A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 4. szám

A hét filmje J. A. Bardem, haladó szellemű fiatal spanyol rendező A kerékpáros halála című alkotása Lucia Boséval a főszerepben. A szerény anyagi körülmények között élő Maria Jósé gazdag partival biztosítja magának a kényelmes, fényűző életmódot. Házasságában azonban rádöbben, hogy boldogtalan: nem férje szerelme, hanem annak gazdagsága vonzotta s ez most megbosszulta magát. Hiába kínozza őt helyzetének felismerése, mégsem tud elszakadni férjétől, mert a pompát, a tunya, munka nélküli életmódot, a henyeséget még lelki nyugalmánál, kiegyensúlyozottságánál is jobban szereti. Bajára is megtalálja az írt hajdani szerelmese Juan (A. Closas) személyében. Kettős életet folytat: otthon férje gazdagsága és annak megbecsülése, szeretőjénél lelki megújhodó várja. Jelenet „Л másik hangja" filmből nagyvilági úrhölgy alakításában és a szerelmi jelenetekben játszik remekül, de be{ső lelki megrázkódtatásainak átélésében, egy férjét csaló pompekedvelö önző asszony, a világ szájától rettegő nő lelkivilágának kifejezéséber. már nem olyan nagy. A film bátor vádirat a polgári társadalom lelklismeretlensége, képmutatása és önzése ellen és Így nem csoda, hogy rendezőjét állandóan zaklatja a fasiszta Franco Spanyolország rendőrsége. Néhány perccel a kerékpáros haldia után Mária, a hűtlen asszony (Л kerékpáros haldia) A konfliktus akkor következik be, amikor egy titkos találka alkalmával Maria Jósé elgázol egy munkást. Juan hajlandó lenne minden anyagi áldozatot meghozni, de Maria Jóséban felülkerekedik az önző, könyörtelen lény, csak a saját érdekeit nézi, görcsösen ragaszkodik „jó hírnevéhez" s fél az eset kitudódásától. Pedig a kispolgári körök is tudomást szereznek az esetről, van miről pletykázni a madridi j „felső tízezer" köreiben... Tagadhatatlanul nagy alakítást nyújtottak a főszereplők: Lucia Bosé ' és A. Closas, aki jobb partnernőjénél, I mert míg Lucia Bosé különösen a A KERÉKPÁROS HALÁLA REFLEKTORFÉNYBEN A MÁSIK HANGJA Lélektani hatásra épülő detektívfilm Erich Engel német rendező A másik hangja című m|üve. A filmtörténet tárgyát egy vélt gyilkosság képezi. Egy élteskorú, mind az operettkedvelök, mind a szépnem körében nagy sikereket elkönyvelő zeneszerzőt •halva találnak a lakásán. Megállapítják, hogy a gyilkos bronz gyertyatartóval ütötte le áldozatét. A bűnügyi rendőrség az elhúnyt barátnőjét veszi gyanúba, de alaptalanul. Közben bonyodalmak támadnak egy bemutatásra váró operett körül, melynek zenéjét az elhúnyt Fred Appel Irta, de nem tudják, befejezte-e az utolső felvonást. Mint deus ex machine feltűnik a rokonszenves Michel Oumas, aki Appel szerzeményeit hangszerelte. Vállalkozik az operett befejezésére. Előkerül egy hangszalag, melyre Appel kompozícióit szokta felvenni. Ez az egy hangszalag azonban életének utolső pillanatait is megörökítette. A hangszalagról megtudják, hogy Appelnek heves összetűzése volt Michellel, aki szerelmes volt abba a színésznőbe, akit Appel barátnőjévé akart tenni. Inzultusra került sor... Az események tovább bonyolódnak. A színésznőt, aki különben az operett főszerepét játszotta volna, a rendőrség gyanúba veszi és letartóztatja. Nagy riadalom támad a bemutató körül, de minden simán elintéződik, mert a színésznőt bizonyíték hiányában szabadon bocsátják és így megtarthatják a bemutatót. Martin Frié államdíjas rendezőnek az ugyancsak államdijas Jifí Marek szövegkönyvére készült filmje napjaink alkotó életének egyes hibáit, a bürokráciát, karrierizmust, elvtelenséget és társadalmi életünk egyéb rákfenéit állítja pellengérre. A vásznon megjelenik az az alázatos, mindenki előtt hajbókoló kishivatalnok, akit a véletlen szerencse (azt hiszik, hogy tud főnökei piszkos ügyeiről) vezetői pozícióba emel. Lám, mit tesz a csillaghullás: a szerény írnokocskából önkényúr alakult ki, még a természet menetének Is szergtne parancsolni. Nincs képessége funkciója betöltésére, ezért locsog, hetet-havat összehadar, mindenbe beleavatkozik, abba is, amihez nem ért, végül le kell öt váltani, és visszasüllyed kisemberré, amilyen ezelőtt volt... De nem, feltűnik a színen, ha más beosztásban is, és folytatná ott, ahol abbahagyta. A reflektor fénye azonban itt is ráirányul. Itt látjuk az elv nélküli, „magas" személyiségek véleményét leső irodalomkritikust, aki nem a saját véleménye, nézete szerint, hanem mások szájaízének meg felélőén bírál. Felmagasztalni vagy lehúzni egy művet — ez neki mindegy, fő hogy fenn tetszszen. És így deríti fel tovább a reflektor éledünk árnyoldalait, merészen és elvszerüen, hogy jő ügyet támogasson. Lőrincz László Végül kiderül, hogy Appel nem lett gyilkosság áldozata. Saját neve alatt használta fel Michel zenéjét, és afölötti izgalmában, hogy Michel elárulja, szfvszélhüdést kapott. A halántékán talált seb nem a bronz gyertyatartótól, hanem attól származik, hogy esés közben beleütötte homlokát a zongora szélébe. A két szeremes egymásra talál és minden happy end-del végződik. A film eseményei, noha tele vannak drámai feszültséggel, simán peregnek „ és egyes komilőis jelenetek sem rontják le mély lélektani hatását. Nagyszerűen játssza szerepét a rokonszenves fiatal szerelmespár M. Auclair (Mich»n és H. Rucker (Elise).