A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-05 / 18. szám
Trnka mester alkotás közben Készletek a Játékszerek zenebonás esztradinüsoraból „Ha mi árnyak nem tetszettünk. Gondoljátok, s mentve tettünk: Hogy az álom meglepett, S tükrözé e képeket." (Shakespeare: Szentivánéji álom) Életrekelt álmok, illúziók és képzeletünk színes árnyai ők, kiknek minden lehetséges és minden szabad. Minden szabad, mivel az etika íratlan szabályait sosem sértik meg. Világuk rendje hozza úgy, hogy a jónak mindig győznie kell a rossz felett. Ezért szeretik annyira e fából, rongyból és viaszból készült bábukat gyerekek és felnőttek egyaránt. Ezek a csöpp teremtések azonban mindig a művész varázsvesszőjének érintésére várnak, amely életre kelti őket s a valóság mezsgyéjéről a csodák bűbájos mesevilágába viszi el az addig élettelen apró lényeket. A művész fantáziája és érzékeny keze a technika segítségével hős lovagokká és bölcs Írástudókká, hercegnőkké és királyokká, tündérekké és bús bohócokká meg mulattató garabonciásokká változtatja őket. Szórakoztatnak és oktatnak, megnevettetnek, hogy a következő pillanatokban könynyeket csaljanak szemünkbe. Igen, ezek azok „a híres gascognei legények" és Jifi Trnka a kapitány! Székházuk a rajzolt és bábfilmek Bartolomeji utcai stúdiója, Prágában. Egyáltalán nem reprezentáló külsejű! Szürkére festett régi ház, amelyet inkább raktárnak néztem, mint mesebirodalomnak. Ám történelmi nevezetességű! E házban rendezte meg Josef Kajetén Tyl, a nagy cseh drámaíró, a cseh hazafiak első bálját, tüntetésképpen a Habsburg elnyomás ellen. Megjelent itt az akkori cseh szellemi élet színejava: Bozena Nemcová, K. Havliéek-Borovsky, J. Neruda, F. Palack^ és mások. És ebben a házban dolgozik, alkot a cseh Dábfilm nagymestere, Jifi Trnka és vezérkara. Bent az elsó lépések mindjárt helyszűkéről beszélnek. A mester egyik kiváló munkatársára bukkanok, a fiatal, tehetséges Pojar rendezőre, a sikeres „Egy pohárkával több..." című film alkotójára. Furcsa munkában találom. Egy normális játék babaszobával foglalatoskodik. Pojar nevetve bizonygatja, hogy még nem lett „űjra gyerek". A bábfilmek rekvizitumai között igen gyakran szerepelnek a szokványos gyermekjátékok is. Most fejezi be éppen elbájolóan kedves filmjét, az „Esernyőeskét". Az idei cannesi nemzetközi filmfesztiválra készíti. Az „Esernyőcské" tartalma igen egyszerű, de igazolja a cikkem elején elmondottakat. A mese valósággá válik! Egy manó belopódzik a gyermekszobába. Minden csendes. Alszanak a gyerekek, alszik a baba, a köéltáncos bábu, alszik a zsiráfszerű Én is ludas vagyok abban, h< a lakók felébredtek csodaállat. A labda is alszik, f • az összes játékszer. A rakonci manó felkölti álmukból a játéks; ket. És megindul a inagy viga Minden játékszer eldicsekszik t sával. Versengésükből valós esztrád-müsor lesz. Nagy zajjal ricsajjal, nem csoda, ha felébre< a ház lakói is. A bábuk esztrádsora megszakad, mint minden г ha a felnőttek felébrednek. A film szülőatyja, Pojar készs sen beszél munkájáról, terveirő bábfilmek problémáiról. A reali; kérdései itt sajátosan oldódnak Ha a Svejkben a bábfilm realizr súrolta a naturalizmust, a jövő i jelben a stilizált bábuk és cselei lehetőségeik bizonyos eltérést mi nak majd. Véleményünk azoi megegyezik: a bábfilmek meses valószínűtlenség e, tekintve a bát sajátosságát, nem csap át irreal ba. megmarad a realizmus talajé Egy másik újdonságról is be lünk. Mivel a bábuk mozgásritr sokkal gyorsabb, mint a színészek sérő szava, hadat üzentek a be: szónak is. Trnka mester most szülő új filmje, a „Szentiví álom" is már zenés pantomim, ai helyenként a mozgásmúvészét e megnyilvánulási lehetőségével, a t cal fejezi ki mondanivalóját. Shakespeare komédiáját Trnka át filmre és büvészügyességű j életre keltették Athén urát, Th uszt, a költő Lyzandert és Hert Megszülettek a művészeteket ked iparosok — Vackor, Zuboly és sainak figurái mellett a mesék 1 is, a tündérek. Büszkén feszeng ismerősünk, a csínytevő rosszcs ferke Puck is. A Szentivánéji álom filmre vii hez Trnka különleges gumianya Po jar réndózö az „!•• t rnyoeske'' utolsó jeleneteit próbálja