A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-03 / 9. szám

NINCS Vigasztalan latyakban „csó­nakázik" velünk az autó a dió­szegi állomásról az ábrahámi volt Eszterházy-kastély felé. Az új épület ugyan a front után tönkrement, a régi kas­tély épületét azonban nemes, bölcs célnak szentelték: a tu­berkulotikus gyermekek gyógy­intézetét rendezték be itt. Gyér erdócskén hajtunk ke­resztül és bekanyarodunk a kastélyhoz vezető fasorba. A melléképületek körül nagy a sürgés-forgás, teherautók ér­keznek tejeskannákkal, és sze­relőszerszámos férfiak igyekez­nek valamerre. Ha a főépület felöl nem közelednének fehér fityulás ápolónők, nem is tud­nánk, hogy kórház udvarán va­gyunk. Dr. Frantiáek Sykora, a.kór­ház igazgató-főorvosa szívélye­sen fogad. Sokat dolgozik, har­col, hogy a gondjaira bízott tébécés apróságok felgyógyul­janak. Most ugyan még ko­rántsem elégedetten, de jogo­sult büszkeséggel ajánlja fi­gyelmünkbe a kis kórház be­rendezését, orvosi felszerelését és az egész munkafolyamatot, amely az egészség visszaszer­zését szolgálja. Megismerkedünk dr. Ivan Ja­ruäekkel, a főorvos helyette­sével, Sylvia Cinkovská pszi­chológussal és Mária Sekerová föápolónővérrel. Kíséretükben indulunk a szivünket egyszer­re szomoritó és derítő körútra. Szomorltó azért, mert nincs anya, de nincs általában em­ber sem, aki ne érezne vég­telen szánalmat a 0—6 éves korú beteg apróságok iránt, és szívderítő ez a körút azért, mert amint beléptünk a gyógy­intézet ajtaján, várakozásunk REMÉNYTELEN ESET ellenére nem találtuk magún- ságű kavernáktól ementáli sajt­kat kórházi környezetben. Pu- ként lyukas a tüdeje, mindkét ha szőnyegeken, kellemes, de- szülője TBC-s, és mégsem te­rűs bútorzat, virágok, függő- kintik reménytelen esetnek, nyök és festmények között ,á- _ ^ számára -jncs r e _ „Kerülni a kórház fehérsé- ménytelen eset ~ c^ gét, tarka, otthonos derűt a sz a klemben Sykora főorvos gyerekek köré!" — ez Sykora szav a ' primár beles jelszava. Pöttyös Halcolnak sztreptomycinnel, kendőcskékkel, rózsaszínű, vi- tejjel, vajjal, naranccsal, ba­lágoskék, piros masLikkat a ha- nármal — egyszóval minden­jukban a kislányok, tarka, já- nel, amit jó orvos és igazsá­tékos mintájú pizsamákban a gos rendszer a jövő remény­kisfiúk. A falakon akadémiai Ségeinek egészségéért adhat, festő festette mese jelenetek: Kilencezer koronába kerül egy Piroska és a farkas, a Béka-, tüdőbajjal kezelt gyermek egy király, Hófehérke, Hamupipőke, évi ellátása és 18 ezer koronába Jancsi és Juliska. az agyhártya TBC-seké. Öriásí Jar use к doktor magyaráz: összegek ezek — gondoljuk — A kórházban, mivel hoez- csak meg — pillanatnyilag szú lejáratú betegségről van szó — a tüdőbetegek átlag 8 hónapig, az agyhártyások kb. 1 évig lakói az intézetnek — tökéletesen berendezkedtünk a gyerekek testi és szellemi gon­dozáséra. Az Intézetnek négy osztálya van: az -egész kicsi csecsemőké, az 1—3 éves ko­rdáké és 3—6 évig az óvodás korúaké. A negyedik lenne a karantén-osztály, melyet ab­ban az esetben használunk, ha valamelyik gyerek időközben fertőző gyermekbetegséget kap. Végignézzük az egyes osz­tályokat. Éppen itt az ebéd utáni pihenő ideje, de a leg­kisebbek szobájában természe­tesen soha sincs csend. Hol az egyik, hol a másik próbál­gatja torkát, apró ágyacskáik­ban rúgkapálnak, az ápolónő­véreknek van mit tenni körü­löttük. A szivünk elszorul, ha meggondoljuk, hogy alig 1— 2—3 hónapos emberkék — és máris TBC-sek. Van itt egy 4 hónapos kis cigánygyerek, lát­juk a röntgenképet — diónagy­mlntegy 100 gyereket gyógyí­tanak! A kicsinyek semmiben sem látnak hiányt. A már járni tu­dó lábadozók kedves környe­zetben, kedves ápolóilók kö­zött játszadoznak — mintha egészségesek lennének — já­tékokkal, kockákkal, labdákkal. A nagyobbak pedig óvodába járnak: félig-meddig már isko­lai előképzést kapnak, számo­lógépekkel, plasztelinagyaggal és más szellemi és kézügyessé­get fejlesztő játékokkal — ta­nulnak — délelőtt és délután is két-két órát. A gyerekek időbeosztásáról Cinkovská Sylvia tanárnő — a TBS-s gyerekek speciális pszi­chológusa beszél: — A gyerekek reggel 6-kor ébrednek, 7-kor reggeliznek, fél 10-ig friss levegőn (az e célra a kastélyhoz épített üvegezett teraszokon) takarókba csavarva fekszenek. 10-kor tízórai, a nagyobbak 10-től 12-ig tanulnak, ebéd után fél 4-ig ismét leve­gőzés, alvás, uzsonna után 2 óra tanulás, majd vacsora. Es­te 8-kor még egyszer minden gyerek tejet iszik, majd éjjeli pihenőre térnek. Ez a napirend, és a rend­szeres élet már magában véve is jó hatással van a gyerekek­re. Cinkovská tanárnő gondos­kodik róla, hogy a kicsinyek­hez beosztott nővérek türelme­sen és szeretettel végezzék fel­adataikat. A pszichológusnő maga egyénenként foglalkozik a kis betegekkel, elsősorban az agyhártya TBC-ben szenvedők­kel, akiknek lábadozása idején mutatkozik meg, hogy szellemi defektus nélkül kerültek-e ki a súlyos bajból. Meglátogattuk az agyhártya­betegeket. Nem gyenge ideg­zetűeknek való élmény. Bár há­la a sztreptomycinnek és az orvosi szakértelemnek, a szoba lakói már többnyire lábadozók, mégis megdöbbentő maga a tény: aránylag igen sok az Már ragyognak a szemek. A kis Kálnay Tonicskáé is, aki hat hónapig vak volt... 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom