A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-07 / 14. szám

Kőkorszakbeli leletek Dél-Szlovákiában A Szlovák Tudományos Akadémia archeológiai intézetének irányításával nagyszabású kutatómunka indult meg Szlovákia területén. A kutatás célja: Csehszlovákia területéin módszeres feltárási munkával fényt deríteni a bronz- és vaskorszakban élt ún. ,.Északpannon-veszprémi kultúra" népének életmódjára, szokásaira, fejlődési fokára. A feltárási munkálatok közben Path puszta mellett (ógyallai járás) a fiatalabb kókorszakból származó település nyomaira bukkantak. Az alábbiakban dr. Dusek Miklóssal, az ásatási munkálatok vezetőjével folytatott beszélgetés alapján beszámolok ez értékes lelőhelyen végzett kutatómunka eredményeiről. Szlovákia területe a fiatalabb kőkorszakban (neolit) gazdag volt erdőkben, állatokban, vizekben, s így nagyon jó alkalmat adott az ősiembernek lakóhelyek építésére. A feltárt leletek arról tanúskodnak, hogy ebben az Időben állandóan lakják e vidéket. A neolit korszakbeli emberek már viszonylag fejlett műveltségi fokon élnek itt. A települések hovátartozőságának megállapításánál egyedüli irányadó a fennmaradt kerámiai anyag, a legtöhb esetben cserepek. A feltárás alkalmával talált edények, illetőleg edénydanabok és más tárgyak alapján a kutatók sok mindenre fényt derítettek. Ma már tudjuk például, hogy a fentebb említett korszakban a Fekete-tengertől a Rajna vidékéig földműves népek laktak, akik az ún. „szalagdlszies kerámia" kultúrájának csoportjához tartoztak. (Mivel a nép neve ismeretlen, elnevezését vagy a jellegzetes dlszltésmódról, vagy arról a területről kapja, ahol először felbukkant.) A neolit korszakben a Duna mentén több jellegzetes csoportot különbözhetünk meg a kerámiiad díszítések alapján. A szailagdiszes kerámia népének egyik csoportját, amelynek települései főleg a Duna mentén találhatók, zselízi típusnak nevezzük. E nép települő helyét dr. Dusek Miklós lelte fel Path puszta határában. Eddig majdnem negyven házhelyet, telepgödröt sikerült az általa vezetett csoportnak itt feltárnia. A hA4ak a homokos taiejbja vannak mélyítve. Jól láthatók a tűzhelyek nyomai, amelyeket az ősemberek némelykor a ház közepén, legtöbb esetben pedig a ház oldalánál helyeztek el. A házak és gödrök helyén nagyon sok a cserép és az állati csont-maradvány. Nem hiányzik az e kultúrára jellemző piros festékkel festett kerámia sem. A település egyik részén tek primitív mezőgazdaság és halászat mellett állattenyésztéssel is foglalkoztak. Mivel a település mellett a kutatók temetőt nem találtak, arra lehet következtetni, hogy ebben az időben a temetkezési helyet még nem jelölték ki, nem temetkeztek egy heíyre. Az ásatások közben dr. Dusek helyes számításának beigazolásaként — egy bronzkor. szakbeli temető nyomait ls megtalálták. A bonzkorszak Szlovákiai őslakóinak életében jelentős változásokat hozott, érdemes tehát néhány szóval megelékeznd az akkori kultúráról. A bronzkorszak hazánk területén kb. az időszámítás előtti második évezredet tölti be. Az őslakók életében ugrásszerű fejlődést hozott az, hogy a kezdetleges kőszerszámokat felváltották az erősebb és a bronz alaklthatősága folytán alkalmasabban készült bnonzeszközök. A bronzkorszak legrégibb időszakában (kb. 1900—1500 év i. e.) ugyan még nagyon hasonlítanak a kőeszközökhöz, ké-Az északpannon kultúra népének edényei és fazekai kutat is találtak. A kút ugyanolyan, mint a mostani közönséges falusi kutak. A település lakói érdekes módon építették házaikat. Gödröket vájtak ki, majd ezekbe cölöpöket vertek, s aztán a cölöpöket sövénnyel körülfonták. Utána az egészet Ьеtapasztcxtták sárral és kiégették. A háztetők sátor-, kunyhó-, vagy a mai háztetőknek megfelelő alakúak voltak. A vesszők lenyomatait most ls jól látni az egyik feltárt házon. iNem hiányoznak a jellegzetes kőszerszámok sem. (Pattintott és csiszolt kőből készített balták, kések stb.) Az állati cs ontmaradvány ok arról tanúskodnak, hogy a letelepülsőbb azonban rohamos fejlődés nyomait láthatjuk rajtuk. Szlovákia Duna-menti részén ebben az időben több jellegzetes népcsoport lép fel. Legjelentősebb közülük a magyarádi (malinovcei, Ipolysági járás) fürdő közelében feltárt bronzkorszak-beli lelőhelyről elnevezett népcsoport, a magyarádi-malinovcei kultúra népcsoportja, és az Északpannon-fcultúrához tartozó nép települése a pathi határban. Az e kultúrához tartozó nép települő helyei főleg a Duna mentén lelhetők fel, így pl. Megyercsen, Harcsáson, Helembán, Párkányban, Kiskeszin, Kéménden, Garamkövesden, Marcelkeszln, Szálkán. A sírok rendszerint sekélyen «fekszenek. A halottakat e nép elhamvasztotta. Csontjait vagy nagy öblös urnákban, vagy egyenesen a sírokban helyezte el. A sírokban általában 10—30 edény található a csontok mellett, amd azt bizonyítja, hogy a bronzkorszakbeli emberek már hittek a túlvilági életben, s azt hitték, a halott a túlvilágon majd használni fogja a sírgödörbe tett tárgyakat. Az edényeket fehér festékkel díszítik. (Füles bögrék, tálak). A bemélyltett köröket is fehér testékkel töltik ki. A feltárt leletek mind azt bizonyítják, hogy a bronzban gazdag Szlovákia területén a bronzkorszakban fejlett kultúrájú népek éltek. Dr. Dusek az Északpannonveszprémi kultúrához tartozó népcsoport településeinek feltárása «közben számos más korszakbeli leletet is talált. Hetényen feltárt egy halstatti korbeli (vaskorszak) hamvvedre« temetőt, ugyanott az i. e. 5—4 századából való szkíta temetőt, latein-korszakbeli (1. e. 1. század) település és temető nyomait, valamint i. u. 10—11 századbői származó szláv-Ssmagyar temetőt. A lelőhelyeken talált régi eszközök, szerszámok, használati tárgyak alapján tudományos dolgozóink következtetni tudnak az akkori népek életére, kultúrájára, fejlődési fokára, s megvilágítják hazánk ás a környékbeli országok történelmének ama korszakát, amelyről nincsenek írásbeli feljegyzéseink. Hegedűs József Halstatti korból származó korsók (Hetényl lelet)