A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-19 / 20. szám

• Ketten vettük a fiammal, leraktuk a keresetünket, s ab-De nem úgy ám, hogy meg­előztük volna. Nem ám. Mi llett megettük, megittuk 1 a lünk porcióját. Ha a pénzt és ármányt, amit kaptunk, pénzre ámítva összeadom, én haza­iam minden hónapban 1800 kő­it, a fiam meg olyan 1500—1600 una körül keresett, Meg az is tett, hogy egy . éve, amikor az it megvettük, én ls, a fiam is -15 000 koronát kaptunk osz­kbain. - Ilyen egyszerű ez? evet. Dehogy is. Szinte álomnak tűnik. Dobogón nóttem fel, a Schel­uradalomban, ahol apám bog­volt. Én pénzt igazán csak t láttam. Az uradalomban 1000 LOO koronát kaptunk egy egész !. 1930-ban, amikor idejöttem, nagygazdóknak dolgoztam. Itt hiszik a faluban, hogy NE FELEDJE, hogy már 1957. június 10-én megtartják az I. Csehszlovák Ál­lami Sorsjáték húzását! i * Még nyári szabadsága előtt 10.— Kés-ért megnyerheti az aláb­bi nyeremények egyikét: 28 nyeremiény á 50.000 Kés 252 nyeremény á 5.000 Kés 28 nyeremény á 25.000 Kés 700 nyeremény ä 1.000 Kés és 84 nyeremény ä 10.000 Kés 309 400 nyeremény 20-tól 500 Kés-lg A sorsjegyeket árusítja és a nyereményeket kifizeti az ÁLLAMI TAKARÉKPÉNZTÁR A sorsjegyek árusítása az üzemekben és faivakon 1957. június 1-én, városokban június 7-én befejeződik. Henzsel Mihály: — Akinek autója van, azokból csak egy a vezető ember. Én. A többi mind egyszerű tag. Én azt mondom, a munka meg a takarékosság az alapja a szerzésnek. eddig. Nem mondom, hogy ez az egyedüli oka a gyarapodásnak. Mert a munka az. Nem sajnálnak semmi fáradságot, amivel keres­hetnek. Olyan hízókat nevelnek el­adásra, hogy egyért-egyért 4—5000 koronát is megkapnak. Nagyon ér­tenek hozzá. Én is nevelek min­dig. Aztán csak négy-öt jó hízót kell felnevelni, már majdnem együtt a pénz az autóra. Én azt mondpm, munka meg a takaré­kosság az alapja a szerzésnek. Ezeket az embereket hajnaltól ké­ső estig kint a földön látja dolgoz­ni, de kocsmázni egyet se. — Még egyet jegyezzen fel — mondta.' — Akiknek autójuk van, azokból csak egy a vezetőember. Én. A többiek, Demeter, a két öcsém, Adami József, Szakos Pista meg Maczkó egyszerű tagok. Azok is, akik újabban rendeltek. * * * Nincs minden parasztnak autója. Nem is lesz. Hogy hánynak lehet még, s hogy milyen formákat ve­het még fel a paraszti élet a jö­vőben, nem lehet megjósolni, de bizonyos, hogy nagyon sok minde­nen mentünk keresztül egy jó év­tized alatt, — s hogy a parasztnak sok bajt, gondot kellett a háta mögött hagyni, míg az alsószecsei­ekkel a kivételes példa megtör­tént. MIKES SÁNDOR se volt pénzem. ősztói tavaszig kellett dolgozni, mire pénzt látott az 'ember. Ha megszorultam, s mentem a nagygazdákhoz a jogos pénzem kérni, azt mondták,: — Majd ősszel. Mit fél? Tőlünk fél? Ezzel fizettek. De ma másképp van. Most van pénz. Csak így tud­tunk autót venni. * » # A másik család helyzete szinte megható. Ifjabbik Nagy János traktorista két gyerekét, feleségét, nehezebb munkára alkalmatlan szüleit tartja el keresményéből. Az öregek a szép tavaszi verőfény­ben, az udvaron teszegetve-vesze­getve, valósággal belekönnyeznek, ahogy a fiukról beszélnek. — Jaj, nagyon áldott gyerek. Ez annyit dolgozik, hogy már szánjuk is sokszor. Né, fiam, né. mondjuk neki, agyanhajtod magad! Ez éjszaka is kimegy szántani, mi­kor mindenki alszik. Most is kint van, pedig vasárnap van. Dehít neki ez a mániája. Már gyerekko­rában is csak a gépek érdekelték. Csak a munkát hajtotta, hogy őne­ki autója legyen. Még meg, sze­gény, ezt a házat is kifizette, már a többletet, mert kisebb házat hagy­tunk Magyarországon. Mi csak annyival segítjük őt, hogy a ház körül elvégezzük a dolgot. Vasárnap délelőtt van, egyedül ifj. Nagy János van kint a határ­ban, amikor mások Ünneplőbe öl­töznek, ő hernyótalpas traktoron ül, tárcsázik. A munka sürgős, fárasztó is és ő mégis mosolyogva száll le a gépről: — Tudja, én apám földjén nőt­tem, a nyíregyházi Szélső-bokor tanyán. Huszonegy hold földünk volt, se jó, se rossz. Csak annyi jó volt belőle, hogy 1946-ban el­mehettem traktoros és gépkezelő tanfolyamra, amit a Tiszaháti Me­zőgazdasági Kamara rendezett. Nem is tud többet mondani az autóvásárlásról, mint, hogy sokat dolgozott érte, s hogy minden fe­lesleges kiadást került. * * * — Hát. ha az autóvásárlás titka érdekli, megmondom — mondja nevetve Henzsel Mihály, a szövet­kezet agronőmusa, maga is autó­tulajdonos. — Jól jövedelmez a szövetkezet. Nemcsak az államot látja el, a tagokat is jól fizeti Mi nemesített magtermesztéssel foglalkozunk. Az alapszabályzat ér­telmében pedig a tagságot azzal keli kifizetni, amit termesztenek. Ezt aztán a tagok beadhatják a felvásárlószövetkezetnek, amiért fogyasztási terményeket kapnak vissza. Mázsánként tiz ki­lóval többet, és még 145 koronát is, árkülönbözet címén. Hát ez is nagyon segíti a tagokat. így volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom