A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-07 / 14. szám

Óvjuk az ifjúságot a káros hatásoktól! A kérdés a nagymegyeri jájási tanítói konferencián ötlött fel bennem, amikor hallottam Hulkó Dezső, Jakab István és sok más pedagógus aggódó hangú beszámolóját, vitafelszólalását: tanítványaink az esti órákban csatangolnak, az ifjúság részére nem ajánlható filmeket és színházi előadásokat látogatnak, táncmulatságokon vesznek részt, sőt féldeciznek. Érdemes ezen a kérdésen elgondolkozni. Törvényszerű, hogy társadalmi tudatunk lassabban fejlődik, mint társadalmi létünk. A hosszú háború és a kapitalista világ fonákságai ütötte mély erkölcsi sebek nyomait nem lehet rövid idő alatt eltüntetni. Épülő, új szocialista társadalmi rendünkben még nem kristályosodtak ki a maga teljességében az új, a szocialista erkölcs jellemző társadalmi vonásai olyan mértékben, mint azt mai gazdasági fejlettségünk már megkövetelné tőlünk. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem: az én diákkoromban egyáltalán nem, vagy csak nagyon kivételes esetekben fordulhatott elő, hogy a középiskolás tanuló, akár még szülői társaságban is, éjszaka, féldecik mellett, táncmulatságon szórakozzék, mert azonnal kicsaptak volna az iskolából. Ez csakugyan így volt. Ezt azonban ma is megtehetnénk, ennek semmi akadálya, de ezzel az „óvintézkedéssel" nem oldanánk meg a kérdést. A modern pedagógia — akárcsak az orvostudományban a preventív gyógykezelés — igyekszik az ügyek mélyére hatolva az okokat felderíteni és a pedagógia szemszögéből elemezve azokat megelőzni. Tehát nem lehetünk hívei a mechanikus fegyelem bevezetésének, hanem az öntudatos fegyelem megalapozásáért kell harcolnunk. Pedagógusaink azonban panaszkodnak: ez a harc nagyon nehéz, mert ma a közvélemény pl. sok helyen elfogadja azt, hogy iskolás leányok, fiúk éjszaka elmaradozzanak. Ma divatos dolog, hogy a fiatalok féldeei rumokat fogyasszanak nyilvános helyeken. A vendéglátóipari üzemek csak a prémiumot nézik és részükre teljesen idegen az a gondolat, hogy gondjuk legyen: kitől jön a pénz. Pedig a rendelet világosan kimondja: 16 éven aluli ifjúnak semmiféle szeszes italt nem szabad eladni. A rendelet azonban „csupán rendelet", mert pl. falvainkon — de még a járási székhelyeken is — nem létezik „Ifjúság részére nem alkalmas film", mert a jegyszedő, az NB funkcionáriusai nem akarják „magukra haragítani a falut". A nagymegyeri járás iskolájának egyik tanulója hetekig nem járt iskolába — az NB kivizsgálása szerint — a szülök hibájából. Az NB a szülőket ezért 20, azaz húsz korona pénzbírságra „ítélte". Ekkora közömbösség, nemtörődömség az ifjúság nevelésének kérdésével szemben: megbocsáthatatlan bűn, amit a jövőben az egész társadalomnak nyíltan el kell ítélnie. Az egész társadalomnak nyíltan el kell ítélni azokat, akik tehernek érzik a gyermeknevelés gondját, és önmagukat nyugtatják meg ilyen elméletekkel: azért van az iskola, hogy nevelje őket — elvégre érőfélben levő ember már, nem járhatok a nyomában — hadd szórakozzon, amíg fiatal, az élet úgyis nehéz lesz azután. Az egész társadalomnak el kell ítélnie azokat, akik maguk is rossz példát mutatnak a felnövekvő nemzedéknek, de segíteni kell azokon, akik keresik a kiutat vagy" akiket a rosszemlékű múlt idők sikertelensége elfásulttá tett, minden jóból kiábrándított. Az egész társadalomnak el kell ítélnie azokat, akik mereven igyekeznek felnőtti fölérendeltségüket minden áron érvényesíteni a már érőiéiben levő ember felett. Ezek a felnőttek, szülők, gyakran összeütközésbe kerülnek a magukat már felnőtteknek képzelő gyermekekkel, egy ideig kilátástalan harcot folytatnak, azután nem ritkán azzal végzik: leveszem rólad a kezem, tégy amit akarsz. És a pubertásban levó gyermek belép az „életbe", gyorsan elmerül annak ingoványain, lelkét bemocskolja és ezt a piszkot aztán széjjelszórja barátai körében. Egy-két ilyen gyermek képes az egész osztályt megmételyezni, meglékelni a nevelés ma még szerény bárkáját — az iskolát —, hogy a társadalmi életükben még elevenen élő romboló erők azt elárasszák. Mit kellene tennünk? X. Igyekezzünk az ifjúságot a nyilvánvalóan káros hatásoktól távoltartani. 2. Minden felnőttnek élesen bírálni kell a társadalmi közönyt, a helytelen közvéleményt, az állam és a társadalmi élet káros erkölcsi jelenségeit: a részegséget, a lopásokat, az erkölcstelen nemi életet — amelyek hatnak a fiatalok fejlődésére. (Ezen a téren a sajtónak, a népi igazgatás szerveinek, a művelődésügy dolgozóinak még sok adósságot kell leróniok.) Határozott állásfoglalásunkkal kell, hogy megalapozzuk az ifjúság erkölcsi Ítélőképességét, mert ez a szocialista erkölcs, a tudatos fegyelem egyedüli szilárd alapja. Mit teszünk mi ezen a téren? Majdnem semmit, vagy még ennél is kevesebbet, me,rt pl. ha valaki a faluban részeges, vagy lopott, vagy erkölcstelen nemi életet él, akkor erről az érőfélben levő ifjúságot a falu pletykával foglalkozó vénasszonyai informálják. Márpedig ez nem biztosítéka a felnövekvő nemzedék erkölcsi ítélőképessége izmosodásának. De vajon eleget tehet-e mindezen követelményeknek egyedül az iskola? Nem! Kötelessége ez minden igazán szerető felnőttnek. Pellengérezzük ki tehát bátrabban társadalmi életünk e mételyező fekélyeit. Tanuljunk ezén a téren a szovjet polgároktól, akik, ha az egyéni beszélgetés, a szülői munkaközösség választmánya elé hívás nem ér el eredményt, akkor igénybeveszik a szülőre való hatásnak azt a formáját is, hogy értesítik az illető munkahelyének szakszervezetét és pártszervezetét s kérik az üzemi közvélemény erkölcsi támogatását. Boldirev: „Hogyan foglalkozzék az osztályfőnök a tanulók szüleivel" címú cikkében a szülői értekezletnek azt a jelentős feladatát is kiemeli, hogy a szülők közvéleménye, amely az osztályfőnököt egyes szúlök megváltoztatásában segíti, itt alakul ki. Kairov, oktatásügyi miniszter is érintette egyik beszámolójában a társadalom ilyen irányú segítségét: „Igen fontos az is, hogy a helyi párt-, sziakszervezeti-és komszomolszervezetek nagyobb érdeklődést tanúsítsanak tagjaik magánélete iránt és próbáljanak meg minden eszközzel hatni azokra, akiknek magánélete nem megfelelő és nem törődnek gyermekeik nevelésével." Üzeimeink közvéleménye ilyetén erkölcsi támogatásával mikor fog minket, csehszlovákiai pedagógusokat — segíteni? MÖZSI FERENC Harmatcsepp, hajnali, lágy szellő, ringató, meséskönyv, hajdani, hajdani hintaló. Robogó vonaton szunnyadó öntudat; egyhangú monoton, zsibbadó bűntudat. Körhinta körbejár, forognak kerekek, kis felhő földreszáll; valaki nevetett. LÁZ Kisharang bólogat, ütőér zakatol, hőmérő szótfogad, — zene szól valahol. Keringőt játszanak Hókristály poharak, — kis fények látszanak: szentjánosbogarak. Selyemlágy fátyolod bontogasd ki nekem; sorsomat álmodom dobogó szíveden. RÁCZ OLIVÉR Kérges kezek, öleljetek Vívódok dallal, szerelemmel, dőre múlttal, remélt jövővel, együtt érzek és egybe forrok minden könnyes szenvedővel. A panaszom ezernyi panasz és örömöm másnak is öröm, a jó szót, meleg kézszorítást könnyes szemekkel megköszönöm ... mert kell a jó szó s a kérges kezek melege engem is hevít, bátran taposni rá a molyra s akarni szebbet, emberit. Kérges kezek öleljetek csak, hogy vívódásom szentebb legyen s ne legyen ködös szívünk, lelkünk itt lenn a völgyben s túl a hegyeken. FECSÓ PÁL 11