A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-14 / 15. szám

A szappanfőzőhelyi községi képviselőtestület gyűlése Igen örültünk valamennyien ennek a gyűlésnek, mert itt döntöttünk arról, ki legyen a községi bakter. Több mint ötszáz kérvény futott be. A tudósok nyelvén szólva körülbelül 531. A pályázók fele diplomás jogász volt, így száz filozófiát végzett egyén és ezen kívül 49 már egy éve munkára leső különféle tanítóképzőt végzett tanító. A többi kérvényező kereskedelmi iskolai végzettségüekből állt és végül három kérvényező a bíró űr legközvetlenebb környezetéből, vagyis falubeliek voltak. Frantiäek Kaóírek, községi pásztor, a ház körüli földecskéjén gazdálkodó faluvégi Ján Korenár, és Podloch, a hahozzá. Lehajtod a tizediket, tízenegyediket és akkor áll csak a szád politikára. Gyönyörűség hallgatni ezeket a beszédeket. Észre sem veszed és máris csépelnek, mivelhogy mi különböző meggyőződésűek vagyunk. De mi nem csak politizálunk, foglakozunk a község ügyeivel is, mivel a bíró úré a kocsma. Mint rendesen, itt gyűltünk össze a községi képviselőtestület gyűlésére. Itt tartjuk az összes községi összejöveteleket. Nálunk a korrupció ismeretlen, A három pályázó mindegyike rendelt egy tuplák (kétliteres korsó) sört. Legelőször a kérvényező Kaclrek hozatott. Mikor ezt megtudtuk, nyomban rangozó, aki összeszólalkozott a tisztelendő úrral, mert az örökségért eltartott vén Svejcova temetéséért nem adott neki semmit és ráadásul még el is nyert tőle ferblín a kocsmában öt aranyat. A hármas tehát együtt volt, csak dönteni kellett. A többi kérvényt eladtuk Krausnak, a boltosnak. Adott érte öt üveg bort és azóta „ígérem, hogy hűséges viselkedésemmel méltó leszek a bizalomra" szövegű kérvényekbe csomagolják a büdös sajtot, amit nálunk főleg akkor vásárolnak az emberek, ha a kocsmába mennek, mivelhogy annyi a paprika benne, hogy ugyancsak csúszik rá a sör. Nálunk Hlubokáná! kapható sör, de még micsoda finom sör, ha az embernek becsületes alapja van azt gondoltuk, hogy őt vesszük fel éjjeliőrnek. Csakhogy Korenár is kinyitotta a bugyellárisát és utána rögtön Podloch, a harangozó is. így aztán azt se tudtuk, hogy hányadán állunk. Bennünket kellemesen lepett meg az egész, de a helyzet rettenetes volt. Hiszen mindegyikük egyforma összegért rendelt sört, előzőleg mindhárman sorra jártak minket, a községi képviselőtestület tagjait és mi mindegyiküknek megígértük Mikor Podloch harangozó leszúrta a disznót és disznótoros vacsorát csinált, a másik két kérvényező is levágott egy-egy disznőt. Bár örömteljes esemény, hogy gyönyörűségünkre — méghozzá micsoda gyönyörűségünkre — feláldoztak három disznőt, csakhogy három községi bakteri állás nem volt, csak egyetlenegy. Korrupcióról tehát szó sem lehetett és kíváncsiak voltunk, hogy az egész miképpensül el. A kérvényezők egyikének sem volt semmiféle előnye és ezért számítottunk vele, hogy a községi képviselőtestület ugyancsak viharos gyűlésen tárgyalja meg ezt a választást. Mi, a községi képviselőtestület tagjai egész nap böjtöltünk, hogy jobb étvágyunk legyen a hármas disznótoron, amely illatával betöltötte az egész falut. A bíró igen kellemetlenül érezte magát. Sorrajárta a képviselőtestület tagjait és így beszélt: — Biz isten, így tovább nem mehet. Belebolondulok. Ha a kérvényezők egyike legalább valamilyen lump fráter lenne, hát kizárnánk. Ha kettő közül kellene választani, azt már könnyű bebizonyítani, hogy egyikük semmirekellő. De így — mindegyikük egyforma naplopó és éppen az a kellemetlen, hogy semmit sem vethetünk a szemükre. Ráadásul még disznótort rendeztek és sört rendeltek. Valamennyien egyforma bitangok, de minket nem vesztegetnek meg. Volt közöttük egy Machlióek nevű egyén. Olyan rendes ember volt, mint mi valamennyien, de ki nem állhatta Bajkot, a bírónkat. Ahol csak tudott, borsot tört az orra alá. Egyszer például feljelentette a bírót, hogy az ő földjén orwadászkodik. Majdnem bíróságra került a dolog, csak mikor a vendéglős biró elengedte Machlióeknak minden kocsmai adósságát — lehetett az ügyet békésen eligazítani, persze az elengedett adóssággal — ráadásul még meg kellett ígérnie a bírónak tanúk előtt, hogy Machlióek egész héten ingyen ihat a korcsmájában. Ezt persze Machlióek alaposan ki is használta, úgyhogy ettől kezdve ellenségeskedés támadt közöttük. Nem titkolta, hogy a községi képviselőtestület gyűlésén, amelyen baktert választanak, kellemetlen helyzetbe hozza a bírót, így került sor arra az emlékezetes gyűlésre, amelyen végérvényesen meg kellett tárgyalni az egész kérdést. Machlióek fészkelődött, a bíró szintén. összegyültünk a tanácsteremben, vagyis amint már említettük a bíró kocsmájában. Kívülünk néhány szomszédunk is ott üldögélt, de most tűnjenek el a konyhába, mert a három pályázó közül most választjuk meg a községi baktert. •Hát így kezdődött. Először a májas levest hozták. Aztán a májas és véres hurkát tálalták káposztával és krumplival. (Ezzel a bíró kedveskedett.) Étre tokaszalonna következett, három egész disznófej, majd disznósajt, kövér darabokból kocsonya és végül sertéssült gombóccal (kiírónk újabb hozzájárulása). S mikor már felhajtottunk egy tuplákot, sor került a bíró úr javaslatának megvitatására is, hogy a három pályázó közül a legalkalmasabbat válasszuk meg községi bakternek. Először a bíró szólt, aki kijelentette, csak azt sajnálja, .hogy hármuk közül egyik tizenkilenc, a másik meg a harmadik egy hiján húsz. Nagyon sajnálja, hogy ilyen semmirekellők, mint e három pályázó akarnak a közrend őrei lenni, de a községi képviselőtestület mást nem tehet, minthogy a három naplopó: Kofenár, Kacirek és lg Várakozó Ottó rajzai