A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-30 / 26. szám

Liska Veronika, Szódó A zselízi járás egyik kicsi falujából, Szódóról hozom a helyi csoport üdvözletét, akik ígérik, hogy a közgyűlés határozatát erejükhöz és tehetségükhöz mérten teljesíteni fogják. Azt mondja a beszámoló, hogy parasztságunk tud élni a szocializmus adta lehetőségekkel. Ez hizony nagyon-is igaz, mert a mi ötszázharminc lelket számláló kis falunkban főleg a szövetkezeti tagoknak az évvégi elszámolás óta két teherautója, egynek televíziós rádiója, huszonegynek motorkerékpárja van, nem is beszélve a tizennyolc modern lakásról A szakkörök szervezéséről is szó esett. S mivel itt a mi falunkat is említették, kötelességemnek tartom, hogy beszámoljak róla. A szervezés terén sokat segített Juhász elvtárs, a Csemadok járási titkára, ki a méhészszakkör alakuló közgyűlésére méhész-filmet eszközölt ki számunkra. A falu apraja-nagyja megnézte a filmet s megtanulhatta, hogy nemcsak az édes mézért érdemes méhészkedni, de a méhtartás nagyon előnyös a gazdasági termékek megnemesítésére és a bővebb terméshozam eléréséhez is. Nem várunk mindig előadóra, összedugjuk a fejünket és egymásnak átadjuk tapasztalatainkat. Irodalmi vitáról csak annyit, hogy ezen keresztül lehet megszerettetni a könyveket a falu népével. Mi ebben az évben Hecko Falu a hegyek között című könyvéről tartottunk előadást, mely nagy sikernek örvendett. A színjátszás terén esztrádmüsorokkal szerepelünk, mivel kevesen vagyunk és így a különböző szervezetekkel jobban együtt tudunk működni. ígérjük, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére a már megkezdett kultúrházunk építését még ez évben befejezzük. ШШ Szabó Béla író Az első, amiről szólni szeretnék, a könyv. Pathó elvtárs beszámolójában nagyon keveset beszélt a könyvről. Itt bizonyos hanyagság észlelhető a Csemadok munkájában, mert a közgyűléssel kapcsolatban magyar könyvkiállítást is kellett volna rendezni. Természetesen kissé a mi hibánk is, hogy nem hívtuk fel erre a rendezőség figyelmét. Sokszor tapasztaltam, hogj nem tudtak komolyan hozzászólni a tárgyalt könyvek tartalmához, mert a könyv nem jutott el az esték részvevőihöz. Igaz ugyan, hogy a Csemadoknak nem feladata a könyvterjesztés, de a megszerzés feltételeit a Csemadoknak kellene biztosítania. Tudnék példát felhozni arra is, hogy van olyan helyi szervezet, amely törődött ezzel. Baracska kisközségben ragyogó példáját láttam annak, hogyan kell bánni a könyvvel. Baracskán a könyvtár nagyon elhanyagolt állapotban volt. De közben a Csemadok helyi csoportja megtette azt, hogy az előadások jövedelmét arra használta fel, hogy könyveket vásárolt. Eleinte 150 könyvet vett és ezenkívül a Csemadok vezetősége elhatározta, hogy rendes könyvtárat szervez. A könyvtárat januárban szervezték meg. A helybeli könyvtáros elvtárs annyira szereti a könyveket, hogy mindennap ott van a könyvtárhelyiségben hat órától tízig. Azóta az olvasók száma egyre nő. A Csemadok a helyi nemzeti bizottság segítségével tudta ezt megtenni. Ügy vélem, meg kell tenni mindent, hogy a Csemadok helyi szervezetei törődjenek azzal, hogy a könyv eljusson az olvasóhoz és aztán a megbeszéléseken az olvasók hozzá tudnak majd szólni a könyvhöz. Megtehetik megjegyzéseiket, kifejthetik kívánságaikat és ez nagy mértékben segítené az írók munkáját. Az íróktól sokat várnak, követelnek. Az értékes hozzászólások nagyon hozzájárulnának ahhoz, hogy olyan könyvek kerüljenek ki, amelyekre valóban szükség van. Híves Vince, Lukanyénye A kékkői járás lukanényei helyi csoportjáról szeretnék szólni. A mi Csemadok -csoportunk miniden tagja egyben szövetkezeti tag is. Annak idején, amikor nálunk megalakult a szövetkezet, nagy gondjaink voltak, mert se gépünk, se vetőmagunk nem volt elégséges, nyakunkba szakadt a nagybirtok. De összefogtunk és sikerült megbirkózni a nehézségekkel. Sokat segítettek az itthon maradt 15—18 éves fiatalok, akik nem szégyellték a töltőtoll helyett a kapanyelet választani. Itthon ma-' radtak a föld mellett de nem mint tanulatlan, műveletlen emberek, hanem a mezőgazdasági iskolákon szerzett oklevelekkel, tapasztalatokkal a tarsolyukban. így tudtuk elérni, hogy ma szövetkezetünk az elsők között van az országban. Termelünk, dolgozunk, tanulunk. A mi fiatalságunknak nem kell szégyellnie, hogy a szövet-> kezetben dolgozik, mert itt is megtalálja számítását, hasznos polgárai társadalmunknak. Szeretnék válaszolni az előttem felszólaló é.rs#

ekújvári elvtársnak, aki megkritizálta Egri Viktor állami díjas írónk Ének a romok felett című színdarabját, mert a múlttal foglalkozik. Nem értek egyet ezzel a kritikával. Igenis, szüksége van fiatalságunknak arra, hogy a múltat megismerje. Tudnia kell az ifjúságnak, hogy már sok száz évvel ezelőtt is voltak az őseink között olyanok, akik a szabadságért harcoltak s ha kellett, az életüket is feláldozták érte. Mikor a konferenciára jöttem, a vonaton az egyik kultúrtárstól egy igen találó megjegyzést hallottam: „Sokkal könnyebb új anyagból szobrot gyúrni, mint egy régi szoborból újat csinálni." Mi, kultúrmunkások véssük ezt jól az eszünkbe, mert nem csak újat kell építenünk, hanem a régin is formálni kell. Ez pedig nehezebb. Sok értékünk van, amft nem lehet csak figyelmen kívüt hagynunk. Vychodná, ha ezt a szót hallja vagy olvassa az ember, akaratlanul elvonul szeme előtt a népviseletek ezerszínű tarka raja. Látja a jókedvű, örömtől kipirult táncolókat, böszoknyás, szűknadrágos fiatalokat. Egyszerre forró vágyat érez, hogy eljusson a hagyományos szlovák népünnepélyre a festóien szép, tátraalji faluba — Vychodnára. Mint eddig minden évben, most is fáradhatatlan lelkesedéssel készülnek csoportjaink a nagy seregszemlére. Nem kevesebb lelkesedéssel végzik feladatukat azok a vezetők is, akik az ünnepély jó megszervezésén, előkészítésén fáradoznak. Már április hónapban öt-tagú választóbizottság járta köriíl Szlovákiát, hogy hazánk legjobb ének-, táncegyütteseit, szólistáit kellőképpen előkészítse, kiválassza, Hosszú fáradságos út volt ez, de nem kevesebb öröm, hiszen nincs egy csoport, vagy ember, aki bemutatott száma után ne kérdezné, hogy tetszett, mit javítsunk, el jutunk-e Vychodnára? Legtöbb helyen a fél falu ott van a bemutatón, mint például Stráze nad Myjavou-n, ahol a haladva táncoló farsangi szokást bemutató táncosokkal alig tudtunk lépést tartani. Hasonló, talán még kedvesebb jelenetnek voltunk szemtanúi Púchov mellett, a Záriacie nevű falucskában. A fél falu részvett a próbán. Ott gyülekezett minden épkézláb ember, a kis pioníroktól kezdve a nagyapákig az iskola előtt. Az idősebbek helyt népdalokkal, a kis úttörők pedig Játékok a tehénlegeltetésnél című helyi gyermekjátékkal készülnek Vychodnára. Az QZ érzésem, hogy nincs is olyan eredeti népszokás, amit ez évben ne lehetne majd látni Vychodnán. A végérvényesen kiválasztott csoportok száma kb. 65. Két ukrán és magyar csoport is szerepel. A rimaszombatiak a Gömöri leánykérővel, a- szinaiak pedig a Leánytánccal készülnek. Az ünnepély most is kétnapos lesz. Július 6-án és 7-én szombaton és vasárnap rendezik meg. A fentebb említett csoportok jellépésén kívül még nagyon sok más érdekes látnivaló is készül. Többek között egy nagyobb kompozíció; címe: Az est leszáll, jön a sötét éjszakácska. Szlovákia több részéről kiválasztott csoportok, szólisták működnek közre e szépnek ígérkező jelenetnél. Utolsó nagy és tartalmilag is jó számnak ígérkezik az 1944 nyara a liptói hegyekben című közös táncjelenet. Koreográfiáját a Szlovák Népművészeti Együttes művészeti vezetője Tapák Martin, zenéjét pedig Mózsi Gyula szerezte. A jelenet valahol a Fekete Vág mentén játszódik le az 1944-es esztendőben. A lányok facsemetéket ültetnek — mindezt tánccal érzékeltetve történik. Pihenő közben érkeznek a hegyi favágók, ismerkednek, teszik a szépet, énekelnek, táncolnak. Egyszerre repülőzúgást hallani, a fiúk rögtön elrohannak és visszatérnek a szovjet ejtőernyős partizánokkal. Lelkesen üdvözlik egymást, ki ki bemutatja saját táncát, a végén közös harcos tánccal nyer befejezést a jelenet. Gyönyörű már maga az előkészület is. Jertek el hát a nagy találkozóra, mely bemutatja hazánk népeinek virágzó kultúráját! KASZA 1DÄ Kellemesebb utazós ! Bár hiányzik a víz, a szappan és a törülköző, kezünk mindig tiszta lehet. A tubusos „Expresz" kézmosószer tel jesen új módszerrel oldja meg a kézmosás kérdését. Elegendő a tubusból mintegy 1 cm'-nyi Expresz-t kinyomni és azzal kezünket könnyedén dörzsölni — a kézen lévő tisztátlanság apró morzsák formájában maradék nélkül leválik. Beszerezhető 2 Kcs-ért minden drogériában és illatszertárban. 14