A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-30 / 26. szám

Sajtónk az utóbbi időben különleges figyelmet szentel népgazdaságunk alapvető kérdéseinek. Joggal! Vitán felül áll, hogy szocialista társadalmi rendünk előnyei élesen kidomborodnak gazdasági életünk vonalán is. Fokozatosan emelkedik ipari termelésünk, bővül mezőgazdaságunk piaci termelése, nő a munka társadalmi termelékenysége. Mindennek hatása már edaig is több irányban megmutatkozott. Árleszállításokkal, egyes ipari ágazatok átlagbéreinek növelésével, a nemzetbiztosítás számottevő feljavításával stb., emeltük dolgozóink életszínvonalát. Más kérdés azonban, kimerítettük-e összes lehetőségeinket, nem érhettünk-e volna el jobb eredményeket, hogy gyorsabban jussunk el a CSKP célkitűzéséihez. A CSKP igényes, de viszonyaink közepette feltétlenül reális feladatot ró ránk: el kell érnünk, sőt túl kell szárnyalnunk a legfejlettebb kapitalista államok egy főre eső termelését, mégpedig a legrövidebb időn belül. Ez pedig azt jelenti, hogy siettetnünk kell anyagi és kulturális színvonalunk további, rendszeres emelését — jólétünk fokozását. Szépítgetés nélkül meg kell mondanunk, hogy bizony sok helyütt nem használtuk ki eléggé a népgazdaságunkban rejlő gazdag tartalékokat. Jaromír Dolansky elvtárs első miniszterelnök-helyettes a pártmunkások,az állami, szakszervezeti és gazdasági dolgozók részére május végén rendezett konferencián megtartott nagy beszámolójában elemezte répagazdaságunk mai helyzetét s ugyanakkor utat mutatott, miképpen oldhatjuk meg népgazdaságunk kulcsproblémáját, a termelékenység fokozását. A munka termelékenysége csak akkor nő, ha az adott termeivényre fordított munkában megtakarítást érünk el, ha a munkaidőt a leggazdaságosabban használjuk ki. S ez a termelés emelése szempontjából fontos mozzanat a legközvetlenebbül érinti a bérpolitikát. A munka termelékenysége és a bérek közötti viszony mutatja meg, jól szolgáljuk-é népgazdaságunkat, melynek érdeke, hogy a termelékenység a béralap betartása mellett minél jobban túllépje a béreket. Meg kell nyíltan mondani, hogy ezt az alapelvet még nem mindenütt értették meg dolgozóink. így például a kassai kerületben ez év első négy hónapjában 1775 000 koronával lépték túl a béralapot, egész Szlovákiában pedig 10 millióval fizettek ki többet, mint amennyit a béralap megenged. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy ezeket az összegeket nem fedezi a munka. Előfordulnak olyan sajnálatos és elítélendő esetek, hogy indokolatlanul folyósítják a prémiumot, mint például a garamvölgyi Krásno „Prefa" üzemében. Hogy kerül . sor az ilyen Jogosulatlan kifizetésekre? A terv, az egyenletes termelésre beállított költségvetés felbontása útján. Például olyan esetben, amikor főleg az első két negyedévre alacsonyabb termelési tervet, a tervet túlhaladó költségeket és béreket szabnak meg. Ez természetesen erre az időszakra, könnyűszerrel „megkeresett" magas prémiumot biztosít. Egészségtelen volt a bérhelyzet a kassai Keletszlovákiai Téglagyárakban is, ahol 11.5%kal haladták túl a béralapot, vagy a revűeai lenfonódéban, ahol 80 %-os volt a túllépés. Hol jtt a kiút? Bérrendszerünk átépítésében műszakilag indokolt teljesítménynormák kialakításában s főleg a kifizetésre kerülő bérek és prémiumok szakszerű, tárgyi ellenőrzésében. A mennyiség és minőség szerint ellenőrzött bérfolyósítás hatékonyan hozzájárulni! az egyenletes termelés biztosításán hoz, melynek természetesen sok más feltétele is van: a helyes munkaszervezés, a jó anyagellátás stb. Az egyenletes termelés lehetővé teszi az egymással függő viszonyban levő üzemek zavartalan együttműködését, kiküszöböli a káros hajrázást, a minimumra csökkenti a selejtet, elősegíti a piaci szükségletek zavartalan kielégítését, külkereskedelmi kötelezettségeink pontos betartását. Az új bérrendszer célja egyáltalán nem az, hogy csökkentse a munkások díjazását, ellenkezőleg arra irányul, hogy a termelékenység növelésével minél jobban segítsük elő a dolgozók életszínvonalának emelését. Ennek útja pedig nem a lágy normákon át vezet, hanem a műszakilag helyesen megalapozott normákon keresztül. Emellett nem szabad egy pillanatra sem figyelmen kívül hagynunk azokat a káró-' kat, melyek az indokolatlan távolmaradásokból (ahszenciából) származnak. A termelékenység kérdését azonban leszűkítenénk, ha azt csak a bérekre, a munkaszervezésre, az anyagellátásra, a szakképzettségre, a munkaversenyre korlátoznánk és nem domborítanók ki a fejlett technika fontosságát. De tökéletesíthetjük-e technikánkat, növelhetjük-e beruházásainkat elég gyors ütemben, ha a munkatermelékenység emelésével nem gondoskodunk megfelelő akkumulációról? Még néhány szót termelésünk úttörőiről ! A Központi Szakszervezeti Tanács szeptemberben országos feltaláló és újító konferenciát rendez. Erre a konferenciára már most folynak az előkészületek, melyek során az érdekelteknek bizonyára sok észrevételük lesz. Nein egy fogja közülük hibáztatni, hogy itt-ott mostoháin kezelik az újító-javaslatokat. A szakszervezetek jő munkája mindenesetre nagymértékben segíti elő e téren is a termelékenységet. S. 1. A libanoni választásokról Libanonban rövidesen véget érnek az országgyűlési választások, amelyekben a reakció minden „bevált" fegyverét latba vetette: a megfélemlítést, a megvesztegetést és a szavazási eredmények meghamisítását. A tömegekre gyakorolt nyomást nem kis mértékben segítette elő, hogy véletlenül „éppen a választások előestéjén" futott be Libanonba egy amerikai fegyverszállítmány. Vajon ki számolhatna ilyen légkörben az ellenzék győzelmével? De ha úgyszólván holtbiztos is, hogy a kormánypártiak többséghez jutnak, a már június 10-én megejtett dél-libanoni választások az ellenzék komoly erejéről tanúskodnak. Minden terror s annak ellenére, hogy a libanoni választási törvény nem éppen a formális polgári demokrácia dísze-virága, jelentős tömegek szavaztak az ellenzék jelöltjeire s a függetlenekre. Sőt a „Le Monde" című francia polgári lap hírmagyarázója azt is beismeri, hogy az ellenzék számottevő része kifejezetten baloldali. A reakció azonban úgy véli, beérheti látszateredményekkel is, ha Amerika szuronyaira támaszkodhatik ... A Közép-Kelet jövője nem a libanoni választások eredményein múlik, de mindannak, ami e kis országban lejátszódik, tüneti jelentősége van. A libanoni választások is mutatják, hogy az USA mindenképpen el akarja szigetelni Egyiptomot. Ugyanakkor, amikor felkínálja dollárait, nagyobb nyomaték kedvéért diplomáciai cselszövényekhez, felforgató üzelmekhez és fegyveres „segélynyújtáshoz" folyamodik. Az Eisenhowerdoktrina „szaktekintélyei" és szószólói nem válogatósak az eszközökben. Az imperialisták nemrégiben Szíriában igyekeztek kormányválságot kirobbantani. Kísérletük azonban Szíria hazafias erőinek ébersége s ellenállása következtében kudarccal végződött. Nem járt eredménnyel Washington próbálkozása Jemenben sem, ahol a kormány visszautasította az Eisenhower -doktrinát. Egyiptom mindmáig sikeresen verte vissza az imperialisták próbálkozásait s meghiúsította a Szuezi-csatorna bojkottját. Csúfos kudarccal végződött Jordánia súlyos diplomáciai provokációja is, melynek célja az volt, hogy Egyiptomot otrombán k'eszelt összeesküvés főszereplőjeként mutassa be. A dollár-diplomácia már eddig sem aratott egyebet, mint kétes értékű „győzelmeket". Egyet azonban sikerült elérnie: a Közel- és Közép-Kelet népei mindinkább felismerik, hogy nemzeti függetlenségük önzetlen barátait elsősorban a szocializmus táborában találják meg, s hogy csak a nemzeti felszabadító harc fokozásával háríthatják el a barátság álarca mögé rejtőző Eisenhower-doktrina halálos veszedelmét. SZIRT BourgészMaunoury próbáIkozásai Háromheti keserves vajúdás után végre megszületett az új francia kormány. Programja egy jottányival sem „demokratiku -sabb", mint Guy Molleté volt, sőt politikai összetétele kifejezett jobbratolódást jelez. A radikális párti Burgés-Maunoury a jobboldal dédelgetett kedvence. Jó néhányszor volt had- és belügyminiszter, s mindenkor kiédemelte a reakció bizalmát. Mint miniszterelnök úgy választotta ki munkatársait, hogy lehetőleg zökkenésmentes legyen az együttműködés. A „szocialista" Pineau mint külügyminiszter, a szakadár-radikális Morice mint hadügyminiszter aligha hagyja majd cserben, nem szólván Lacosteról, az algériai ügyek „szocialista" miniszteréről ... Gilbert-Jules, az új belügyminiszter, ugyancsak méltó partner. Deferre és Mitterand viszont — mivel az előbbi kormányban dz áldatlan algériai politika miatt borsot törtek Guy Mollet meg Lacoste orra alá — egyszerűen künn rekedtek. Bourgés-Maunoury erófeszítében „elvhű". Rendületlenül kitart az algériai hadjárat folytatása mellett, amely egyre jobban aláássa Tuniszban és Marokkóban Franciaország pozícióit. Ugyanakkor mindent megtesz, hogy a parlament mielőbb hagyja jóvá a „közös piacról" meg az „Euratomról" szóló szerződéseket, ami Nyugat-Németország malmára hajtja a vizet. Bourgés-Maunoury a nagytöke embere, egyik leghőbb vágya, hogy a választási törvény módosításával visszaszorítsa a kommunista pártot, melynek becsületes törekvései Franciaország növekvő pénzügyi nehézségei s az algériai háború fokozódó népszerűtlensége következtében mind nagyobb visszhangot váltanak ki. így a francia burzsoá sajtó berkeiben is rövidéletűnek ítélik Bourges-Maunoury erőfeszítéseit, seit. E. S. 13