A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-19 / 20. szám

Édes anyanyelvűn!? Növekszik a vetés Nemcsak a mezőkön, az üde szántóföldeken, hanem az emberi szívek talajában is. Mert ez a legnemesebb talaj, s oda Is hintjük a magot, s íme, kikelt a mag. Ezt látjuk annak az újságíró elvtársunknak az esetéből, aki telefonon jelentette, hogy nem használja többé azt a szót, melyet lapunk hasábjain kifogásoltunk. Annak a tanfelügyelőnek is szeretném megszorítani a baráti jobbját, aki cikkeink tárgyát a tanítói gyűléseken meg szokta tárgyaini és mint megszívlelésre méltó dolgot elvtársai figyelmébe szokta ajánlani. Ha .sokan leszünk magvetők, gazdag lesz aratásunk is. Elvi síkon dolgozunk, sohasem dicsérünk vagy gáncsolunk személyt, hanem csak dolgot, csak tényt, de ezt is közös kincsünk, a nyelv iránti szeretetből tesszük. Mindezt "lőre kellett bocsátani, mielőtt egy jószándékú tollforgató ember írásainak egy-két gyengéjéről beszámolunk. Sokan ugyanis azt hiszik, hogy ha beszélni tudnak magyarul, írni, sőt fordítani is tudnak más nyelvből magyarra. Ez a két képesség azonban sokszor nem járt együtt. Az idegen „zöveg lenyűgözi, rabszolgájává teszi az embert, s nem tud megszabadulni az eredeti szöveg hatásától. Egy-két példával megvilágítjuk állításunkat: Ha több birtokosnak külön-külön ugyanaz, de csak egy birtoka van, a magyar a birtokszén nem fejezi ki a többséget. A magyar ember azt mondja, hogy a békák télen nem lélegzenek tüdejükkel, a szlovák azonban a saját nyelvének a szellemében igen helyesen mondja így: Zaby v zime prestávajú dychaf pl'úcami. Ha egy-egy darázsnak több fészke volna, akkor helyesen mondanók így: A darazsak papírszerű anyagból építik fel fészkeiket, mivel azonban minden darázsnak csak egy fészke van, helyesen magyarul csak így mondhatjuk: ...építik fel fészküket. A szlovák nyelv szerint: pravtáci mali v celustiach zuby, mert a logika törvényei szerint több madárnak csakugyan több állkapcsa van, de a magyar nyelv logikája szerint csak így jó a mondat: Az ősmadarak állkapcsában fogak voltak. — A magyar ember fejés előtt a tehenek tőgyét mossa meg, a szlovák ellenben a tehenek tőgyeit. Egy helyütt ezt olvastam egy kéziratban: „Az örvényférgek teste lapos, levélalakú. A nyálkás testfelületüket sűrű csillózat borítja". Ha ezen a mondaton egy kissé gondolkodunk, rájövünk, hogy az utóbbi mondat mást jeleht akkor, ha kitesszük benne a határozott névelőt és mást, ha elhagyjuk belőle. Határozott névelővel együtt azt jelenti ez a mondat, hogy az említett férgeknek van egy másik, nem nyálkás testfelületük is. — Ugyancsak más értelmet fejez ki következő mondatunk is, ha kitesszük benne a veszszőt, vagy ha elhagyjuk belőle: „Igy fejlődtek ki a test felépítésében más madarakra jellemző tulajdonságok". — Itt a más szö a madarakra vonatkozik, a madarak szónak a jelzője, ha ellenben a más sző után vesszőt teszünk, akkor így szól majd mondatunk: Igy fejlődtek ki a test felépítésében más, a madarakra jellemző tulajdonságok. — Most a más a tulajdonságok szónak a jelzője. A nyelv a gondolatközlés eszköze, de egyúttal a művész -ecsetje, a szobrász vésője vagy a művészi alkotásnak más létrehozója is. Vigyáznunk kell tehát arra is, hogy mondataink csakugyan tiszta, világos, pontos értelmet fejezzenek ki, sőt csinosan, formásán és szépen is szóljanak. Bizonyára nem így beszél az a szerző, aki egyes rovarokról így szól: „Sjjel élő ragadozók. Túlsúlyban hasznos, mert hernyókat és csigákat pusztítanak". Az idézetből azt kellene gondolnunk, hogy az említett állatok nappal nem élnek, de éjjel feltámadnak. Az idézett mondatokban azonosak az alanyok, állítmányuk azonban az első esetben többes szám ((ragadozók), a másodikban már egyes — (hasznos), a harmadikban megint többes szám (pusztítanak). Ilyen egyeztetés azonban talán egyetlen nyelvben sincs. — Éppen ilyen mondat a következő is: „A skorpióknak ... két részre osztott potrohúk van. Az első rész szélesebb, a hátső, szűkebb csúcsalakban végződik". De hát nem ellentétes fogalom-e a szélesség meg a csúcs? Lehet-e egy kis jószágon széles csúcsot elképzelni? — Egy másik forrásban ezt találtam: „A lóheremag nagyon drága és államunk behozatalra szorul". Ebbe a mondatba sehogy sem illik bele az és kötőszó. Erről különben is azt szoktam mondani, hogy a hátulgombolós agyú emberek kötőszava, tehát azoké, akik járni tanulnak, akik egészen kezdők. Itt sincs semmi helye az és-nek; ellentétes kötőszót szorít ki: .. .államunk mégis ... Még jobb így: ...államunk mégis külföldről kénytelen beszerezni. Magyar ember nem tünteti el a mondat legfontosabb viszonyító elemeit, a ragokat. Nem beszélünk így: A bogarakat két csoportra osztjuk: húsevők és mindenevők, hanem így: ...húsevőkre meg mindenevőkre. A szőrendre is vigyázni kell. Vannak esetek amikor a kiemelt mondatrész nem szorítja ki az igekötőt rendes helyérő!, mert a kiemeléssel is csak az !t|efogalom értelmét erősítjük. Hibás tehát a: vel'mi hojne sa vyskytujú mondatnak ez a . fordítása: bőven találjuk meg őket (az erdőben). Bőven megtalálni egyébként sem lehet. Inkább így kellett volna a mondatot fordítani: Igen nagy számban élnek az erdőben). A -nál, -nél hibás használata is éli még világát! Újabban ilyen kapcsolatban olvastam: A madarak a költözködésnél (-kor) tájékozódnak; magasabb hőmérsékletnél (hőmérsékleten) gyorsabb a fejlődés; a rovaroknál a fejlődés tovább is eltarthat (a rovarok fejlődése). Megjön-e a tisztító májusi zápor, hogy elmossa ezt a sok tökéletlenségünket? ORBÁN GÄBOR iJhhJcMzifrC iiíz^Wevt^^^ „PRÁGA": Versei tehetségről tanúskodnak, azonban még egyik sem éri el a kivánt színvonalat. „Elrejtőztél" című versében vannak egészen szép szakaszok, pl.: Varázskeze selymes fátylat borított a fákra. Oly jő néznem, hisz hasonlít tavalyi ruhádra ..." Más szakaszai azonban közhelyeket tartalmaznak: /Mert a tavasz: szép tündérlány/ már a földre szállott/ Lépte nyomán kinyíltak a /tavaszi virágok./ Másik versének, az „Apám"nak szép az alapgondolata, vannak szép sorai: „... Izmait az élet éhes szája /lassan-lassan már a csontig rágja./ ugyanakkor azonban vannak egészen naiv részletei is /szeretnék rebegni köszönetet/ amiért oly apaian szeret./ Küldjön jobb verseket, szívesen közöljük. M. KÁROLY, KOMÁROM: A fordítás anyaga kitűnő, maga a fordítás azonban gyenge, magyartalan. Szívesen átdolgoznánk, ha elküldené címünkre a magazint, amelyben rábukkant. Addig közlése tárgytalan. M. 1. KOMÁROVCE: Verseit a legjobb akarat mellett sem közölhetjük, mert sem mondanivalójukban, sem formai megoldásukban nem megfelelőek. M. JÁNOS, KASSA: Verse annyira csupán néhány személy számára érthető, hog • nem közölhetjük. К. M. PRÁGA: Verselő készségét csiszolja, fejlessze és küldjön további verseket megbírálásra. ígéretünket álljuk, azt a bizonyos költeményét besoroltuk a közlendók közé. NÉMETH GYULA, IPOLYBÉL: Keresztrejtvénye túl nagy terjedelmű, témája nem a legszerencsésebb es kidolgozása sem a legjobb. Formája kielégítő. Próbálkozzék valamilyen magvar vonatkozású időszerű témával. CS. BÉLA, BRATISLAVA: Őszintén válaszolunk: verse nagyon gyenge kísérlet. Mondanivalója nincs, ritmusa, rímei még kevésbé sikerültek. Nem közölhető. BORNEMISSZA LÁSZLÓ, PRÁGA: Versének gondolata kedves, egyébként gyenge, kezdetleges alkotás, Küldjön jobbat. К. M., KASSA: Versecskéi tele vannak derűlátással, kedvességgel, de még messze vannak atté',, hogy elérjék a kívánt színvonalat. Próbálkozzék tovább. K. L„ SVODIN: Versnek csak egy vcüami adhat jigcímet arra, hogy versnek nevezzük: ha jó! Közölni is csak jó verseket igyekszünk, legyen szerzője bárki hivatásos költő, vagy lapunk becses olvasója. Az Ön verse sajnos gyenge, nem közölhetjük. S. F. STRAKOV: „Józsi bácsi" című írása közlésre nem alkalmas. A stílusa hanyag és mert valószínűleg megtörtént esetet ír le, nem ügyel arra, hogy a történetnek csattannója, vagy legalább világos erkölcsi tanulsága legyen. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 18. számában tévedésből kimaradt a Vasárnapi elmélkedés cimű cikk írójának neve. Olvasóink elnézését kérjük. A cikk írója Szily Imre. 10