A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-28 / 17. szám

А В úza-té ren •1 ma minden ember >ogó vidám kedvvel. íegcsillan meleg fénnyel tó, huncut szemében. a muzsika hangja, zellö lobogtatja. íl a járdaszélen, íjuk megy ott éppen. efolyt az út s a járda, táncot járva. irasztaló éjjelbátor, őzelmesen minden házon. et és földet lebírhat! ok s világok nyílnak. BABOS LÄSZLÖ Minden közelgő május elsejével apám emléke száll felém, mint galamb szárnya, leng puhán a légben, napfény pihen ezüstös, szép fején. Tiszta öröm és égő, kinzó önvád tépi ma értő, új szívem de mit tegyek, ha mire a köd fölszállt, mire megérett fényes, új hitem, csak emlékében kereshetem most már őt, az apát, a nagyszívút, ki meghalni is mosolyogni ment tán: a hóhér előtt megriadni bún! * * * Tizenkét éves voltam akkor épp, kirándulásra mentünk négyen, három testvérem s én. Tengernyi nép hullámzott künn a Búza-téren. Szép reggel volt. A nap heve még könnyed párában szállt az éneklő tömegre: Fel, fel ti rabjai a földnek ... csak álltam szinte mélybe gyökerezve. Nem tudtam még, hogy onnan az erő, amely nyűgözi gyermeklelkemet. Akkor még apám hollóhaja s zengő tenorja vonzott — látjátok-e őt, emberek? Forró és büszke vágy rohant meg, hogy hozzáfussak — naiv kisleány — de ő nem rám — az emelvényre nézett s a többiekkel egybeforrva állt. Azt hittem — meg sem ismerne e percben ennyi testvér közt — ó mily nagy család! És bár a látomás a múltba rebben, fülemben cseng a régi dal tovább. Gály Olga Szeretlek május A lépteim már tőled, messzi Jaj, messzi kopognak ... De én nem tudlak elfeledni, Újra megdalollak. Szeretlek, május, ifjúságom Tebenned szeretem, Véled szállt hozzám lepke-szárnyon Az első szerelem, S véled jutott fölénk az égre Szabadság-csillagunk, S te voltál, aki szerte tépte Rabláncunkat, — szeretlek érte, Hogy szabadok vagyunk! CSONTOS VILMOS keresztény demokraták és koalíciós partnereik győznek. De elszámították magukat. Leccc kivételével, ahol a kom­munisták ugyancsak megjavították po­zíciójukat — az említett városokban a kommunisták és szocialisták többséget szereztek. Olaszország nagyiparosai — mint saj­tójukból kitűnik — ugyan feltételezték, hogy a kommunista párt a Dél mező­gazdasági munkásainak, szegényparaszt­ságának, feles bérlőinek szavazatait el­hódítja, de biztosra vette, hogy a párt északon vereséget szenved. A községi választások azonban azt mutatják, hogy e jóslat nem vált be. A keresztény­demokratáknak sikerült nagyobb számú szélső jobboldali és fasiszta szavazót megnyerni s így pozíciójukat megtar­tani, sőt helyenként valamennyire meg­szilárdítani. Saragaték is megtartották „hadállásaikat", viszont Nenniék teret vesztettek. A jobboldali szocialistákkal való kacérkodásuk, ingadozó politikájuk, híveik egy részét eltérítette az úgyne­vezett harmadik erő megteremtésére irányuló vonaltól. Ma már az a helyzet, hogy Nenniék lapjukban, az „Avanti"­ban, maguk is nyíltan bírálják a ke­resztény-demokratákkal egv követ fújó jobboldali szociáldemokratákat. Ez két­ségtelenül biztató jel, de nem elég. A szocializmus ügyét csak a következetes egységfront-politika segítheti előre, s e tanulás megszívlelése Nenniék ré­széről komoly csapást mérne Olaszor­szág reakciós erőire. Szukarno elnök vállalkozása sikerrel járt Több hetes kormányválság után In­donéziában végre sikerrel jártak Szu­karno elnök fáradozásai. Mint ismeretes eredetileg Szuvirjo kapott megbízást, hogy megalakítsa a kormányt. Mint Indonézia legnagyobb pártjának, a Nemzeti Pártnak elnöke, Szuvirjo meglehetősen sok segéllyel látott hozzá feladata teljesítéséhez, de terve a Maszjumi és Nahdatul párt reakciós szószólóinak ellenállása követ­keztében meghiúsult. Nem sikerült va­lamennyi parlamenti képviselettel ren­delkező párt bevonásával kormányt alakítani, mert sefn a Maszjumi, sem pe­dig a Nahdatul párt nem akart a kom­munisták bevonásáról hallani. A reakció és a külföldi imperialisták abban bizakodtak, hogy Szukarno köz­társasági elnök feladja a küzdelmet, azonban elszámították magukat. Szu­karno nem adta fel a harcot, mivelhogy ezzel a nemzet függetlenségét tette volna kockára. Minthogy a pártokkal való alkudozások nem vezettek ered­ményre, Szukarno egy, a parlamenti pártoktól független kormány megala­kítására szánta rá magát, melynek élén Dr. Dzsuanda áll. A szakemberekből álló kormány programja három feladatot tűzött ki: nemzeti tanácsot hoz létre a társadalmi és gazdasági élet képviselőiből, amely a kormány tanácsadó szerve lesz; hely­reállítja a központi hatalmat és meg­kezdi a nagy építk zéseket, végül pedig harcol Nyugat-Irian visszacsatolásáért. Az új kormány programja nemzeti, antiimperialista s minthogy e haladó irányzatú politika főtámasza a Nemzeti és Kommunista Párt, jogosult a remény, hogy a szélesebb alapokra helyezett kormányzat minden nehézség és csel­szövés ellenére sikerrel lendíti előre az indonéziai demokrácia ügyét. — Szirt Volt gyarmatban önállóság csak papíron kell neki: előbb segítséget kínál, aztán bilincsbe veri...

Next

/
Oldalképek
Tartalom