A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-05 / 18. szám

Érettségiznek az „estiek44 A tavasz első felében iskoláinkban hagyományosan megkezdődnek az érettségi vizsgák. A galántai tizenegyéves magyar középiskolában ez évben a mindennap iskolába járó növendékekkel — Valóban érdemes volt három évig tanulni — kapcsolódik a beszélgetésbe Ocsovszky elvtárs, a járási traktorállomás kitüntetett igazgatója, aki feleségével együtt járt az esti iskoláegyidőben érettségizik a felnőtt dolgozók esti tagozatának 28 hallgatója is. Ez a pozsonyi kerület első és egyetlen iskolája, ahol a különböző munkahelyekről jelentkező magyar nemzetiségű dolgozók háromévi szorgalmas tanulás után érettségihez lépnek. Valóban minden elismerést megérdemelnek! A mindennapos fárasztó és felelősségteljes munka mellett hetenként 18 órát ültek az iskola padjaiban, nem számítva az otthoni tanulássa' eltöltött időt. Népi demokratikus rendszerünk eredményes iskolapolitikájának élő képviselői ők. — Erre a napra egész Kérem, vonuljanak be az osztály— Melyik tétel lesz a legjobb? életemben büszke leszek! — mondja Toncskó elvtárs, a járási nemzeti bizottság káderosztályának vezetője, s most az osztály önkormányzati elnöke. — De úgy gondolom, hogy osztálytársaim is hasonlóan éreznek, hiszen sokunk titkos vágya már a megvalósulás útján ba. s most együtt érettségiznek. Az asszony versenyt tanult a férjével. A jeles bizonyítványú Mécses és Benkovics az osztály két legoptimistább embere. Túlteszik magukat minden felesleges izgalmon és a folyosón már a főiskolára szóló jelentkezési lap kitöltésével foglalkoznak Feldíszített terem, virágok és a padokon fehér pa pírlapok fogadják a belépőket. Elül a zaj... mindenki feszülten vár, figyel. Huszonnyolc szempár lesi kíváncsian az igazgató, az osztályíőnöknő és a magyar szakos tanár arcát, mintha onnét le lehetne ojyasni a tételek szövegét. Előkerül a piros pecséttel lezárt boríték, ö de sokan szerették volna megismerni a titkát legalább egy-két nappal előbb! Nyisszan az olló... a szaktanár felírj i a tételeket a táblára, s az eddig féltve őrzött titok nem titok többé! — Nem is olyan nehéz! — buggyan ki önfeledten valaki száján a szó. Felszabadultan lélegzik fel az osztály. A sápadt arcok kipirulnak és az izgalom feloldódik. A tanár rövid magyarázatot füz minden tételhez. Mindenki nyugodtan választ egy témát és írni kezd. Elcsendesül a terem, csak a tollak sercegése hallik. „Érnek az estiek!" PARKANY ANTAL — Elektromérnök szeretnék lenni — jelenti ki Benkovics elvtárs. Mécses л közgazdasági egyetemen,. Kiss Tiborné oedig a pedagógiai főiskolán szeretné továbbképezni magát. A többiek véleményét is jó volna megtudni, de ezzel már elkéstünk, mert az ajtóban megjelenik Feri bácsi, az iskola pedellusa: — Félperc múlva nyolc óra — jelenti nagy nyugodtan, kezébe veszi a falra akasztott vasdarabot és jókorát üt a mellette függő ekevasra. Ez a „gongütés" Galántán hivatalosan az írásbeli érettségi vizsgák megkezdését jelenti. — Kérem, vonuljanak be az osztályba! — hangzik a magyar szakos tanár udvarias felszólítása. Egyszerre mozdul meg mindenki. Az arcokról valami kíváncsi, ideges szorongás olvasható le. Az írásbeli megkezdése elótt Ha olyan lennék«f

0 Ha zöldülő lombot Шок, én mindig csak haza vágyok. Hej, ha most én olyan lennék, mint a magasló jegenyék, Távolból is megláthatnám, kicsi házunk szűk udvarán Mit csinál a két jó öreg, nem hullajtják-e könnyüket? És ha látnám, hogy arcukon a gond egyre több ráncot fon, Vinne vágyam röpke szárnya a vén Latorca partjára. Jó szüleim udvarára, röpítene vágyam szárnya. S miként virág a patakban, elmerül az úszó habban, Lelkem csöndben elmerülne, apám, anyám könnyeibe. TÖRÖK ELEMÉR Őstehetség Csúfoltak-e, vagy dicsértek Kezdetben őstehetségnek, • Nehéz megérteni. De lépten-nyomon annyi hagy Mellett, hogy parányi vagy: Engedték sejteni. Falu sarában ha láttak, Оду veregették a vállad, Mintha szeretnének, És biztatásba takartak, De céljuk volt, hogy maradj csak Tovább is szegénynek. S ne érezd a hónod alatt, Hogy jóságukból akarat Lesz lendítő erőd, Azt se érezd, hogy lenéznek, Hogy költőnek csak becéznek, — S ez vád, s engesztelőd? Várták, fulladj a sárba, Mielőtt még elkiáltja Szád a szörnyű panaszt: Az agyban értelem lehet, De ha nincs más, csak két kezed: Maradj te csak paraszt! Így őrlődött annyi év el, Míg megdőlt az úri tétel, Megdőlt a rang, gőg, restség, Szikrát csiholt az értelem, S fénnyel borult a végtelen. Föléd, őstehetség! CSONTOS VILMOS 17