A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-09 / 23. szám

VÁLÁS Г TAN Nem lesz a földön se jóság, se szépség, mely bái atod rózsaszín füstbe takarná; engem már húz, mint mágnes, az új csók, — te tettél dacra s keserű harcra szilajjá. Büszkeség álarcát készíted, ugye? Én tudom, hogy álmod fekete lepleket titkol. S villamos, virág, felhő és hajó a szemedet hártyázó könnyben lubickol. VERES JÁNOS , KÉ m (Barkay Jancsi barátomnak ajánlom.) Emlékszel még azokra az időkre? Sütött az éj, ezüstözött a hold — sárga réztányér, csorduló peremmel — a füvek közt a tücskök dala szólt. A fenyvest felverte a szarvasbögés, zúgtak a fák a vad szerelem tüzétől, s mint tündérek jártak táncot a fények, csillagszemeken száguldva az égből, Az er dó élt, a bokorrengeteg mint csitri lányok első szerelemben, felperzselödött az éjtől, a vágytól, aztán elterült, kéjektől eltelten. S a lázban lüktető, hullámzó tájon, — őr a vártán — uralkodott a Hold. Fénybogarak cikáztak méla fénnyel, aztán elhalt minden. A csend dalolt. Ketten éltünk ott fenn, a rengetegben, két világot felszívni kész kamasz, ifjú testünkben lobogtak a vágyak, vérünk lángragyújtotta a tavasz. Tengermély lányszemekről álmodoztunk, — robinsonok elhagyott szigeten — Társunk csak a magány volt, sok szép álmunk: messzi tájak, dicsőség, szerelem ... Reggel korán keltünk, az ébresztőnk a kakukk volt meg a nyújtózó Nap. Nevetett jókedvünkön a hajnal, ropogott a haraszt lábunk alatt. Naponta ötször friss zsendicét ittunk, míg legeltek csendben a tehenek, s megosztottuk egymással sok-sok titkunk, felettünk tarka szivárvány lebegett. Oly jó dolgom sosem lesz már talán, úgy éltünk, mint hajdanta a betyárok, láncok nélkül, szabadon, mint a vad, mely nem tür a nyakán meg soha láncot. Ha néha elábrándozom, a régi tájakat még most is látom: Mogyorós-tó, Gömöri rét; be szép volt, emlékszel-e még rá Jancsi barátom? jsűrnap/ el melke a es RUHATÁR ES VÁGYÁLOM MAGYARÁN MEGMONDOM: KÉT LF.GYET SZERETNÉK AGYONÜTNI EGYSZERRE! 1957 április. CSELÉNY1 LÁSZLÓ AZ EGYIK Évek óta irodalmi vita folyik arról, melyik műfajban tűnt ki legjobban Karinthy Frigyes. Még a vita lezárása előtt bejelentem, hogy véleményem szerint Karinthy nagy humorista volt, akit főleg az élettől elvont irreális, valószerűtlen ötletek foglalkoztattak. Ezért írói tevékenységének jelentős része távol állott a tértől, időtől, dolgozó embertől. Néha azonban ő is a valóság elevenére koppintott. Vagy húsz év előtt olvastam egy krokijában, milyen temérdek pénzét emészti fel az az összeg, amit télikabátjának a ruhatárakba napjában többször való rendszeres elhelyezésére kénytelen fordítani. Karinthyról köztudomású, hogy élete legnagyobb részét kávéházakban töltötte. Azt hiszem, mindnyájunk előtt világos, hogy mielőtt belépünk a kávéházba, étterembe, színházba, moziba, hangversenyterembe, ruhatárba tesszük felsőkabátunkat. Nem úgy, mint megboldogult atyai nagynéném, aki harminc évvel ezelőtt olyan hevesen és kitartóan tagadta meg a színházi jegyszedőnek kabátunk ruhatárba adását, hogy közben vége lett az első felvonásnak. Süvölvény koromban így fosztott meg szerető nénikém, Biller Irén látványától az egyik divatos operett első felvonásában. Az is világos, hogy ilyen előbb felsorolt kulturális helyeket ma nemcsak neves írók, hanem egyszerű dolgozók is tömegesen látogatnak. Karinthy annak idején félreérthetetlenül logikus pontossággal kiszámította, hogy azon a pénzen, amit idényenként a ruhatáros nénikéknél hagy, három finom télikabátot vásárolhat. Mint aki az életet fejlődésében és mozgásában figyelem, tehát ismerem, el is hiszem ezt. A MÁSIK Mert mit észlelek — miközben az élet szövevényes jelenségeit fürkészem? A színház-, mozi-, hangversenyjegyek árában bennefoglaltatik a ruhatár. Ez magában véve bölcs, egyszerűsítő intézkedés, de azért majdnem mindenki ad valamit külön a ruhatáros nénikéknek. Első osztályú kávéházakban, éttermekben negyven, másodosztályúakban húsz fillér az előírt díjszabás. Harmadosztályú vállalatokban nem szisztematizálták a ruhatárosi állást. Miután kispolgári csökevények — bármenynyire restellem — engem is terhelnek, elsőosztályú helyeken hatvan, másodosztályú helyeken negyven fillért (száz százalékkal többet az előirt díjszabásnál) szoktam adni a szolgálatot tartó nénikének, — ha magam vagyok. Ha fitosorrú szőke nő van a társaságom-., ban, természetesen többet. A múltkoriban a prágai Budapest étteremben vacsoráztam. Távozáskor, számlám kiegyenlítése után nem volt aprópénzem és megkértem a ruhatárosnőt, váltson fel egy papír koronát. Hideg zuhanyként ért a válasza, hogy itt bizony mindenki egy koronát „szok" adni. Nesze neki, meg.nt van miről írnom. — gondoltam, mert magam voltam. Az újságírókat gyakran támadják, hogy csak a kisembereket bírálják. Ünnepélyesen kijelentem, minden rokonszenvem azoké a szorgalmas, öreg ruhatáros nénikéké, akik sokszor a hajnali órákig tartják fárasztó szolgálatukat, rendszerint azért, hogy családjuk fiatalabb tagjainak életét kényelmesebbé tegyék. De azért bocsánatot kérek! ami sok, az sok. Jóllehet korántsem mérem magam Karinthy Frigyes értékével, költségvetésemet úgy állítottam össze, hogy az a pénz, amit egy idényben a különböző ruhatáros nénikéknél hagyhatok, három finom télikabát árát ne haládja meg. Három télikabát árát. Nem négyét. A HARMADIK Ezt már csak úgy terven felül. Tőlem ugyan annyi más, kiváló és főleg fiatalabb polgártársamtól eltérően senki sem szokta megkérdezni, vajon mit várok a jövőtől, mi szeretnék lenni? De ha mégis megkérdeznék, minden habozás nélkül ezt válaszoiftám: Ha nem lehetnék újságíró, — imádom a hivatásomat — bárcsak én is, én is köztetek lehetnék, drága jó ruhatáros nénikék, mondjuk a prágai Budapest étteremben. JÓ SÁNDOR A SZAKSZERŰ ÁPOLÁSTÓL A FOGAK SZÉPSÉGE A tökéletes fogápolás ma mái el sem képzelhető HERBANA fogkrém nélkül. Alkoholtartalmú növényi kivonatokat tartalmaz, erősíti és ellenállóvá teszi a íoghúst. Kitűnően habzik, kellemes ízű és remekül tisztítja a fogakat. HERBANA — A FOGAK ŐRE NE FELEDJE, GSAK EZT KÉRJE! FÜGG 16