A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-30 / 26. szám

ti ti titi ti ti, ti ti жл ti ti ti ti ti ti ti ti ti ti ti ti ti ti ti ß ß ß ß ß ß ß ß ß ß 1 ß ß A gyermek megemelte a fátylat. (A Kálvárián a jobb lator keresztjét fény érte és a néma hársak ijedt szemekkel, dermedezve lesték piros oogarak tarka arabeszkjét.) A gyermek megemelte a fátylat. OMODÉK DALA: Lovunk a régi sírsorok közt vágtat: gyerünk a völgybe, fessük újra át: keverjünk kéket égő vérveressel, — ezüst a köd, ha ixw hasítja át, keverjünk kéket vérszínű veressel, zengje a kürt az Omodék dalát: Gyönyörű ez a táj, nyomorult, aki fél, lobogó selymeink lengeti már a szél. Vérszínű szirmokat kerget az őszi szél, — gyönyörű ez a táj: csupa vér, csupa vér! A KÄLVÄRIA MESÉJE: Egyszer járt itt egy ember a réten: sápadt volt és homloka vérzett. Megmosdott a Rák-patak vizében, aztán tovább ment, vissza se nézettA JAKAB POLGÄR IMÁJA: A hant felett majd őszirózsa nyit. Pihenj csak szépen, álmozodva itt, pihenj békében és az ég veled. Címerkövedbe betűt vésetek: Ezerháromszázhetvenöt nyarán (hétfői napon, nyári délután) itt tették sírba érdeme szerint Jakab polgárnak anyját, Katalint. HAJDÜK TÁNCA: Pihenjen, aki holt, öleljen, aki él, — szépasszony, nosza bort, zimankós lett a tél. Rákját of a tüzet, jéghideg a szívünk, — szájtátó szép szüzek: baj lesz, ha felkelünk! Csupa bün a szavunk, a csókunk harapás, nekünk, ha meghalunk, gyönyörű aratás. "HUSSZEIN BÉG DALA: Gyöngyöt szereztem számtalan csatán. Hóhérom köntöse selymes-veres. Bársonyos tokban gyors jatagán: magyari szép hölgy, térdre ne ess! Síráz rózsája a te szép szavad, vakító gyémánt a te szemed, — magyari szép hölgy, azt a gyaur legényt, jobb lesz ha 'feleded. A HÁRSAK MESÉJE: Gyöndes legény volt, ólmatag, szelíd, de arca néha vad lett és setét, csikorgó foggal szidta istenit, s ha úgy esett, tulajdon életét. Olyankor volt ez, hogy ha őszidőn, ősztáji napon, őszi estetájt varjak danáztak fent a Dóm-tetőn, s a kocsma gőze már agyára szállt. Ilyenkor bús lett egy rossz perc alatt: földhöz vágta a súlyos ónkupát, s elborult szemmel nézte hallgatag a szép csaposlány gömbölyű farát.) 1618. IV. TÖRVÉNYCIKK: Az Cyfalussi es egyeb borokk amltatása Zent Yakab napigh ma-naptól kezdve uyra tiltatic. Az Nemes Tanats így határozott. BATSÁNYI SZÓLT: De furcsa hangok, furcsa emberek! Szép éveik közt arat a halál, s Aurórás, finom, halk szavuk felett Martinovics vérfoltos árnya száll. A KIS PIROS BOGARAK MESÉJE: A földet felásták, sírok fakadtak. Mi itt vagyunk azóta szüntelen. Máma temetnek, holnap aratnak: mi ábrát hímzünk a vén ,köveken. DÉRYNÉ ÁLMA: Szép régi város. A Kálvárián (ha holdasak az esték) a holdfény beragyogja a jobb lator keresztjét. Tegnap ott jártam. Már aludtak a piros bogarak. Egy férfi állt a kőkereszt alatt. Az orca lassan az éi felé hajolt s fejére hullt egy kis darabka hold. A FŐDEÁK ÁLMA: Szép, régi város. Tegnap fönt jártam ismét. A dombtetőt a hársak jól őrizték. A kút körül sírtak a kis koboldok, s egy hölgy, szegény, a holddal csókolózott. RODOSTÓI SZELLŐ MESÉJE: Marmara-tenger száz üzenetét hallgatja bizton éjszakákon át, vagy őrtüzek volt, lobogó neszét és szarvaskendi Sibrik halk szavát., A GYERMEK MESÉJE: Vajon a tenger mekkora lehet? Befér-e mind az álmodó szemekbe? Ha felnövök, majd én is elmegyek mesék után a messzi Napkeletre. De hogyha majd a régi hársuton lilán ragyognak fél az őszi esték, eljövök újra, s hosszan bámulom piros bogarak tarka arabeszkjét.' A gyermek megemelte a fátylat. tKálvárián a jobb lator keresztjét fény érte és a néma hársak ijedt szemekkel, dermedezve lesték örök útját a kis piros bogárnak.) A gyermek megemelte a fátylat. RÄCZ OLIVÉR ß I ß ß 1 s 2 ß f g S £ ß £ I ß I s ß £ 0 15