A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 4. szám

len erejére eszére és férfiassá -szüksége van, hogy Ziliában felssze a szerelemnek a halálnál is ;bb érzését. A komorra forduló с végül is a beteljesedő, boldogító :lem képével záródik, játék elsó képeihez a napfényes iont, a többihez Mátyás király dereneszánsz-világa ad meleg kőitől ikben odavetett keretet, amelyben akaratos, kemény Jellemű ember aja folyik mindazért, ami az életeljessé és széppé teszi, vid hetek alatt másodszor nyílik munk Lendvay Ferenc-nek, a busti József Attila Színház Jászai -díjas rendezőjének munkáját diri. Lendvay tökéletesen tisztában azzal, hogy ezt a költészet nemes özeivel elmondott romantikus danivalót ennek megfelelően rotikus légkörben kell megjelenltejátékosan, ötletesen és azzal a jjal, amelyet a mese varázsa megtel. Örömmel regisztrálhatjuk, ' szépen fejlődő komáromi együtak helyesen tudta követni Lendrendezöi elgondolásait és a hibák ére is olyan előadásnak lehettünk i, amely várakozásunkat felüla. Bizonyltja ezt az a lelkesség, llyel a bemutató közönsége az esziben oly művészi rendezést és az tásokból elsősorban Zilia megszeesltöjének, Cséfalvay Katónak ját fogadta. Д két főszereplő játékán múlik, hogy e költői mü minden sége, Heltal Jenónek népdalszerü»gyszerű és tiszta, de olaszosan )s lírája is gyémántos szikrázásmegcsillanjon. Cséfalvay Kató Jben ez várakozásunkon felül silt. Cséfalvayt eddig mint behízelrnngú népdalénekesnőt tartottuk ion, tavaly felfigyeltünk nagy rejtekre feljogosító Noémi alakltá-és ma túlzás nélkül elmondhathogy igaz művésszé érett, akire színházi életünkben nagy feladatok megoldását bízhatjuk. Nem egy jelenetében sikerült Zilia bonyolult jellemét, gőggel vegyes szemérmességét, asszonyi kíváncsiságát és vágyakozását, gyűlöletét, végül forró, kitárulkozó szerelmét megragadóan érzékeltetnie. Hibátlan versmondásáért külön ls meg kell dicsérnünk. Megérdemelten nagy sikerét megnehezítette, hogy Tóth László csak a néma jelenetekben volt egyenrangú partnere. Tóth némaságában nem marad semmivel adósa szerepének, Néma Pétere férfiasan kemény, állhatatos és meggyőző, de a kedves bakó, Setét Lajos érzelmességét, játékosságát és finom humorát nem hozza ki, mert túlságosan patetikusra fogja hangját, fellengősen intonál, elfeledve, hogy közvetlenséggel és egyszerűséggel jelesen vizsgázhatna. Ezt a hibáját a további előadások folyamán levetheti, ha gondosan ügyel arra, hogy ne részegítse meg saját hangjának csengé'se. Gyujkovics Mihály ügyesen mozog Beppő szerepében, nem esik túlzásokba, játékában szerencsésen adagolja a humort és a lírát. Zilia barátnői közül Gianettát Lőrtncz Margit játszsza kedves kacérsággal, pajkosan, Monna Meát Mihályi Mária asszonyosabb gyöngédséggel. Fereticzy Anna csintalan, kotnyeles komornája ls kellemesen hat a hölgyek kvartettjében. Király Dezső Mátyás királyát valahogy még nem érezzük teljesnek. Maszkja és jelmeze korhűségre vall, de nem sz<#encsés, feleslegesen öreggé teszi ezt a vonzó királyi alakot. Udvardl Anna Beatrice királynője a sikerült alakítások közé sorolható. Játékában van szín, versmondása ls szép. A kisebb szerepekben jól egészítik kl az együttes játékát Chapó Ildikó és Fazekas Imre. összegezve: a Matesz előadása méltó Heltal varázsos mondanivalójához. EGRI VIKTOR ét Lajos, a „kedves" bakó niegjele nik segédjével Zilia bortönében A hainburgi vár kertjében Zilia éjfélkor szólásra akarja bírni a néina leventét Setét Lajos (Agárdi Péter) kedves szóval vigasztalja a gyengéd asszonnyá lett Ziliát (J. Podhorskjf felvételei) Ia a levente első forró vallomását büszkén I es kacér gőggel utasítja vissza