A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-28 / 17. szám

ÍQOCOOSXххх>эоооооооооооооооооооооооооо Lőrincz Gyula: Pártunk kongresszusa előtt Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapszabályai értelmében Szlovákia Kommunista Pártja kétévenként összehívja kongresszusát. Az alapszabályokhoz híyen április 26-án kezdődik Szlovákia Kommunista Pártjának 1957. évi rendes kongresszusa. Ez a kongresszus, mint a legfelsőbb pártfórum, számonkéri Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kétéves működését. Megállapíthatjuk, hogy kevés kongresszus közötti időszak volt történelmi eseményekben politikai, párt, valamint kulturális eseményekben olyan gazdag, mint ez. Nem kétséges, hogy a párt életében a legnagyobb történelmi esemény a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa volt. Ez a kongresszu nagy kihatással volt a nemzetközi munkásmozgalomra, a kommunista és a munkáspártok, a testvéri pártok, így a mi pártunk életére is. А XX. kongresszus az elért eredmények értékelése mellett feltárta mindazokat a fogyatékosságokat, hibákat, amelyek összefüggésben voltak a személyi kultusszal, a lenini kollektív vezetés szellemének megszegésével némely esetben a dogmatizmus meghonosodásával. Az említett hibák feltárása egy erős és egészséges kritikai hullámot hozott magával. Ez a kritikai hullám nem maradt meg a Szovjetunió határain belül, hanem természetesen kihatott a testvérpártok életére, s így nálunk, Csehszlovákia Kommunista Pártjában is erős, egészséges kritikai segítette pártunkat a hibák kiküszöbölésében, eltávolításában. A kritikai hullámnak ez az időszaka az országos pártkonferenciáig elérte tetőfokát, és a felvetett kritikai kérdésekre az országos pártkonferencia adta meg a választ, s pártunk azóta is fokozott tempóban távolítja el a helytelenségeket, a hibákat, amelyek természetesen egy új szocialista társadalmi rend kialakításának útján előfordulnak. Lényegéhen azonban meg kell állapítanunk, hogy pártunk irányvonala, а X. pártkongresszus határozatai helyesek voltak, és pártunk fő irányvonalának korrigálására nem volt szükség. Visszatérve mégegyszer а XX. kongresszus kérdéséhez, a kritikához és a „hibákhoz", nagyon sok eredményt kellene és lehetne felsorolnunk, amelyeket a Szovjetunióban elértek és amelyekről sok „csakazértis" kritikus megfeledkezett. Az utolsó évekből csak néhányat említsünk meg. Például 1953-ban a Szovjetunió béke politikájának, békeharcának győzelme volt, hogy Koreában békére kényszerítették az imperialistákat. A geníi kongresszus az indo-kínai háború megszüntetését hozta magával. Nagyon jól tudjuk, hogy a genfi konferencia kezdeményezője ugyancsak a Szovjetunió volt. A Szovjetunió kezdeményezésére oldották meg az osztrák kérdést. 1955-ben a Szovjetunió kezdeményezésére a négy nagyhata.om elnökei találkoztak Genfben és tudjuk, hogy ez a nemzetközi feszültség enyhülését hozta magával. А XX. kongresszus újra kihangsúlyozta azt a lenini tételt, hogy a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élése lehetséges, és történelmi valóság. A Szovjteunió Iszigetelt külpolitikája már csak a múlt legendája lett, mert láttuk, hogy milyen óriási hatása volt a Szovjetunió képviselői ázsiai, majd angliai és egyéb látogatásának. Látjuk, hoav а Szovjetunió helyes politikájának következménye az elszigetelődés megszűnése, az, hogy a szocializmus már nem egy állani ügye, hanem világrendszerré vált. A békés egymás mellett élés, a szocialista és a kapitalista rendszer egymás mellett élése nem jelenti a két rendszer egymás nyakába borulását, jelenti azt, hogy mi továbbra is érvényesíteni akarjuk békepolitikánkat, ezt »1 akarjuk mélyíteni, meg akarjuk szilárdítani, a-onban elveink teljes fenntartásával. Ez jelenti azt, hogy az ideológiai harcot, a politikai harcot tovább folytatjuk, hogy a gazdasági és kultúrversenyt felvesszük a kapitalista rendszerrel és tisztában vagyunk azzal, hogy ez a harc a békés egymás mellett élés lehetőségének, eszméjének elismerése mellett is csak az imperialista rendszer elmúlásával együtt szú iik meg. Látjuk, hogy ez az ideológiai harc milyen éles, milyen méreteket ölt, mennyire megpróbálta az imperialista tábor pártjaink egységét megbontani, éket verni a szocialista országok közé különböző álmarxista tézisek hirdetésével, mint például az imperialistáknak elfogadható „nemzeti kommunizmus" elismerésével. A kommunistáknak „sztálinistákra" és nem sztálinistákra való megosztása terén és hasonló revizionista és opportunista, antikommunista fogalmak terjesztésével próbálták megosztani pártjaink tagságának egységét. Láttuk, hogy ez milyen méreteket öltött a lengyelországi puccskísérletnél, valamint a magyarországi nyílt, ellenforradalmi provokációnál. A proletár nemzetköziség eszméje gyakorlati győzelmet aratott ezeknek a kísérleteknek a visszaverésében, elsősorban a Szovjetunió segítségével, de büszkén állapíthatjuk meg, hogy a mi pártunk, segítségével is, amely az első perctől kezdve tisztán látta, osztályszempontból mérlegelte mind a lengyelországi, mind a magyarországi kísérletet, merényletet a népi demokratikus rendszer ellen, a nép uralma ellen. Pártunk, sőt egész dolgozó népünk nemzetiségi különbség nélkül egységes volt ezekben a kritikus időkben és áldozatkészen sietett testvérpártjaink segítségére. Pártunk egysége, helyes eszmei ideológiai vonala, amely az utolsó időben oly kézelfoghatóan beigazolódott, nem szabad, hogy önelégültségbe ringasson bennünket. Ezt az eszmei, ideológiai harcot tovább kell folytatnunk, fejlesztenünk minden téren, de különösen a kultúra vonalán. Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszifsa új erőt, új perspektívát nyit előttünk. Szent meggyőződésünk, hogy pártunk helyesen vezet további eredmények, sikerek felé és ezért szeretettel köszöntjük Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusát. ixxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx>xxxxxxxxxx:xxxxxxxxxxxxxx 111 Utcára lép falu, város, hömpölyögve, lobogósa Fénylik a nap és sugar: a legények barna arcár Árad a nép, árad a ked lányok haját a tavaszi Deresfejű férfi, asszon; majd lelép a zászlók al Zsongó, zsibongó derűh öregek és fiatalok kört Meglapul ma mind a m vérszínű zászlók repde Minden a miénk! Az ei Ünnepel a szabad májií Szétfoszlott remény: Az olasz nagyburzsoázia te< a Szovjetunió Kommunista XX. kongresszusa után bizakoc dették, hogy Olaszország Ко Pártja a felbomlás útjára ke ménységeik valósággal szárnya tak, mikor a magyarországi e dalmi megmozdulás nyomán reakció hatalmas méretű usz járatot indított a párt ellen, látták, hogy a Nenni vezetés szocialista párt eltávolodott forradalmi munkásosztály éle ujjongásuk nem ismert határt. A derűre azonban nem is oly sol következett. Maga a „Stampa", olasz nagyiparosok lapja is volt megállapítani: „A kon válsága — polgári álom." És mennyire igaz, a legutóbbi h< lezajlott községi választások ei mutatják. A burzsoázia politik gyelői az első részleges választ mények alapján azzal vigas hogy négy nagyváros közül Aosta, Lecco, Cremona mei esetéről van szó — legalább 12