A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-10 / 10. szám

Németországi jegyzetek (Drezda) Mindig szerettem тюШа Drezdába kerülni, a német Firenzébe, ahogyan Herder nevezte. Vonzott ermek a városnak a szelleme, ez a barokk arcú genius loci. A művészettörténetből és képek után elég jól ismertem ezt az elbaparti várost. Tudtam, hogy évszázadok folyamán csodálatos egységgé alakult itt a táj és az egyes korok által kiformált város. Tudtam, hogy о gót, reneszánsz, barokk és rokokó formák úgy követik itt egymást mint egy szimfónia tételei, miközben az átlandócm előcsülanó alaptéma a barokk marad. Az ilyen fajta ismeret azonban nem elégítheti ki ctz építészt. A képek, alaprajzok segítségével ugyan elképzelhetővé váUk a város, de térbeli látást, az arányok összehasonlítását csak a valóság teheti lehetővé. Kívánságom részben teljesedett. Eljutottam ugyan Drezdába, elég időm is volt ahhoz, hogy alaposan megismerkedhessem a várossal, de a megálmodott büszke Drezdát már nem találtam meg. Ott volt helyette az összetiport város, amell/et még ma is ezer seb borít. Megváltozott a szerkezete is. A régi nagyváros egy sor városkára bomlott, melyek a perifériákból alakultak. A központ, a híres Altstadt csak most kezd ébrezedni a szörnyű csapásból. A villamosok kihalt utakon csörömpölnek ott, ahol maradványa. Baltr müvéből, az európai barokk egyik legcsodálatosabb alkotásából néhány üszkös fal és egy hatalmas kőhalom maradt. A sors iróniája, hogy a néhány méterre álló képzőművészeti akadémia ízléstelen eklektikus épülete, amely keletkezése óta szégyenfolt volt a város arculatán, teljesen épen maradt. Soha nem feledem el azonban azt a látványosságot, amellyel Drezda megajándékozott, amikor a Brühl teraszról körültekintettem. Jobbra az Elba, előttem pedig Drezda legszebb tere, a Theaterplatz, amelyről kezdenek már eltűnni a háború nyomai. A teret keletről a Katholische Hoflcirche épülete, az olasz Chiaveri testvérek müve, határ ólja. A templomon erősen érezni az olasz szellem hatását, leheletfinom farmái játékos könnyedséggel bontakoznak ki, mégis telve vannak barokkos, drámai feszültséggel. A templom mellett fekszik a várkastély, melynek szintén szerepe van a tér kialakításában. Szigorú reneszánsz formái erős ellentétet jelentenek az előbbi épület sziporkázó ötletekkel kialakított homlokzata mellett. Gazdag sziluettjét a háború még bizarrabbá, csipkésebbé tette. A tér nyugati falát az Mami Operaház épülete, Gottfried Semper, a német neoreneszánsz nagy építészének müve képezi. A színház térre Semper-galéria a Zwingerben valaha a világváros élete lüktetett. Az utcák szélességét csak a két oldalt húzódó kóhdmök és romok jelzik. Megdöbbentő látvány a Frauenkirche néző homlokzata részben már óeridben van. Az újfáépifésE munkák az épületen azonban még folynak. Végül a déli részen a teret a Zwinger zárja A Frauenkirche romjai a Luther emlékművel le, az úgynevezett Semper szárnnyal, ahol a világhírű drezdai képtár van el'helyezve. Maga a Zwinger már visszanyerte régi fényét. Az egész épületcsoport valamikor az udvari játékok színhelyéül szolgált, játékos, vidám, tehát külső megjelenése is. Mathias Pöppelmarm ebben a müvében a rokokó építészet egész sajátos, egyéni alkotását teremtette meg. A nagy négyszögű udvart a hozzácsatlakozó félkörös részekkél, a főtengelyekben és a sarkokon emeletes pavilonok veszik körül. Ezeket a földszintes galériák kapcsolják össze. A főbejárattól balra helyezkedik el a térbelíleg gazdag kiképzésű, figurális motívumokkal bőven díszített Nimphenbad, amely jó példája a vízesések és szökőkutak architektonikus felhasználásának. Térjünk vissza azonban néhány pillanatra a Theaterplatzra, ahol érdemes megtekinteni Schinkel klasszicista pavilonját, amely mint egy ékszerdoboz helyezkedik el a színház és a kastély között. Nagyon jól van elhelyezve János szász király louafiszö&ra 'is, mely szerves egységet alkot a teret kiképző architektonikus elemekkel. Eljártam erre a, térre többször napjában. Égésién más volt a hangulat a reogéU napfényben mint délben, változtatta arcát estefelé, és egész másképp festett éjjeli megvilágításban. Sehcü sem éreztem magam oly közel a barokk építészet lényegéhez, mint itt. Miközben néha órákat töltöttem ezen a helyen, úgy éreztem, mintha a régi mesterek Bühr, Chiaveri, vagy Pöppelmann szólnának a mozdulatlan kövekből. Jankovich Imre Drezdai városrészlet Folyik az újjáépítés i %