alkotás, a kitalálás, a népi dallamvilágban az örökös változatképzést, a rögr tönzött kivitelt a hagyományos formán belül az ún. makám-elvű teremtést jelenti. Balla Péternek sikerült még a harmincas évek derekán belepillantania ebbe az évezredes műhelybe s meglesnie a nagy géniuszt egy pillanatra munka közben, mikor Moldvában egy operett-keringő átalakulását öt változaton keresztül feljegyezte. Egy-egy dallam bizonyos változásait a falusi köztudat még elfogad a maga kifejezőjéül, másokat már kirekeszt. Azt a keretet, melyben a népi ízlés még magáénak vallja egy-egy dallam variánsát, nevezhetjük makámnak. A szó eredete Idelsohn, a keleti zene kutatója szerint azt az emelvényt, vagy dobogót jelentette, melyen az arab énekes az udvarnál, a kalifa előtt előadta dalait. Más értelmezés szerint a szó egyszerűen szabályt, törvényt jelent, mint a görög nomosz, melyet ugyancsak alkalmaztak a zenére. Szabolcsi Bence a makám-elvét a következőképpen magyarázza: „Vannak kötelező hagyományok, hogy bizonyos alkalomra ilyen, vagy olyan makámot szólaltasson meg az arab zenész, ragá-t a hindu, patet-et a jávai muzsikus. És itt azután persze hozzájuk sorolhatnók a görög nomoszt, a bizánci epichémát. Miből áll a megkötés és kik kötik így meg a dallamot? Ami elő van írva, többnyire a dallam általános alakja, néha csak a szélső hangok, melyeken belül mozoghat, néha a hangsorral együtt a ritmus is, máskor csak a kezdő- és végző-hangok. Ez így elég lazának és ötletszerűnek látszik: a keleti muzsikus mégis messziről, csalhatatlanul megkülönbözteti az egyiket a másiktól, a jó és hagyományhű előadást a hibás és hagyományellenestől. De a hiba és hagyományellenség nem az egyéni kezdeményezés beavatkozásából áll, épp ellenkezőleg: az előadónak bizonyos kereteken belül teljes szabadságában áll a dallamot röglönözni, sőt kötelessége, hogy rögtönözze; csak a modell, a makám előírt körvonalaihoz kell alkalmazkodnia. Most már világosan látjuk: a makám a közösség hagyományát jelenti, a szabályt, a stílust, melyen belül4

« muzsikus él; a rögtönzés, a dallam aktuális megvalósítása az ő egyéniségét képvisel: a közösség, a stílus szabályain belül." A makám a magyar népzenében ma a hangszeres muzsikálás és népballadáink előadásmódjában él elsősorban. Pl. Kodály Zoltán a Kőműves Kelemen-t több mint harminc strófaváltozatban rögzítette meg. Egy-egy jártasabb nótafától vagy falusi cigányzenésztől gyakran hallhatjuk egy-egy dal több változatát, azt mondván rá: ezt így is lehet. Martosi népdalgyűjtésem alkalmával bizonyosodott be elötterti a fentvázolt elv igaza. Mielőtt kimentem Martosra, hogy lakodalmi dalokat gyűjtsek, a már meglévő gyűjtések alapján (Magyar Népzene Tára II.) kiírtam és megtanultam jó egynéhány martosi és környékbeli lakodalmast. Majd ráakadva a falu idős nótafájára, borozgatás közben dalolgattunk. Közben szorgalmasan jegyezgettem. Az eredmény meglepett: a kb. 25 évvel ezelőtt lejegyzett dalokra nem bukkantam rá," csupán • azok variánsaira. Sőt egy régi pentaton dallam (A osztály) szövegét üj stílusú dallamra (B) énekelte a híres nótafa. Én talán a kelleténél hevesebben tiltakoztam, mondván, hogy az nem úgy van, és fújtam a régi formájában. Sértődötten félrehúzódott — már megbántam az elhamarkodott közbevágásomat, de már késő — ö elgondolkodott, hallgatta a dalt, aztán rávágta: hát úgy is lehet. És együtt fújtuk hol az „én" dalomat, hol az „övét" hogy: Dunaparton vagy egy malom, Búbánatot őrnek azon, ejeha! Nekem is van búbánatom, Odaviszem, lejáratom, ejeha! így találkoztam a makám-elvvel Martoson, így nyertem én is egy pillanatra bepillantást a népi muzsika évezredes műhelyébe. MÓZSI FERENC JSzepfemberi esje A felhők, a piros felhők Feketére válnak, Rüakadt'Mk a szárnyára Az éji madárnak. A kert fái nagy titokban, Lopva összenéznek, S kínálgatják sötét hajuk A ragyogó égnek. S ha kontyukbSl egy-egy gyümölcs Olykor földre cuppan. Halk neszezés támad rögtön Fenn a galamb-dúcban. Csendesség jár a házak közt, Kihunynak a jények, S elpihen egy áldomásnyit A lüktető élet. A csend szélén a torony is Óvatosan kongat, S szerelmesek számlálják a Hulló csilagokat ... KOVÁCS ISTVÁN 10