A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-03 / 9. szám

Dankó Pista muzsikája Füleken Füleken f br. 13-án újra előadták Dankó Pista muzsikáját. Láttunk már jobb felfogásban is játszani d; abot a füleki műkedvelőktől, amelyben jobban érvényesült igényes műgondjuk, üe erre való különös tekintet nélkül azt lehetne mondani, hogy ez alkalommal is a megszokott jó teljesítményt nyújtották. Kifinomult ízléssel díszleteztek, kitűnőek voltak a kösztűmtervek, gondos volt a rendezés is, s a zseniális cigányprímás megragyogtatott regénye mégis elsikkadt a külsőségekben sziporkázó inszcenálás mögött. Erről azonban már nem annyira a műkedvelők tehetnek, a legjobbaknak számító népszínművekben is feltűnik olykor-o'.ykor a külsőleges hatásokra spekuláló, a frappanciára törekvés (s ebben á műkedvelők tehetnek, a legjobbaknak megoldásokat képezik), — ezért inkább csak a darab-írót (Cserháti Lajos) érheti szó, de szükségtélen és időszerűtlen bírálat nélkül, mert ez viszont az előadásra vonatkozó megjegyzések határát lépné túl. A színpad-írás kiskátéja azt mondja a népszínműről (már azt a megállapítást kerülendő, hogy a múlt századi Budapest megmagyarosításának kiváló művészi eszköze volt s csak a nyolcvanas évekig virágzott), hogy benne a drámai komolyság uralkodik a komikus elemek fe'ett mindvégig. A darabot nézve el kellett (gondolkodni ezen a megállapításon, amely rögtön latolgatásra is késztetett: vajon a színmű-fró vagy a szereplők felfogásában van-e a blaszfémia ? Határvonalat nehéz húzni: a szerző invenciója mindenképp kihat a műkedvelők autodidakta készségére, a kisebb tehetség majdnem mindig letompítja a drámai, vagy komikai csúcsokat, elszürkíti a színpadi fényeket. Nincs rác'ő és lelkiismeret helytállóbbat kimondani: ez történt Dankő Pistával is Füleken; a helyenként jómodorú előadást egy sor szellős humor és helyzetkomikum pongyolásította, Dankó Pista a po'gáii környezetben talpraugrott és a letörő népi zseni eljutott oda, ahová a népszínmű szánta, — maga felett sokszor értetlenül álló, házikabátos haldokló lett. Nem lobogott, ki a tehetség, az új gor 'olat heve a darabbó', ami a Dankótörténet igazsága lenne, noha nagyon kevés műkedvelő együttes lenne képes olyan mélyü't előadásra, mint amilyen a fülekieké volt. Dankó Pista (Za a László) megpróbálta kiparírozni a darab fogyatékosságait, leginkább a szerelmi jelenetekben mutatott érett játékot, de az epizód-szereplők káros szomszédsága őt sem -engedte a nagy helyzetérzésű és az inspiráló környezet folytán rrár nemzeti fogalmakban gondolkodó Dankó Pistáig eljutni, hazafias kitörései ballasztikus hatásúak maradtak. Fe'.e ége Domonkos Ilona szerepében játszó Tóth Éva szintén megküzdött a darab nehézségeivel, kevés alkalma volt átélt játékot, mutatni, csak a dr -mái feloldások juttatták képességei érvényesüléséhez. Ugyanígy vergődött Rózsi, cigánylány is (Varga Éva), aki tragikai pátosszal próbálta kitölteni a realitásokat igénylő ös-zetett jellemű, primitív lelkiségű cigánylány rossz pszichikai megoldásokra beállított szerepét. A legjobbnak tűnő alakítás talán Peti cigányé (Kellner Emil) volt, aki a sokféle lehetőség közül a legracionálisabbat fogta fel: differenciált játéka közvetlenül adta vissza az én-problémát, a cigány-szerelmet. sajátosan megoldó és az ötletekben szimultánt játszó hatásos cigányfigura hitelességét. Szinte kár volt, hogy szerepe nem egyszer lipótvárosi-ízű polgári aranyköpéseket mondatott vele, ez rontota a kitűnően rezon-'ló alakítás hangulatát. Átélt zsánerben mutatkozott újra Domonkos festő szerepében játsző Slosziár Pál is, akinek egyébként jó koncepciója van a kiegyenlített, hangsúlyos szerepekhez. Takács Jánosné (Dankóné) letompított játéka is a darab erényei közé tartozott. Az epizódszereplők általában a naivitás és a pillanatra felvillanó tehetség határai között vergődtek a -zír.padi megpróbáltatás elég súlyos feltételei mellett. Okulásul szolgáló tanulságokat jelenthetett ez a darab a füleki műkedvelőknek, akik egyébként dicséretes szorgalommal hozták színre Dankó Pista muzsikáját, amelyet más felfogásban, jobban csak hivatásos színház tudna előadni. (- m -) Ha Füleken kulturális esemény zajlik le, akkor abban többnyire tevékeny részt vesz a zománcgyár üzemi kultúrgárdája is, vagy egyenesen az lép jel, mint szórakoztató. Mert Füleken úgy állanak a dolgok, hogy a Csemadok helyi szervezetének kultúrgárdája mellett még két üzemi kultúregyiittes ls szerepel, a zománcgyári és a Béke-üzem kultúrgárdája. A füleki zománcgyár üzemi klubja tevékenyen 1949-tő' működik. Eleinte a szlovák munkásság művelődését szolgálta, később aztán sorra megalakulták a magyar tánccsoport, a színjiátszógárda, a sakk-kör, a bélyeggyűjtők köre s az üzemi könyvtárba magyar nyelvű szakirodalom is került. Nem régi az üzemi könyvtár, a múlt év nyarán bocsátott a rendelkezésükre a járási népkönyvtár a mintegy 3000 kötetből álló könyvtárat (amelyhez újfent csak a szokásos sajnálkozó megjegyzést füzhetjük, hogy ebben mintegy 800 kötet csak a magyar nyelvű irodalom). Az üzemnek vem külön műszaki könyvtára is. Körülbelül 1800 kötetnyi technikai és egyéb szakirodalmat tartalmaz ez a könyvtár, amelyet az üzem egyik fiatal szakértelmiségije, Hrncsiarik Milan vezet, aki Vodnár mérnökkel, a szákkönyvek referensével együtt arról is gondoskodott, hogy a szakkönyvek valóban hatékony segítséget nyújtsanak a munkásoknak. Olyanformán juttatják el a munkások kezébe, hogy minden műhelyben ún. vörös sarkot létesítettek, itt kiáll.tották a legválasztékosabb és illetékes szakirodalmat, ami a munkásnak a nap bármelyik percében rendelkezésére áll, ha valamilyen szakmai problémába ütközik. A gyár mérnökei és technikai vezetői a technikai műveltség terjesztői az üzemben, az üzemi újságban sorozatosan jelennek meg tőlük szakmai kérdésekel tárgyaló cikkel ok tartják a technikai kabinetben (amelynek tevékenységét szinten Hrncsiarik Milán irányítja) a szokásos szakmai előadó-Helyzetkép egy üzemi klubban sokat. Említésre méltó, hogy a füleki zománcgyár technikai kabinetje az első helyezést érte el a kerületben a gépészeti szakszövetség értékelésében. Az üzemi klub tánccsoport ja, ha már nem is jelenti azt a reprezentációt, mint a majdnem tíz évvel ezelőtt működő lá • nosík-együttes, sikeresen szerepelget. A Művelődési Ház terve alapján dolgozik, eszerint évente kétszer lép fel, dc majdnem minden ünnepélyes alkalommai műsort ad, s nemcsak az üzem ünnepségein, hanem a szélesebb közönséget jelentő városi közönség, sőt a vidék lakossága előtt is. A legtevékenyebb, már csak szerepénél fogva is, a színjátszó-gárda. Ötventagú együttes ez, az üzem egyik hivatalnoka, Guris József irányítja a tevékenységet, s rendezi a darab-próbákat is. Ez ideig már számos alkalommal léptek színpadra, füleki és vidéki színpadokon. Néhány év alatt előadták a Fény a faluban, a Közös út, Figaró házassága, A Noszty fiú esete Tóth Marival, a Csikós, A Nagymama című színműveket, jelenleg pedig Darms József Szakadék című drámájának szín • padi változatát szeretnék előadásuk programjára tűzni. Legfrissebb szereplésük egy esztrád volt, amel'yel a pótori bányászok előtt léptek fel. Az üzemek közötti barátságnak lehetne példaképe az a viszony, ami a füleki zománcgyár és a pótori bányaüzem között fennáll. Evekkel ezelőtt a füleki zománcgyár kezdeményezóen élenjárt a bányásztoborzásban, aminek eredményeképpen több mint kétszázan jelentkeztek az üzemből és a környék falvaiból a pótori bányába dolgozni. Jó bányászokká váltak ezek a munkások, mert egyenletesen 105 százalékra teljesítik a szénfejtést tervet már hosszú idő óta, s a. besztercebányai bányaigazgatási központ évről-évre bizonyos mennyiségű szenet bocsát a bányamunkások rendelkezésére, szabad eladás céljából, amit a pótoriak a füleki munkásoknak adnak át. Most kérték, hogy a Jüleki üzemi kultúregyüttes látogassa meg őket, s a fülekiek gazdag szórakoztató műsorral készültek. Műsorukon Kálmán-, Lehár-, Szirmaioperett dalok, Chopin-dalok, magyar népdalok és táncok, egzotikus táncdalok, a „Kati és Katica" című egy felvonásos jelenet és egy székely népballida szerepel. Az üzemi klub elnöke, Mócik Pál sze-' rint az üzemi klub élénkebb tevékenységre is képes lenne, ha az üzemvezetőség nagyobb gondot fordítana a kulturális munkára. — Ha másban nem is, Izgalább abban segítene — mondja —, hogy az üzemi klub tevékenységét irányító kultúrmunkásokat a nekik megfelelő munkakörbe osztaná be. Én például évek óta a legváltozatosabb munkahelyeken dolgoztam. A felszabadulás óta én voltam az üzem élelmezési osztályának vezetője, utána a lakásügyi osztály vezetője, később helyi nemzeti bizottsági elnök, azután az üzemi pénztárban do'goztam, onnan az isko-> laügyi osztály élére kerültem, s most újra a pénztárban dolgozom. Ilyen változtatások mellett sehol sem tudom bedolgozni magam. Én mindig azzal a példával hozakodok elő, hogy olyan tisztviselő lehet csak szakképzett, mint Bihari elvtárs, aki a háború óta egy munkahelyen dolgozik, a gyár beruházási ügyeit intézi. De nemcsak én vagyok így, Gyuris elvtárs és még több kultúrmunkás is sínyli a beosztásából eredő kötelességek és a kultúrmunka kettősségének hátrányait. Ezen kellene az üzemvezetőségnek segítem. Valóban akadályt jelenthetnek ezek az üzemi kultúrális élet kifejlődésében, különösen ott, ahol már némi eredményt is elértek. 10