A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-19 / 20. szám

AUTÓTULAJDONOS SZÖVETKEZETI PARASZTOK kongresszuson van zsonyban, az autó meg van zárva a színbe megtegetődzött. minden ház, minden udvar ol csinos, takaros, hogy pártját kit ja. De nemcsak ez! Szinte iri lésreméltóan öltözködnek az t berek, a lakáskultúrájuk is m figyelni való, a lakások tele v nak új bútorokkal. Én például is tudom róluk, hogy a falu nyolc mosógép is van már és n zongora. A gyerekek Lévára jár zeneiskolába. A motorkerék rlem újság, több mint hatven « bernek van a faluban. S végül az autó-dolog. Nyolcan vásái taik az elmúlt két évben autói tizenhét lesz az autótulajdono száma, ha hozzávesszük a toví igénylőket is, akik már befizet a bankba a húszezer koronái előlegképp. válva álldogálván az autó előtt. — Hogy, mint mondta, kicsiny a motorbicikli a családnak ilyen kirándulásokra, mert gyerekek is vannak? Vagy azért, hogy (ha már vasárnapra ki akarnak ruccanni a heti kemény munka fáradalmait kipihenni, ne kelljen a hajnali vonathoz kelni, s a ház körül, a gazdaság és az állatok körüli' teendőket végezetlenül hagyni? Hogy ezért kellene autó? Furcsálja, pedig ig,y kell lennie valahogy, mert az alsószecseiek állhatosan állítgatják, s az üdülő ember talán elnézőn mosolyogva azzal nyugtatja el feltámadt kíváncsiságát és hitetlenkedését, hogy ez a reklám kedvéért van így a szecseiekkel. — Dehogy is a reklám kedvéért — mondja a község igazgató-tanítója, amikor nála is érdeklődtem a Ifj. Nagy János: — Én apái földjén nőttem, a nyíregyhá Szélső-bokor tanyán... — Huszonegy hold földüní volt, se jó, se rossz — Ha az újságba kerülök, dicsekszek. Az első autó-tulajdonost, I meter Lajost, akivel beszélti éppen a háza előtt találtam m Valahonnét kerékpárral jött. С szövetkezet kerékgyártója. — Sajnos, az autót nem tud megmutatni, mert a fiam a pá Egy idő óta hírre kapott a Léva melletti falu, Alsószecse neve. Ügy emelkedett jelentőségre ez a falu, hogy egyre többfelé ment el a híre az alsószecsei szövetkezeteteknek, akik autón járnak. Fürdővendégek találkoztak velük Szklenó-fürdőn, Pőstyénben egy-egy vasárnapi kiruccanásukon, s az élet kisebbnagyobb kényelmeit és szépségeit élvező fürdőzők maguk is elcsodálkoztak azon, hogy ezek a szövetkezeti tagok, egyszerű földműves emberek, olyan magától értetődően, hivalkodás nélkül ífogják fel autó-tulajdonosi mivoltukat. Ez a mindennapi gondolkodás próbája, ami megtörtént, valóságos helyzetből következik: Minek kell egy falusinak autó? — gondolkodik el a jó fürdővendég, aki talán éppen Trebon vagy Eperjes mellől jött, a csúzát gyógyítani, fejcsó-Mikor megkérdezem tőle, hhogyan volt módja autót vei olyan arckifejezéssel nézett r mintha azt mondaná: ez már r újság. ravalő, szorgalmas falu, nagyon nagy bennük a munkaszeretet. Itt a szövetkezetben, ha vita vagy nézeteltérés van, akörül történik, hogy mihamarább elvégezzék a munkákat. Vagy hogy az emberek mindig több |munkát kérnek, mint amennyi van. Keresni akarnak. És takarékosak! A szövetkezeti tagok nagy része szlovák származású, Magyarországból, a Nyírségről települtek ide. Ott a nyírségi homokon nagyon megtanulták, hogy csak szinte emberfeletti szorgalommal, találékonysággal, ügyességgel lehet a földön, a gazdaságon a( maximumot kitermelni. De a rtialgyar nemzetiségű szövetkezeti tagok is becsületes, dolgos emberek. Én itt taxiitok 1949-től, azóta belelátok az életükbe és csak a szorgalomban látom gyarapodásuk titvégigmenni a falun,