A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-03 / 9. szám

Drexler Janica, a nővérke kedvence, három hónapig volt eszméletlen Ebédutáni álom a nyitott teraszon st nincs egy pozitív baktérium sem! Mária Sekerová fönővér a mikroszkópnál agyhártya TBC-s gyerek. Alinak a kis rácsos ágyakban. — Jónapot, gyerekek — köszöntünk rájuk. — Jónapot! — hangzik kórusban. Csak egy ágyacska felöl nem jön hang. Hároméves forma fiúcska fekszik ott — szinte hihetetlen — április óta eszméletlenül. A TBC-vel fertőzött agyhártya 10 hónapja tartja béklyóban a gyermek öntudatát. Egyelőre hiába minden sztreptomycin, a bajt túl későn fedezték fel. Mégsem adják fel a reményt: egy várva-várt órában a fiúcska felnyitja a szemét és megszólal, vagy talán, legalább, sírni kezd... A többiek vígak, barátságosak. Hány hónap keserves fáradsága állította őket talpra. Apolónővérek ülnek egy-egy kis ágy szélén — játszadoznak a kicsinyekkel. Némelyiknek csak most nyiladozik a szörnyű betegségtől eltompult értelme, de a szerencsésebbek élénken, okosan válaszolnak. Cinkovská pszichológusnő esetenként elmagyarázza a gyerekek állapotát. Van itt egy kislány, aki csaknem a látását is elvesztette — 6 hónapig vak volt —, egy kisfiú, aki már ötödször jött vissza agyhártyagyulladással. Legtöbbjüknek vagy az apja, vagy az anyja TBC-s. A TBC nem örökölhető, csak a hajlam. Ha tehát a gyermeket idejekorán elkülönítenék, nem lenne beteg. Sajnos, ez ritkán történik meg és Így főleg a Csallóköz hosszú udvaros gazdaságaiban az apróságok a munka dandárja idején többnyire a munkaképtelen betegek gondjaira maradnak otthon. — Teer svájci tudós kimutatta, hogy porból, szájon át, minimális a fertőzés veszélye. Ellenben elég három TBC bacilust egy köhögő embertől belehelni és kész a fertőzés. A főorvos még hozzátette: Bár 1920-hoz viszonyítva 1955-ig 96 százalékkal csökkentettük a TBC-ben elhalálozók arányszámát, a szörnyű népbetegségben megbetegedők száma alig csökkent. A mi kis betegeink főleg a nyitrai és bratislavai kerületből, Őgyalla, Vágsellye, Diószeg környékéről valók. Elment a híre a gyógyítás eredményességének és egyre nagyobb bizalommal adják át nekünk a gyerekeket. Az igaz, hogy jó dolguk van itt, talán otthon sem különb. A kicsinyek nyugalmára is Cinkovská Sylvia vigyáz. — A látogatást csak havonta egyszer engedélyezzük, viszont bármikor szívesen adunk tájékoztatást. Levelekre 24 órán belül válaszolunk — mondja. — A gyerekek szórakoztatásáról is gondoskodunk. Tavaly farsangi mulatságot rendeztünk, filmeket vetítünk, kerti játékokat találunk ki nekik. Ha végigsétálunk az épület szobáin, a drága csillogó-villogó orvosi műszerekben bővelkedő rendelőkön, laboratóriumokon, a röntgen-szobán, amelyben óriási acélszörnyetegként gördül csapágyain a legkorszerűbb röntgengép, "ha megnézzük a féltve őrzött kincset: az óturai Finommechanikai Üzemben készült bronchoszkópot, a ragyogó tisztaságot mindenütt — önkéntelenül nagy-nagy tiszteletet érzünk az orvostudomány és a tudományra felesküdött áldozatkész győgyitógárda iránt. Ügy érzem, helyénvaló leírnom Sykora igazgató-főorvos szavait, amint Behring német orvostudós mondását idézte: „A felnőttek tuberkulózisa utolsó akkordja annak a dalnak, amely még a bölcsőben kezdett zengeni." Az ábrahámi kórházban bölcsőjében, csirájában szállnak szembe a pusztító kórraL A felnőtteken mötik, hogy a gyógyultan visszakapott gyermekekre hogyan vigyáznak — megtartják-e őket az egészsé-Cinkovská tanárnő járni „tanít" A röntgengép alatt..