A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-07 / 14. szám

S Z AMA!) A S Ki kába hasonlatokért odaadtam szép ifjúságom, — elszürkült csőrű kismadár, ki csak mereng lapuló ágon, s nem mer repülni, ha az ég sólyomszárnyakkal csalogatja, riasztja a végtelen, és zeng a Nap, nem is néz arra, csak a maga pelyhes fészkebén szemerkélgeti a jövendőt, fújja egyhangú énekét, s ha az eget orv viharfelhők lepik el, behúzza nyakát az ág ölelő tenyerébe, ne is hallja a szél dalát — s a zsarnokban nem áll elébe. Ilyen vagy-e? kérdezgetem én is bizony sokszor magamtól, próbálok egyezni vele, ha lelkiismeretszavam szól, — hogy zúg-búg a tenger önvád — Mit tettél, mondd, állsz-e elébe, ha az élet a nagy bíró, beletekinttet a szemébe? Patak ha zúg, lepke ha száll, annak van értelme, mert kedves a kacagó vízcsobogás — bánatot olt — s ha zúg a fenyves, s dalra robban a sok madár, olyan a lepkeszárnya — héja, de a te dalolásodnak" van-e értelme, van-e célja? A nép izzad, keze alatt simává nyűtt az ekeszarva, mit bánja a versedet, gondja-vágya egy marék szalma marháinak, feje alá éjjeli elpihentetőnek, ezüst gyolcsok pókszövése, ha majd meghal, gyolcs-szemfedőnelc. Bánja-e az a versedet? s mit szólna vajon rá az erdő, ha eldalolnád róla szőtt énekedet, az esti szellő, a cserfalomb? Megértenék? A Nap, a Hold, a csillagok? Minek énekelsz hát? Tán csak, hogy egetverő szomjad oltsd? Szédít engem az éjszakák riadozó, olvasztó láza, tüz-könnyeimet oltanám szerelembe, borba, ciánba, menekülnék a harc elől, dobnám tüzes égbe a kardot, álmaimat hűsíteném, sósítanám langgyá a harcot, idegsejtjeimet tépném, dobálnám szét a verebeknek, — lakmározzanak rajta ők — testem osztanám a szeleknek, ifjúságom szép rügyeit könyörgöm én vissza: ezüstön nevelt vágyaimat űzöm — el lehet-e még menekülnöm? Nem lehet. Küzdenem kell — ember vagyok — végig a harcot, rímmel, ha másképp nem lehet, hasonlatokkal szedni markot, rügyfakasztó ritmusokkal kényszeríteni a halálra — irtani a dudvát, a gazt — magot dallal csalni kalászba. Mert ember vagy! — S ez nem elég — Magyar vagy! El nem menekülhetsz! Átkokat, amit ezer év oltott, szavakkal el nem űzhetsz! Ha mást nem tudsz, hát rímeid kényszerítsd érte perbeszállni, vagy pusztulj el, mint a féreg, gyávaságnál jobb a halál is. Hogy nincs erőd hozzá? Itt van, nézd, apád ráncos Krisztus arca, Kit nem tudott földre gyűrni pokol tüdő-sorvasztó malma. Apám, te sokat szenvedett, mégis betegség-győző mártír, kinek az arca könnyezett, mikor behívót a halál írt, de keze ökölbeszorult, s fogcsikorgássá hűlt a könnyek vízzápora, hiába csalt, intett az ég idegen földre. Ő itt akart élni köztünk, ha betegen, hát fene bánja, ha örök kínzáporban is, de ez a föld az ö világa, nem az égszínkék mennyország, s elindult újra-kikelt hittel, mert élni akart, mert volt hite. Neked nincs? Apádra tekints fel! Az élet rossz, a sors gonosz, de az ember, e felnőtt állat, azért lobbant föld sarából fénnyé, ésszé, azért von vállat Istenre is, mert van hite képére formálni a világot, fel Ъ fejjel hát mord komám, s ki odadobtad az ifjúságod a rímekért, a hangodért, indulj tavasz-kedvvel csatára, ha könnyeket akarsz oltani, önelégés annak az ára. Ki kába hasonlatokért odaadtam szép ifjúságom — elszürkült csőrű kismadár, ki csak lapult merengő ágon, most tavasz jöttén új kedvvel, tejes rügyek közt kinyílt hittel indulok újra világot hódítani a rímeimmel. Mert ha a rész tökéletlen is — Téged idézlek, költő Illyés, ha az egy bukik is, de a tömeg, az egész, ömlő nagy folyammá izmosodik, s fénnyel árasztja a világot. Ezért nem kár tán versekért odaadni az ifjúságot?! CSELÉNYI LÁSZLÓ A Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadó legutóbb megjelent magyar könyvei KRÜDY GYULA: A VÖRÖS POSTAKOCSI 472 oldal. Ára kotvé 21.75 Kés. „^ Kevés magyar író tudott annyira bűvölni a hangjával, prózájának költőiségével, mint Krúdy Gyula. Ez a hang sajátos világot idéz; hősei, az Alvinczi Eduárdok és Rezeda Kázmérok körül életre kél a magyar romantika. Hangulatainak forrásai a nyírségi tájban, a felvidéki városokban, a dunántúli szőlőkben, Budapest utcáin, budai kocsmákban és különös, múltat lehelő házakban fakadnak, E sajátos írások legjellegzetesebbike talán „A vörös postakocsi". E regényben érezzük legjellegzetesebben Krúdy hangját, azt a sokat emlegetett „gordonkahangot", amely sajátos bájjal, varázzsal telíti írásait. MÓRICZ ZSIGMOND: HARMATOS RÓZSA A GALAMB PAPNÉ 224 oldal. Ára tagok számára 14.25 Kcs. Az MKBK 28. tagilletménykönyve. Móricz Zsigmond írói alkotásának első korszakából való e két regény. A „Harmatos rózsa" szerelmének és házasságának travesztált regénye — éppen a szerelemnek, a tiszta és őszinte, forró szerelemnek a megjelenítése teszi időállóvá ezt a müvet. „A galamb papné" két ember társadalmi különbsége által kiváltott feszültségek, vívódások ábrázolása, — az a motívum, amely már a „Harmatos rózsában" is megjelenik és Móricz írásaiban szinte minden szerelmi, házassági történetnek az alapja. A galamb papné, az egykori „aranykulcsos méltóságos kisasszony" azonban minden vívódása ellenére tudja, hogy bele fog törni az új világba s egy egyszeri, elszalasztott kaland után férje karján visszatér a papi traktáknak és a papnék pletykáinak szűk körébe, amelyet gyűlöl, de amely már véglegesen az ó világa is. STORCH EDUARD: KINCS AZ ŐSERDŐBEN 192 oldal. Ára kötve 14.75 Kcs. Serdülő ifjúság számára 12—16 évig. A „Kincs az őserdőben" őskori történet a bronzkorból. Hőse, a kedves kis Vakarcs, akinek az édesapját titokzatos körülmények között meggyilkolták. A fiú útrakél, elhatározza, hogy addig nem nyugszik, míg meg nem találja apia gyilkosát. Külön érdekessége és értéke a műnek mesteri rajzai, az erdő, az állat-és madárvilág színpompás leírásai. Történelmi és gazdaságtörténeti krónika ez a könyv, amely amellett, hogy szórakoztat, tanít és nevel is. Szélesebb látókört nyit meg az ifjú olvasó előtt, bemutat egy olyan kort, amelyet a felnőttek is kevéssé ismernek. A felsorolt könyvek a Slovanská kniha és a Jednota fogyasztási szövetke-. zet boltjaiban kaphatók, illetve megrendelhetők.