A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-04 / 31. szám

Velencével szemben Reggel a piranói mólon A nyílt tengeren A koperi városháza (Capo d'lstria) tarlók felöl hűvös szellő fújdogál. Kellemes és mégis belédidergünk. Beleremegnek a körúti fák is és egy kószáló bárányfelhő néhány pillanatra elsápasztja a napot. Az ősz megérintette köreinket. Ilyenkor méla búval gondol az ember messzi tájakra, hol pálmák alatt a tenger kék vizében bronztestű férfiak és nők lubickolnak vidáman. Az örök nyár hevében pogány életöröm telíti el őket. És ha ezekben a napokban külföldi bélyegekkel teliragasztott képeslapokat hoz a posta, a Fekete tenger üzenetét hozza vagy az Adriáét, a tengerek legkékebbjéét. Aztán pillanatok alatt Piranóban vagyok, majd Capo d'lstria utcáit járom, bámulom Abázzia nagyvilági mulatóit, ülök a fiumei mólón és a hűvös nyárvégi estén Santa Lucia bortermelő halászainál ürítem a vörösborral teli kancsót. Majd Portorosa öblében úszom versenyt a delfinekkel, Trieszt felé vitorlázok s partnereim hol a szőke prágai balerina, hol a feketehajú, bronzszobor testű kis bécsi Inge. A hajnali vásáron megtapogatom a foglyul ejtett három kis cápa fogsorát és aztán leülök Egidio mellé és segítem a hálóját foltozgatni. Szembe velem jön a véu csempész, ugyanaz a kopott szalmakalap van rajta mint tavaly. A domboldalban tuják, ciprusok és pálmák meg tamariszkusok vigyáznak a rendre és csúfondárosan nézik a szamárháton ügető gyereket. Az emberek mint régi ismerőst köszöntenek. Bár nem élnek olyan jól mint nálunk, kedvesek és barátságosak. Igen, a tenger hívó üzenetét nem felejtem el, az emlékezés könyvét azonban becsukom. —si— I l»l Városrészlet Koperböl, Isztfia volt fővárosából Az utolsó naplemente. Búcsú