A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-23 / 25. szám

„Ki lovai vannak a nagy hegyek alatt, Ott is ott vannak a Vanyó Gergelyé..." Különös, fülbemászó a dallam, nem felejti el egyhamar, aki hallotta. Megőriztek Zsérén is, és eldalolják Szent Iván éjjelén a már kiveszőfélben levő ősi népszokás szerint a megrakott tüz körül. Zsere kis magyar falu a zobor-zsibricai hegyvonulat, vagy mint a nóta mondja, a csitári hegyek alatt. Hogy a szentivánéji tűz szokása éppen itt a Zobor aljában tartja magát legtovább, annak az a magyarázata, hogy a magyarság ezt a szokást nem az őshazából hozta, hanem a környező népektől vette át. A magyarok az átvett népszokást sajátos tartalommal töltötték meg és akkor is megtartották, amikor a szlovákság a szokást már régen elhagyta. Nyilvánvaló, hogy a beékelődött, kompakt tömeqbe zárt etnikum jobban megőrzi sajátságait. A zoboraljai Alsóbodok községről Kodály már a századfordulón feljegyezte: „Több mint negyven esztendeje, hogy Bodokon utoljára gyújtottak Szent Iván tüzet. Varga Judit hatvanötéves leány tudott még legtöbbet az énekből. Arra is emlékeztek, hogy az elöljáróság tiltotta a tűzgyújtást, a polgár (kisbíró) néhányszor szét kergette a fiatalságot, mielőtt azt végkép elhagyták." Kodály tanulmányában két szentivánéji dalszöveg típust jegyzett fel, az egyiket Béd, a másikat Kolon községben. Lássuk a kolonit: „Tyűzit megrakájuk, négyszögre rakájuk, Egyik szögén ünek szíp öreg asszonyok, A másikon űriek szíp hajadon jányok Negyediken ünek szíp ifjú legínyek Hajók, hajók, sárhajók Magyar Honának haján Fölyö gyönygykoszorú gyöngy. Meggyúlandó Balkó Pistának kőháza, Meggyúlandó Császár Borosának kőháza, Ojtsuk, ojtsuk, ne hagyjuk szegínyeket, Mel magos rutafa. Aga elágazott. napokban magasan túlteljesítik a tervet az év ti'bbi szakához viszonyítva. Egyes nem öntudatos dolgozók azután számításból beteget jelentenek. Ha idősebb személyekről van szó, még a leglelkiismeretesebb orvost is félrevezethetik, hiszen náluk számos ok található a munkaképtelenség bizonyítására. — Milyenek a kilátások e tekintetben? — A visszaéléseket csakis a dolgozók helyesirányú átnevelésével lehet megszüntetni. Ezzel szorosan összefügg a harmadik, az erkölcsi okozat. Sokan, sajnos, még nem úgy tekintenek a munkára, mint az emberré válás legfőbb tényezőjére. Jól tudjuk, hogy szervezetünk mozgás, munka nélkül degenerálódik, elsorvad. Elavult nézet pl. az, hogyha valaki idült reumás, teljes nyugalomra van szüksége. Ma már az ilyen betegekkel gyógytornát, gyógymunkát végeztetnek és így megelőzik a végtagok elgörbülését. Nekünk az embereket a munka magas értékelésére kell nevelnünk, nem pedig ernyedtségre és kishitűségre, — fejtegeti Orovan doktor. — Milyen támogatásra találnak ebben a törekvésükben az egészségügyi szerveknél? — Sajnos nem éppen megfelelőre. Sem az egészségügyi népmüvelés, sem a szakszervezet nem hat ezirányban eléggé mőz-A tengeren által hajlongott Egyik ága hajlott Balkó Pista udvarába, Másik ága hajlott Császár Borcsa udvarába Selem sárhajó Magyar Ilonának Haján fölyö gyöngykoszorú gyöngy." Béd községben a dal második szakaszának egész gondolatmenete más, mint a koloni változatnak. „Ki lovai esznek a nagy hegyek alatt, Ott is azok esznek, az Árpás Gergelyé, Fordítsd el rúzsa, fordítsd az én lovamat, Majd én is elfordítom a te libáidat." Am Szen Iván tüzének, ennek a varázslatosan szép népszokásnak. nemcsak a magyar irodalomban találjuk nyomát. A szakirodalom megállapítja, hogy ez a szokás valaha sok aruópai országban honos volt, sőt egyes északi népek, mint például a finnek, máig is megőrizték. Ötven évvel ezelőtt szórványosan még Szlovákia egyes részeiben, így Leleszen is megünnepelték Szent Ivánt. Valamikor igen regényes volt a szenivánéji tűzrakás. Hegyoldalakban, sziklacsúcsokon, tóparton, vagy széles rétek közepén gyújtották, sokhelyütt növényi, vagy állati áldozatot is bemutattak, -a lányok a tüzet átugrálták, és az egész aktushoz különböző szerelmi jóslatokat fűztek. Valószínűleg nem véletlen az sem, hogy a szokás valaha éppen június 21-re, a nyári napfordulóra esett. A szakirodalom szerint a szentivánéj; tüzek eredetét a pogány nap- és tüzimádatban kell keresnünk. Talán csak a keresztény vallás hatásával magyarázhatjuk, hogy a régi pogány szokás dátuma eltolódott jú-ius 24-ére, Kerészteló Szent János napjára. * * * A zsérei lányok, ha májusfát kapnak, nem dobják el, hanem Szent Iván éjjelén kihordjál, egy szabad térségre, rendszerint a Cigány-ház oldalán fekvő rétre. A mágósítólag a tömegekre Nem tudják elég meggyőzően bebizonyítani, hogy a munka nemcsak a kereset, hanem az élet forrása is. Természetes, hogy a szórakozás szükségességéről sem szabad megfeledkezni. Valaki ugyan azt is mondhatná, hogy az orvos bort iszik és vizet prédikál, pedig az orvost sem kerülik el a betegségek, a fájdalmak. Mégis — bebizonyított tény, hogy az orvosokat sokszor munkaközben, aktivitásuk teljében éri az öszszeroppanás. — Néhány konkrét példával nem világithatná meg megállapításait? — Szívesen. Például az abszencia, a munkából való távolmaradás kérdése és megoldása nemcsak az orvosok gondja, hanem az üzemek szakszervezeti és gazdasági szerveié is. Egyes gy Irakban igen nehezek a munkafeltételek, mint pl. a Kablőban, mégis jók a munkaeredmények (kétszer kapták meg a Vörös vándorzászlót), jó az egészségügyi gondoskodás, és az abszencia országos mértékben is igen alacsony. — Más a helyzet az építőiparban, ahol a gazdasági szervek és az egészségügyi dolgozók, főként pedig a járási egészségügyi népmüvelés dolgozói között nincs megfelelő együttműködés. Ennek következtében a munkából való távolmaradás arányszáma jusfa szerelemfia, a néphit szerint varázslat van benne. Meggyújtják a máglyát, melybe természetesen egyéb fát és szalmát is dobálnak, hogy nagyobb legyen a lángja. Zsérén legutóbb a szokottnál is többen jöttek össze a szentivánéji tűznél. Bár egyesek, főként a legények egy része, megmosolyogta a szertcrtást, az asszonyok, de méginkább a lányok, komolyan és örömmel készülődtek és eljöttek a tűzhöz, bármilyen messzire dolgoztak is Zsérétől, valamelyik erdőben vagy állami birtokon. A tüzet este tíz óra tájban gyújtották meg és egyik oldalá- a lányok, másik oldalán a legények állták körül. Amikor a máglya lángja már vörösen lobogott, felhangzott a hagyományos Szent Iván kórus. Magyar Ilonát a néphit afféle nemtönek tartja, a termékenység és szerelem ösi istennőjének, akit fényes ruházatban, gyöngykoszorúval képzelnek el. A lány, miután kiénekelte a szerelmese nevét, átugorja a tüzet és Magyar Ilona segítségét kéri. Csak akkor lesz a szerelem tartós, ha a szentivánéji rr glya lángja, a szerelemfa heve érte. A lány kiénekelte a szeretője nevét, hogy egybe akarja fogni a legény lovait és a saját libáit, ami azt jelenti, hogy egy háztartásban szeretne vele élni. A legény, ha elfogadja a kiéneklést, a tűz másik oldalán elkapja a lányt. Sok ilyen tűzátugrásból lett már házasság Zsérén. Talán ezért is ragaszkodnak égy hozzá a lányok. Bár az is előfordult már, hogy a legény nem fogadta el a kiéneklést, sőt nekiszaladt a máglyának és széttaposta. Van is ilyenkor sivalkodás a lány táborban! Gyakran még a menyecskék is átugorják a tüzet, ők is biztosítani akarják szerelmük forróságát. A tűzgyújtás mégis elsősorban a legények és lányok ünnepe. Az ének addig tart, ameddig a tűz, és közben igen sok leány és legény nevét kiéneklik. A mai időkben már nem olyan hiszékeny a nép, de régebben bizony azt tartották, hogy nem is igazi szerelem az, amelyet nem pecsételt meg Szent Iván tüze. Egy zsérei szikla körűt gyógyfű terem, melyet a néphit szerint Szent Iván éjjelén kell letépni és akkor minden betegséget meggyógyít. Mártonvölgyi László igen magas. Megtörténik, hogy valamelyik munkás betegállományban van, az építkezésen nem dolgozik és közben magánmunkát vállal. — Mi a helyzet ott, ahoi viszont nem az emberekkel, hanem a munkafeltételekkel van baj? — Nem a legjobbak a munkafeltételek a húsiparban, a régi vágóhídon dolgozóknál. Igen szúk helyen szorongarak és munkaidejüket a rossz nyersanyag-szállítás miatt gyakran napi tíz órára kell meghosszabbítani. Hasonlóképpen nehezek a munkafeltételeik a falatozókban dolgozó elárusítónőknek, és semmivel sem jobb a helyzet a Cérnagyárban. Bizonyos, hogy helyes munkaszervezéssel el lehetne kerülni az egészségre károsan kiható és így abszenciát eredményező rohammunkákat. • * * így nyilatkozik Dr. Orovan Vojri eh elbíráló orvos azokról az égetően fontos Kérdésekről, amelyek a dolgozókat nap mint nap foglalkoztatják. Szavai a lelkiismerethez szólnak és a közérdeket szolgáljak, csakúgy mint az új biztosítási törvény, amelyet a helyes ítéletű polgárok csak köszönettel fogadhatnak. GÄLY OLGA 9