A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-17 / 11. szám

A KEGYVESZTETT STASSEN Nyugati lapjelentések szerint Eisenhower elnök meghatalmazottja, Harold Stassen rövidesen megválik hivatalától, amely a leszereléssel kapcsolatos ügyeket intézte és közvetlenül az elnöknek tartozott felelősséggel. Stassen feladatát vetélytársának, Dulles külügyminiszternek hatáskörébe utalták. Már régóta nyílt titok, hogy Stassen és Dulles a leszerelés kérdésében nem árultak egy gyékényen. Az amerikai külpolitika alapvető célkitűzéseiben nem voltak köztük dlvi különbségek. Mindketten az amerikai nagytöke szüntelen térhódításáért küzdöttek és küzdenek és csak módszerbeli, taktikai különbségek választják el őket egymástól. Stassen hajlandónak mutatkozott a leszerelés kérdését bizonyos mértékig egyéb politikai problémák — például a német kérdés — megvitatásától különállóan megtárgyalni. Dullesék más utat jártak. Mihelyt látták, hogy a Szovjetunió hozzájárul egyes nyugati javaslatokhoz, visszavonták saját indítványaikat, a leszerelés ügyét hirtelen a német és más kérdés előzetes megoldásától tették függővé. Stassen a Szovjetunió által javasolt övezetek korlátozott fegyverkezése tekintetében is többé-kevésbé elfogadható magatartást tanúsított. Ezért nem felelhetett meg a mostani kurzusnak, melyet a lényegesen növelt hadiköltségvetés és az Eisenhowerdoktrina jellemez. A terjeszkedési törekvéseken túl az imperialistáknak további okuk is van a leszerelés elgáncsolására: számolnak az előbbutóbb komolyan fenyegető gazdasági válsággal s úgy vélik, hogy fokozott fegyverkezéssel sikerül e rémet elhessegetni. Ez magyarázza, miért oly tövises a folyamatban levő leszerelési tárgyalások útja. FRANCOEK CSŐDJE Spanyolországban már jő ideje súlyos politikai és gazdasági válság lappang. Az emlékezetes hatalmas barcelonai sztrájk óta nem egy megmozdulásra került sor. Tavaly februárban lövöldözések voltak a madridi egyetem előtt, néhány hónappal később új, nagyarányú sztrájk rázta meg az országot. Az elmúlt hetekben Barcelonában diákok és falangista kékingesek ütköztek össze. De nemcsak a diákok mozdultak meg, hanem a katalán nép széles rétegei is résztvettek abban a mozgalomban, amely a villamosviteldíjak felemelése és a villanyáram korlátozása miatt a városi közlekedés bojkottját eredményezte. Madridban nemrégiben több száz diák tüntetett és szabadságot követelt. Az elégedetlenség mélyebb oka az, hogy az országot gazdasági csőd fenyegeti. Spanyolországra 1954 óba 451 millió dolláros kölcsön terhe nehezedik, nem szólván a katonai segítség címén nyújtott amerikai kölcsönről. Az aranytartalék katasztrofálisan csökkent, • pezeta vásárlóereje a legutóbbi két hónapban érezhetően esett; a költségvetési hiány kétszer akkora mint 1955-ben volt. Az infláció egyre fokozza a nyomort. Mindezt betetőzi Franco sötét uralma. A spanyol nép mélyreható változásokat követel. Az országszerte megnyilvánuló elégedetlenség okai persze különbözők. Bizonyos tőkés csoportok a legkevésbé sem gondolnak alapvető változásra, csak „felületi kezelést" kívánnak, ami semmiképpen sem oldaná meg a földnélküli parasztság millióinak s a többi dolgozóknak életbevágó problémáit. Nyilván e tőkéseknek tett Franco engedményt, mikor új kormány alakítására szánta rá magát. Ámde ez reménytelen próbálkozás. Maga a nagyburzsoáziát szolgáló „Le Monde" című francia lap is kénytelen megállapítani: „... Még a legtudákosabb politikai adagolások sem feledtethetik el, hogy nyílt válság áll fenn; oka a rendkívül súlyos gazdasági helyzet, melynek elmélyülése kockára teszi a rezsim jövőjét." A válságnak egyedüli kivezető útja: a demokratikus erők tömörülése és a jogtipró Franco-uralom megdöntése. A FORRONGO KUBA A cukornád hazája, Kuba, nehéz megpróbáltatásokon megy keresztül. Batista diktatúrája lábbal tiporja a dolgozók alapvető jogait s megfosztja őket szociális vívmányaiktól, amelyeket hosszas, kemény harcok árán sikerült kiküzdeniök. Mint a new-yorki „Time" címú nagyburzsoá lap közli, Havannában napirenden vannak a terrorisztikus bombamerényletek, melyek más városokban is megismétlődnek. Másrészt egyre erőteljesebben nyilvánul meg a különböző formákat öltő népi ellenállás. A dolgozók élénk yankee-ellenes propagandával, sztrájkokkal, heves tüntetésekkel juttatják elégedetlenségüket kifejezésre. Az ellenállás letörésére Batista statáriumot hirdetett, melyet Havannára is kiterjesztett. Bevezette a cenzúrát s így ellenőrzés alá helyezte a sajtót, rádiót és televíziót. Katonái még múlt év karácsonyán 21 ellenzékit gyilkoltak le. Azóta más helyeken is folyt vérengzés. A kispolgárság képviselőin kívül áldozatul esett hat kommunista élharcos, akik a cukornád-ültetvények földhözragadt; szegénységének érdekeiért küzdöttek. A new-yorki „Time" szerint számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy „Kuba üdve érdekében" valamelyik tiszti csoport lemondásra bírja Batistát, aki 1952-ben hasonlóan ragadta magához a hatalmat. Kuba népe irtózik az ilyen „megoldástól". Szabadságot, demokráciát, jobb életfeltételeket követel, s mindenekelőtt az Egyesült Államok mindenható befolyása ellen küzd. S ezt a harcot csak az összes demokratikus erők összefogásával viszi győzelemre. Szirt. VLADIMÍR REISEL: Bratislava Szeretem ezt a várost, Kis ház, erkélyeket, Megkelt, fehér tésztádból ízes kalács lehet. Szeretem ezt a várost. Ölelget néhány éve És gyötri szívemet, Bájos lány, asszony-érve; Rózsás teste meleg. Ölelget néhány éve. A zsidónegyed felett Lakik édes fivérem: A vár, az ősz-öreg, Tág árnyék hűvösében, A zsidónegyed felett. A szőlők Dévény mellett, Lejtök, hegyoldalak, Arany borban pezsgenek, Nyomnak hordófalat Pincékben, Dévény mellett. • Bár a zsibárus régen Bezárta üzletét, Álmoskönyvben még érzem A kor ütőerét, Zsibárusok, hogy éltek. Mostoha volt, cudar kor Volt az: gyilok, halál. Regényes távlatokból Rá visszanézni kár. Mostoha volt, cudar kor. De a Duna gyors árja Örvény ölre veszi. Dicső lovag módjára Szörnyét mélybe veti, A város folyó társa. Alig egynéhány éve, Friss, tavaszi napon, Katona jött a térre; Arca csupa mosoly. Alig egynéhány éve. Kezében sok virág volt. Más szépet is hozott Távoli, nagy világból, Amit közénk dobott. Kezében sok virág volt. Feloldotta az átkot, Ö ház, erkélyeket, A kelt, fehér tésztát ott, Melyből kalács lehet. Szeretem ezt a várost. Fordította: Zala József 12