A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-07 / 14. szám

Édes és sötét riport a „kopi"-ról és rajongóiról Indonéziában „köpi" a neve, a japánok ; kohi"-jiak hívják, az egyiptomi „ahue"-t szürcsöl a tojáshéj nagyságú csészéből, s úgy vélekedik, hogy kedvenc itala Csalt akkor jó, ha három követelménynek fele! meg: fekete, mint a pokol, forró mint a szerelem és édes, mint a bűn... Mennyi név, mennyi követelmény. S miről van tulajdonképpen szó? Annak az afrikai bokorfajtának megszárított, megpörkölt és megőrölt magocskájáról (illetve annak főzetőről), amelyet a tudomány emberei, a növénytan tudósai „Coffea arabica" néven ismernek, számunkra azonban egyszerűen és röviden kávé a neve. Szobrot a kecskéknek! A kávé eredeti otthonát ma sem ismerjük teljes bitonyossággal. Állítólag szegény, зд -F ' # földhözragadt <Ё? \\Ч\ abesszin pásztorok voltak az elsők, akik valamikor réges-régen észrevették, hogy kecskéik — midőn ennek á bizonyos cserjének bogyóiból ettek — feltűnő élénkséggel kezdenek ugrándozni körülöttük. Ha így történt, a kávéivó emberiség máig is adós egy szoborral a kecske-nemzetségnek. De hát, ilyen a feltalálók sorsa! Történelmileg bizonyított tény azonban, hogy a régi abesszin királyok futárai kávészemeket rágtak, hogy így könnyebben bírják a nagy távolságok megtételével járó fáradalmakat. Ugyanebben az időben — körülbelül 900 esztendővel ezelőtt — kezdték a kávécserjét Délkelet-Arábia egyes vidékein is termeszteni. A 15. század elején egy ádeni mufti, bizonyos Dzsemal Eddin effendi Jemenben ismerkedett meg vele, majd hazatérte után terjeszteni kezdte a dervisek között, hogy a barna magok segítségével jobban bírják az ébrenlétet hosszú órákon át tartó imáik közben. A kávéivás hamarosan „divatba jött", s a távoli Arábiában éppen olyan sok vita kerekedett a kávé élvezetének engedélyezése vagy tilalma körül, mint európai elterjedése idején: Khair Bej, Mekka kormányzója volt az első, aki 1511-ben üldözni kezdte a kávéivást és annak híveit. Megtiltotta a kávéfőzést és kimérést, és leromboltatta a kávéraktárakat. De utódja már a kávéivás védelmezőjének bizonyult — s egy évtized múlva már Szolimán szultán is élvezettel szürcsölte az illatos mokkát konstantinápolyi palotájában, ö volt az, aJki aztán hadjáratai során széltében-hosszában elterjesztette ezt a nemes italt. Fut a török — marad a kávé zat, s éveken át főzhette az illatos italt. Ebben az időben a velencei és a dél-olaszországi kereskedők már nagyban szállították Európába a kávét. Az áru drága volt "еэ «=г devizában kellett fizetni érte, amiből viszont mindig kevéfeüíc 'vöit aj uralkodóknak. A kávé egyik legnagyobb ellenségének II. Frigyes porosz király számított. Mint egykor Mekka kormányzója, ő is elítélendőnek és károsnak tartotta, ha alattvalói kávét isznak — emellett az is aggasztotta, hogy a kávéivás eltérítheti a népet a földesúri sörfőzők sörének fogyasztásától, minek következtében aztán kevesebb pénzecskék folydogálnának be a feneketlen királyi pénzeszsákba. Szigorú büntetés várt mindenkire, aki kávét merészelt pörkölni. A király „kávészaglászokat" bízott meg azzal, hogy a kávészagú embereket, tehát a kávéivással és kávépörköléssel gyanúsítható egyéneket „kiszaglásszák" és bíróság elé állítsák. Kávéivás és — férfiúi erő Az 1674-ik esztendőben a londoni társaságbeli dámák éles tiltakozást emeltek a férfiak egyre jobban terjedő kávéivási szenvedélye ellen, mert — mint mondották — „a kávé elrabolja házastársuk férfiúi erejét, s úgy kiszárítja a derék férjeket, mint a sivatag, ahonnét ezeket a szerencsétlen magokat hozták." Még azzal is megvádolták a kávét, hogy megmérgezi az embert és megrövidíti az életet. Lafontaine, a francia meseköltő meg is jegyezte rá: „Ha így áll a dolog, akkor a kávé nagyon lassan ölő méreg lehet, mert nyolcvan esztendeje iszom és mégse gyűrt le eddig." Erős Ágost szász király se félt a kávénak olyatén gyengítő hatásától, amit a londoni nők tulajdonítottak neki. Sőt: a kávémérési jogot királyi kiváltsággá tette. Székhelye, Drezda, a kávéivás fellegvárává változott. Uralkodása alatt már nyolc kávémérés működött Lipcsében. Igaz, a városi tanács egy időre bezáratta a kávéméréseket, mert az egykorú krónikás szerint ott „a leányzók, akik a férfinépet kiszolgálták vala, nékik egyéb szolgálatokat is nyújtanak vala," úgy látszik nem voltak a legkifogástalarvabb dámák. De a kávémérések bezárását olyan általános felháborodás fogadta, hogy a városi tanács jobbnak látta rendelkezésének visszavonását. Egy bizonyos Kolsitzky nevü lengyel volt az, aki a Bécs vára alól hanyatt-homlok menekülő törökök táborában annyi hátrahagyott kávét „talált", hogy megnyithatta az első bécsi kávéhá„Kávéországok" A kávé azonban nem mindenütt számít csak élvezeti cikknek. Vannak országok, ahol a kávé az egész ország anyagi jólétével is kapcsolatos; elsősorban a délamerikai „kávéországokban". Sokáig emlékezetesek maradnak azok az idők, midőn a nagy válság esztendeiben Brazíliában a tengerbe öntötték a kávét. Hárommillió zsák kávé vándorolt akkoriban a tenger mélyére. Brazília államháztartása a kávén alapul, s az ország kávéprodukciójának háromnegyed részét az USA veszi fel. Ezek után talán fölösleges is megjegyezni, hogy a Brazíliai Egyesült Államok székvárosában, Rio de Janeiroban melyik külföldi állam követsége játssza az első hegedűt... De nem csak Brazíliában, hanem a többi közép-és dél-amerikai kávétermelő országban is, hiszen az USA a világ legelső kávévásárló állama... Milyen a valódi török mokka? Cikkünk befejezéséül átnyújtunk az olvasónak néhány híres és elismert kávéreceptet. Tessék kipróbálni. Mert otthon is lehet ám kávét főzni és szürcsölni, nem csak a kávéházban. Első receptünk a valódi TÖRÖK MOKKA elkészítési módját ismerteti. Lehetőleg cinezett rézedényt használjunk. Az edény alja szélesebb, mint a felső nyílása. Fontos, hogy a kávé egészen lisztszerűen finom porrá legyen őrölve. Erősen megpörkölt kávét használjunk, éspedig minden csészére egy teáskanálnyit számítva. A porrá őrölt kávét és a kívánt mennyiségű cukrot hideg vízbe tesszük és így állítjuk a tűzre. Háromszor felforraljuk, s minden egyes forralás után pár csepp hideg vizet cseppentünk belé. Szürcsölj! — Ne szégyelld! Ha pedig teljes pontossággal követni akarjuk azt az ivási módot, ahogyan a kávét igazi hazájában élvezik, úgy szürcsöljük csak nyugodtan. Szürcsöljük minél hangosabban! Ök is így csinálják; mert hiszen a tűzforró italt nehéz lenne másképpen inni! S ha nagyon ízlik, s nagyonnagyon égeti a szánkat, kilélegzéskor mormoljuk még hozzá az előírásos mondatot is (lehetőleg arabul) „II hamd' illah" — Hála Allahnak!... Egyébként minden csésze mokkához egy finom, könnyű cigaretta is dukál. Nem kevésbé „rafinált" élvezetet nyújt az „OROSZ CSOKOLADEKAVÉ", amely így készül: Egy csésze erős feketekávét elkeverünk fél csésze sűrű csokoládéval. Elkeverés után az egészet felforraljuk és tejszínhabot adunk hozzá. Akinek még ez sem jelent elegendő élvezetet, adjon hozzá még egykét pohárka konyakot is, s máris megszületett az új kávé-költemény, a „MOKKA BRANDY". Végül még egy közismert párizsi receptet is ismertetünk. Tessék: RUMOS KAVÉ. Vegyünk hat szem kockacukrot, egy narancs levét, héját, 4—6 szegfűszeget, egy kis fahéjat s egy fél csésze rumot; az egészet felforraljuk. Ha felforrt, 6 csésze erős feketekávét öntünk hozzá, mégegyszer felfőzzük, s azonnal felszolgáljuk az előre megmelegített kis kávéscsészékben. Jó étvágyat! Aki pedig lusta hozzá, hogy főzöcskézzen (igazi kávébarát, tapasztalataim szerint, szívesen piszmog akár félóráig is, hogy kifogástalanul elkészíthesse kedvenc italát), mondom, aki lusta, az ne szégyellje magát, üljön csak be a kávéházba, s intsen nyugodtan a pincérnek: „Kérek egy feketét!" Zólyomi Antal 9