A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-05 / 18. szám

Egy agitációs központban Az ajtó mögül élénk párbeszéd hallatszik. Jó házias hangulat uralkodik a szobában, amelyet egy középkorú házaspár lakik. Engedelmet kérünk, hogy a háziasszonyt éppen palacsintasütés közben zavarjuk, de — agitálni jöttünk, meghívni a ház lakóit a szerdán este tartandó ismertető előadásra. A szívélyes fogadtatás megnyugtató. A szomszédban lakó fiatal lányok ugyan csak fentartással adják Ígéretüket, mozijegyük van, tavasz van, mit lehet tenni?! A földszinti és az emeleti lakásokban nincs mindenki otthon, üzenetet hagyunk. nusítják. Ügy szólunk egymáshoz, mint régi ismerősök. Es ni csak, hiszen az ajtó mellett is áll már valaki, aki a vendégek dolgát eligazítja. NedoroSíák elvtárs postai alkalmazott. Az asszonyoknak és az idősebbeknek széket szerez, mindenkihez van jó szava. Kedves ember ez a Nedorosték elvtárs, de talán helyettesíthetné őt ilyen alkalmakkor egy-egy tavaszi mosolyú fiatal lány is?! Az első film lepergése után kővetkező előadás mindenkit érdekel. Jogaink és kötelességeink szép számmal vannak és dr. Krajöík közvetlenül, közérthetően beszél, így nem csoda, ha a vita is termékeny, külö-Es másnap este? Az előadást a szokástól eltérően hat órára hirdették, Így fél hét körül még csak szórványosan szállingózik a közönség. Az előadó már megérkezett: jdr. Krajöí jogász a polgárok jogait és kötelességeit fogja ismertetni. A terem, a Postások Házának agitációs helyisége sivár és hideg. Az érkező polgárokat senki sem fogadja, ha bejönnek, csak leülnek, ahol éppen széket találnak. A hangulat egyelőre sem hideg, sem meleg. A derűt és mozgékonyságot az ajtón ki-be nyargaló gyerekek képviselik. meg egy fiatal lány, aki titokzatos táskákat, tokokat nyitogat, drótokat tekerget. Emília Hajduková a pedagógiai főiskola hallgatója, egyúttal a Pionír Palota gyermekfilm előadásainak operatörje is. Most nekünk vetít majd két rövid filmet. Ez az ó hozzájárulása a választásokhoz. Csodálatos módon egyszerre csak azt látjuk, hogy a terem megtelt. Mintegy száz ember jöhetett össze. Este hét óra az idő. Örömmel számlálgatom a „saját agitációs házam" lakóit. Csaknem egytől-egyig eljöttek. Látom rajtuk a kellemes meglepetést, hogy itt találkozunk. Talán szokatlan, hogy az agitátort is érdeklik a meghirdetett előadások? Ennek a ténynek szomorú voltát éppen a most vidáman felcsillanó szemek tanösen, mikor régebbi javaslatoknak eleget teendő az új lakástörvényt is ismertetik. Nem voltam derűlátó, ám kellemesen csalódtam. Nincs „gyűlés-hangulat", nincs kényszeredett hallgatás. Az emberek beszélnek. Ruziéka elvtársnő bátran felteszi a kérdést: mi a' teendő, ha a lakó ismételten hiába fordul panaszaival a házgondnoksághoz — ígéreteknél egyebet nem tud elérni. A válasz: forduljon a felettes szervhez, a Központi NB helyi gazdálkodási osztályához. Es mindenekfelett tudassa panaszát a NB-be beválasztott képviselőjével. Más panaszok is vannak, főleg lakásügyekben. Nóvák elvtársnő, az agitációs központ vezetője, aki egyébként a Megbízottak Testületénél a. nőbizottsági ügyek előadója, a nagy érdeklődést látva bejelentette, hogy a legközelebbi alkalomra meghívják az NB megfelelő ügyosztályának szakfeleló'sét, aki minden kérdésre kielégítő felvilágosítást tud majd adni. Egy idős bácsi kér szót. Lassan, tempósan kezdi, de egyre jobban belemelegszik. Mindenki látja a felvetett problémák fontosságát és érvei igazát. Polgári kötelességek? — Nézzük csak meg a közüzemek szolgáltatási rendszerét, ha végre kijönnek a javítást elvégezni — heveskedik. — Két órás munkára beíratnának 10— 15 órányi munkaidőt és a javítást végül is úgy végzik el, hogy egy hónap múlva újra hívhatjuk őket. Itt érezze a lakástulajdonos polgári kötelességét! Ne írjon alá hamis munkaidőt. Azzal a közüzemeket valamint polgártársait és közvetve önmagát károsltja meg. A köztulajdon megbecsülése? — Üjonnan rendbehozott' park körül jártam. Egy fiatalasszony ügyelt ott a kisfiára. A .gyerek rakoncátlanul tépte az alig rügyező bokrokat. Rászóltam: — Hallod-e, kisfiú, miért bántod azokat a bokrokat? Mit gondolnak? Az anyja nekem ugrott, hogy mi közöm hozzá és a gyereket nincs jogom szidni. Nem mondhattam mást, mint azt, hogy ha az anya neveletlen, mitől legyen jől nevelt a fia. Hát látják, kérem, ez is polgári kötelesség, megvédeni a közvagyont. És még valami nem tetszik a bácsinak. Kevesen járnak a szerda-esti beszélgetésekre a választókerület értelmiségi dolgozói közül. — Megmondom úgy, ahog- van, — mondja. — Az én utcámban, ahol az utcai pártszervezet elnöke vagyok, túl jó dolguk van az embereknek. Jól laknak, jól esznek, jól öltözködnek, talán azért nem érdekli őket, ml van másokkal és hogyan lesz jövöre. Igv beszél a 67 éves Hevier Michal elvtárs, aki azelőtt zenetanító volt, most-pedig a Gumón gyárban -a színes fémgyűjtés felelőse. Hogy hogyan jutott el a fúvós hangszerektől a színes fémekig és a zenerajongó ifjú útkeresésétől a sokat tapasztalt ember kommunista öntudatéig, azt talán egy kisebb régényben lehetne csak leírni. Nem kevésbé érdekes a műsor második fele, a választókerületi jelöltek jellemrajzának ismertetése. Megható és mélyen emberi, ahogy az egyes jelöltekhez hozzászólnak. 2ák Emilt Ruzifkáné asszony ajánlja. — Tizenkét esztendeje ismerem őt, — mondja — és hiszem, a választók teljes bizalommal lehetnek iránta. Kollár Emil jelölését többen méltatják. Halúz választópolgár így beszél róla: — Én is a főpályaudvar fűtőházában dolgozom mint Kollár elvtárs. Tudom, hogy mint mozdonyvezető jó munkát végez, van benne kezdeményező szellem, ő szervezi a szocialista munkaversenyt. 1500—2000 liter olajat is megtakarít, a mozdonyát maga tartja karban. Halúz elvtárs szerint Kollár Emil képviselőjelölt talpig becsületes ember, jó honpolgár, bízni lehet benne, hogy kötelességét mint a választott szerv tagja is teljesíti. Nem kevésbé elismerő sza -vakkal illeti Kollár mozdonyvezetőt egy másik munkatársa, a fiatal Oravec elvtárs. Elmondja, milyen nehéz munkafeltételek mellett kell dolgoznia Kollárnak, aki gyorsvonati mozdonyon szolgál és nagyszerűen helytáll. — Olyan ember, aki nem csak ígér, hanem teljesíti is az Ígéreteket, — fejezi be nyomatékkal. És így megy ez tovább. Minden jelöltről elhangzik néhány őszinte sző. A levegőben is érezni az egyöntetű hangulat kisugárzását: rólunk van sző, a saját sorsunkat intézzük. Még a gyerekek is elcsendesedjek. Lehet, hogy csak a következő filmet várják, de az is lehet, hogy látják szüleik arcán a komoly felelősséget. Nem csoda. Választunk. GÄLY OLGA Az egyik legaktívabb részvevő: Ruzicka elvtársnő Merje valaki mondani, hogy Hevier elvtárs öregember Pereg a film. Es aki pergeti: Hajduková Emilia főiskolás