A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-28 / 17. szám
А В úza-té ren •1 ma minden ember >ogó vidám kedvvel. íegcsillan meleg fénnyel tó, huncut szemében. a muzsika hangja, zellö lobogtatja. íl a járdaszélen, íjuk megy ott éppen. efolyt az út s a járda, táncot járva. irasztaló éjjelbátor, őzelmesen minden házon. et és földet lebírhat! ok s világok nyílnak. BABOS LÄSZLÖ Minden közelgő május elsejével apám emléke száll felém, mint galamb szárnya, leng puhán a légben, napfény pihen ezüstös, szép fején. Tiszta öröm és égő, kinzó önvád tépi ma értő, új szívem de mit tegyek, ha mire a köd fölszállt, mire megérett fényes, új hitem, csak emlékében kereshetem most már őt, az apát, a nagyszívút, ki meghalni is mosolyogni ment tán: a hóhér előtt megriadni bún! * * * Tizenkét éves voltam akkor épp, kirándulásra mentünk négyen, három testvérem s én. Tengernyi nép hullámzott künn a Búza-téren. Szép reggel volt. A nap heve még könnyed párában szállt az éneklő tömegre: Fel, fel ti rabjai a földnek ... csak álltam szinte mélybe gyökerezve. Nem tudtam még, hogy onnan az erő, amely nyűgözi gyermeklelkemet. Akkor még apám hollóhaja s zengő tenorja vonzott — látjátok-e őt, emberek? Forró és büszke vágy rohant meg, hogy hozzáfussak — naiv kisleány — de ő nem rám — az emelvényre nézett s a többiekkel egybeforrva állt. Azt hittem — meg sem ismerne e percben ennyi testvér közt — ó mily nagy család! És bár a látomás a múltba rebben, fülemben cseng a régi dal tovább. Gály Olga Szeretlek május A lépteim már tőled, messzi Jaj, messzi kopognak ... De én nem tudlak elfeledni, Újra megdalollak. Szeretlek, május, ifjúságom Tebenned szeretem, Véled szállt hozzám lepke-szárnyon Az első szerelem, S véled jutott fölénk az égre Szabadság-csillagunk, S te voltál, aki szerte tépte Rabláncunkat, — szeretlek érte, Hogy szabadok vagyunk! CSONTOS VILMOS keresztény demokraták és koalíciós partnereik győznek. De elszámították magukat. Leccc kivételével, ahol a kommunisták ugyancsak megjavították pozíciójukat — az említett városokban a kommunisták és szocialisták többséget szereztek. Olaszország nagyiparosai — mint sajtójukból kitűnik — ugyan feltételezték, hogy a kommunista párt a Dél mezőgazdasági munkásainak, szegényparasztságának, feles bérlőinek szavazatait elhódítja, de biztosra vette, hogy a párt északon vereséget szenved. A községi választások azonban azt mutatják, hogy e jóslat nem vált be. A kereszténydemokratáknak sikerült nagyobb számú szélső jobboldali és fasiszta szavazót megnyerni s így pozíciójukat megtartani, sőt helyenként valamennyire megszilárdítani. Saragaték is megtartották „hadállásaikat", viszont Nenniék teret vesztettek. A jobboldali szocialistákkal való kacérkodásuk, ingadozó politikájuk, híveik egy részét eltérítette az úgynevezett harmadik erő megteremtésére irányuló vonaltól. Ma már az a helyzet, hogy Nenniék lapjukban, az „Avanti"ban, maguk is nyíltan bírálják a keresztény-demokratákkal egv követ fújó jobboldali szociáldemokratákat. Ez kétségtelenül biztató jel, de nem elég. A szocializmus ügyét csak a következetes egységfront-politika segítheti előre, s e tanulás megszívlelése Nenniék részéről komoly csapást mérne Olaszország reakciós erőire. Szukarno elnök vállalkozása sikerrel járt Több hetes kormányválság után Indonéziában végre sikerrel jártak Szukarno elnök fáradozásai. Mint ismeretes eredetileg Szuvirjo kapott megbízást, hogy megalakítsa a kormányt. Mint Indonézia legnagyobb pártjának, a Nemzeti Pártnak elnöke, Szuvirjo meglehetősen sok segéllyel látott hozzá feladata teljesítéséhez, de terve a Maszjumi és Nahdatul párt reakciós szószólóinak ellenállása következtében meghiúsult. Nem sikerült valamennyi parlamenti képviselettel rendelkező párt bevonásával kormányt alakítani, mert sefn a Maszjumi, sem pedig a Nahdatul párt nem akart a kommunisták bevonásáról hallani. A reakció és a külföldi imperialisták abban bizakodtak, hogy Szukarno köztársasági elnök feladja a küzdelmet, azonban elszámították magukat. Szukarno nem adta fel a harcot, mivelhogy ezzel a nemzet függetlenségét tette volna kockára. Minthogy a pártokkal való alkudozások nem vezettek eredményre, Szukarno egy, a parlamenti pártoktól független kormány megalakítására szánta rá magát, melynek élén Dr. Dzsuanda áll. A szakemberekből álló kormány programja három feladatot tűzött ki: nemzeti tanácsot hoz létre a társadalmi és gazdasági élet képviselőiből, amely a kormány tanácsadó szerve lesz; helyreállítja a központi hatalmat és megkezdi a nagy építk zéseket, végül pedig harcol Nyugat-Irian visszacsatolásáért. Az új kormány programja nemzeti, antiimperialista s minthogy e haladó irányzatú politika főtámasza a Nemzeti és Kommunista Párt, jogosult a remény, hogy a szélesebb alapokra helyezett kormányzat minden nehézség és cselszövés ellenére sikerrel lendíti előre az indonéziai demokrácia ügyét. — Szirt Volt gyarmatban önállóság csak papíron kell neki: előbb segítséget kínál, aztán bilincsbe veri...