A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-04 / 31. szám

Moszkván függ t ekinte tünk „Nem tudom elképzelni a jövőt béke nélkül. Én úgy vélem, hogy a világ békéje és az emberi élet két egymástól elválaszt­hatatlan dolog, vagy legalábbis annak kell lennie. Az ifjúságnak az a nagy felelős­sége, hogy biztosítsa a békét. На a fiata­lok valóban akarják, akkor nem lesz több háború, mely mindig a legjobbakat pusz­títja el. Az ifjúság az, ami számunkra a legdrágább és éppen ezért kell vigyáz­nunk rá. A béke azonban mindenekelőtt a világ fiataljaitól függ." Ezekkel a sza­vakkal fogadta a moszkvai Világifjúsági Találkozó megnyitását Nicolas Guillen, ku­bai költő. Béke és barátság: ezektől a szavaktól 'ott ismét hangos a világ. Az öt világ. ész. a legsötétebb Afrika, az elzárt Dél-Ame­rika fiataljai, Európa és Ázsia fiaival ma Moszkva felé tekintenek, ahol valosaggá lett ezekben a napokban a világ népeinek barátsága. Barátság! Mily könnyű megér­teni e szót a tiszta szívű embereknek, az élni, boldogulni akaró-népeknek. Ma nél­küle nincs élet, nincs jövö, nincs boldog­ság, se egyének, se népek számára. Év­ezredek kellettek, amíg az emberek szá­jukra vették, megízlelték e szó nagyszerű varázsát, s amíg tettekre szánták el ma­gukat a barátság szellemében, a béke­megvédéséért. Nincs béke, nem terem jó­lét ott, ahol az ellenségeskedés uralja az embert, ahol a népek vezérszelleme a bosz­szú, a másik nemzet letiprása, zsarolása, leigázása és pusztítása. Nincs és nem le­het béke sem népek, sem emberek között, ahol az az erő az úr, hol a baráti kéz­szorítást emberi gyengeségnek veszik, és fölébe helyezik a büszke hivalkodást, a kapzsi önzést, a mindent eltipró erö szel­lemét. Békét csak a barátság, a megértés, a másik megsegítése szülhet. Ez vezeti a világ fiataljait a nagy cél megvalósításában. Ez lett vezéreszméje, mert az emberi lelkek ura az ember cse­lekedeteinek igaz vezére, a jóság, a szelíd szeretet, és nem a gonoszság. De vigyáz­*nunk keli! Még nem jött el a kor, hogy minden országban ura lehetne akaratúnak a nép. Még nem él minden nép a maga jo­szánta szerint. A töke sötét erői felfalhat­nak mindent, ami szent számunkra ebben az életben. Vigyáznunk kell! A történelem döntő fontosságú korát éljük. A két háború és a harmadik veszélye tragikusan bon­totta meg tz emberi élet összhangját, és tette próbára az emberiség egészének életét. Ezek a háborúk feltárták a kapita­lista rend rothadó sebeit, és- megragyog­tatták egy új rend, аз egyetlen út re-JAROSLAV VRCHLICKY: Béthune 789 A termés elrothadt, az adók nőnek, fizetni nem bír, nem képes a nép, hát nyüzsög a téren s forr és zúg a tömeg. A tábornok, hogy elrettentő példát csikarjon, ezredét, ím, rendbeszedve kivonul, s szomjas szeme már-már vért lát. A léptek zaját dobpergés követte, 's míg harcrakészen várt a büszke kbrdon, a nép csak forrott, zengett, zúgott egyre. Akkor a szívek szava csattant, s tőle szokatlan súlya nőtt a puskaagynak a sok vas egyként zuhant mind a kőre. — Tűz! — vágott harmadszor a tisz á hadnak, dühödten vonaglott az ajka széle, a fegyverek mégis némák maradtak. S lám ezer szempár könnybelábadt, s véle ezer pár kar a katonákhoz tárult. — Hogy mit mond ez az emlékezés-féle? Egy másik sorfal, fej fej mellett mordon — A messz i történet sokat elárul, a múlt a jövendőnek intett ottan, úgy állt a.pép, csak kővel puska ellen. ,„ . ... , , . , H ^ en csak a valót mondom, tanulsagul. — Tűz! — csattant, s metsző volt a bzó és zordon, Majd vörös fáklyák tüzén táncba De akkor, mintegy látomástól telten, lobbant az ujjak nem sütötték el a puskát: és koccintott ós rikoltott a kedvük: a Nyomor rítt az arcokon ott szemben. ~ Testvérek vagyunk! Él a haza! -Hosszan — Tüz! — hangzott újonnan. A szívek jussát vigadt a nép a katonákkal együtt. parancsszó hallatán az ujjak lusták. szenvedély ösztökéli, ám a dore Fordította: Simkó Tibor ményét, a háború elleni küzdelem útját, a szocialista rend megteremtésének útját. Azelőtt háborúskodhattak, veszekedhet­tek, verekedhettek egymással nemzetek, törzsek és közösségek. Megtámadhatták és kifoszthatták egymást, de megsemmisíteni nem tudta egyik a másikat. Azonban a ty­domány erőt adott az emberek kezébe. Az emberiség ma olyan erővel rendelke­zik, hogy megsemmisítheti önmagat. Ez az erő immár nem biztosít és nem hozhat győzelmet senki számára. A győzelem nem lehet diadal. Pusztulást hozhat mind a támadó, mnd a megtámadott számára. A veszély nagy. Korlátolt elméjű, de mes­terségüket kitűnően értő generálisok kezé­be került ez az erő. A katonai operáció, st atéciai és taktikai célok mögött ezek az emberek nem latjak i veszélyt, képte­lenek felfogni az egész emberiségre zú-Guló tragédiát. A világ népei tudják feladatukat. Érzi és tudja ezt a világ ifjúsága is. Ezért jött immár hatodszor össze, hogy tovább szi­lárdíts barátságát, hogy közelebb vigye egyik nép fiait a másikhoz, hogy meg s­merjé'k egymás kultúráját, hogy megsze­ressék egymást. A nemzetközi együttmű­ködést ma az élet követeli, az életből fa­kad, azokból az óriási feladatokból, ame­lyet korunk állított az emberiség üé. Kü­lönböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok élnek egymás mellett. A techni­ka és a tudomány mérföldes csizmákban halad előre és befolyást gyakorol az egész életre, a különböző társadalmi rendsze­rekre. Mindez arra kényszeríti az ember­séget, a világ ifjúságát, hogy tekintsen a hatl-okon túlra is, tanuljon más népek életéből, és próbálja felhasználni a ta­pasztalatokat saját problémáinak megol­dásában, jövőjének építésében. Minél több hatalmas, kiszámíthatatlan pusztítást oko­zó fegyvert fognak kitalálni, annál sürge­tőbb feladata ez az ifjúságnak, az embe­riségnek. Egyre sürgetőbbé válnak a nem­zetközi találkozók, és a megegyezések megvalósítása, hogy megtalálják a biztos és végleges utat a világbékéhez. Ezen az úton hoz új eredményt, jelent komoly lépést a világ haladó ifjúságának találkozója, a szocializmus földjén, a szov­jet nép fővárosaban, Moszkvában. Moszk­va ezekben a napokban valóban a világ fővárosa, itt tárgyalnak az emberiség jö­vö képviselői, az emberi élet jövőjéről, a népek jövőjéről. Ott vannak a mi fiaink is köztük. Élvezik a szovjet nép, a szovjet ifjú ág vendégszeretetét. Együtt vannak a világ fiaival. S elvitték hírét népeink aka­ratának, kultúrájának, tudományának, hogy a béke érdekében szolgálatot tegyenek az egész emberiségnek, a haladásnak, és a szocializmus ügyének. Szőke József 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom