A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-03 / 9. szám

A Kárpátok sárkányai 1671 karácsony táján, egy zimankós estén, kopogás veri fel szorgos munkájából Hayn János eperjesi kirurgust. — Bújj be! — kiált az orvos, s a nyíló ajtóban egy tagbaszakadt, idős pásztorember jelenik meg. Leveri a havat a bocskoráról, beljebb lép és a kezében tartott tekintélyes batyut kibontva, óvatosan néhány csontot helyez Hayn doktor asztalára. Az öreg pásztor régi ismerőse a kirurgusnak. Csillogó hímü lepkéket, ritka növényeket, ásványokat szokott hozni a természetbúvár orvosnak, de amit most hozott, az minden eddigi zsákmányát felülmúlja. — Sárkány! — bök a csontokra az öreg. — Valódi sárkánycsont, uram, szentigaz. Hej, nehezen tudtam ám megszerezni, sokáig kuncsorogtam, míg megkaptam. A Dunajec partján, a krathauzi kolostor mellett, egy barlangban töméntelen van belőle, de akik fenyőszálon leereszkednek az üregbe és kikaparják a cseppkő alól, azok igen megfizettetik . .. Veszik tőlük jó pénzen, mivelhogy nyavalyatörés, meg minden nehéz kórság ellen használ a sárkányfog. Az újfajta orvosság nem lepné meg a kirurgust, hiszen a liptómegyei barlangok jéghideg vizét maga is nem egyszer javallotta kőhajtónak, tudja, hogy a rozsnyóiak a Ferenebarlang hófehér cseppkövét porrátörve szoptató anyáknak adják, hogy tejük szaporodjék, a lipóciak meg éppen a tejelő marha sójába keverik ... Miért ne gyógyítaná a nyavalyatörést a sárkánycsont...?! A csoda az, hogy végre, anynyi század titokzatos meséje, szájról-szájra, könyvről-könyvre szálló híradása után itt van, itt hever asztalán valóságban, kézzelfoghatóan a sárkány hatalmas combcsontja, óriás csigolyája, magas tarajú koponyája, borzalmat keltő foga és ragadozó szörnyű karma ... Néhány nap múlva Hayn doktor gondos csomagolásban és részletes levél kíséretében útnak indította a „sárkánycsontokat" barátjához* a neves Sachs doktorhoz — Breslauba.» Ez aztán a váratlan és csodálatos küldeményen annyira lázba jött, hogy nyomban értesítette nem kevésbé nevezetes kollégáját: Lewenhaimb doktort és a következő év elején az eperjesi kirurgus levele meg is jelent Lipcsében az „Orvosi, Fizikai és Természettudományi Ritkaságok" gyűjteményében ezen sokatmondó cím alatt: „A Kárpátok sárkányai". A csontok „élethű" képét pontos metszetek mutatták be az olvasónak. A nagyhatású levelet nemsokára másik követte. Ebben Hayn doktor már nemcsak a szepesi „sárkánybarlangok"-ról számolt be, hanem egy liptói nemesúr „hiteles" közlése nyomán arról is, hogy „Ung megyében az előző évben eleven sárkányt láttak '. Napvilágot látott hamarosan ez a levél is. És a sárkányokról szóló mindeddig páratlan hitelű híradás valóságos sárkánylázba hozta Európát. Aki a Kárpátokon átutazott, el nem mulasztotta, hogy útba ejtse a sárkánybarlangokat. Angolok, franciák, olaszok, németek és még sok más náció fiai-lányai csodálták és fosztogatták a sárkány-tanyákat. Előbb csak a dunajecit, de a fáradhatatlan sárkánycsont-vadászok rövid idő alatt felfedezik Liptóban a deménfalvi, Esztergom-megyében a lábatlani sárkánybarlangokat, sőt a dobsinaiak, akik jégbarlangjukról ekkor még nem is álmodnak, maguk is bizonyos „Sárkánylyuk"-hoz rándulnak ki ünnepnapokon. A sárkánydivat a java tudósokat sem kíméli, a sárkányok létezésében senki nem kételkedik. Bél Mátyás ösztönzésére Buchholz György késmárki rektor megkezdi az első céltudatos ásatast azzal a szándékkal, hogy egy teljes sárkányos antvázat emeljen ki a földből. Ha ez a terv nem is sikerül, egy csomó szétszórt csontot csak öszszeszed és ezeket a drezdai császári gyűjteménynek ajándékozza. A „hulladék-sárkányokért" gyönyörű aranyérmet kap a császártól... Ekkor már két évszázad telt el azóta, hogy Pietro Ransano, aki 1488-ban, mint követ járt Mátyás király udvarában, holmi Erdélyben talált sárkánycsontokról adott hírt. Kétszáz év után a csak szóbeszédből ismert erdélyi sárkányok atyafiságának csontmaradványai az északi Kárpátokból kézzelfogható állapotban is előkerültek. Üjabb másfél század pergett le az idő homokóráján, mire az őslénytan egyik úttörő tudósa végre megállapította, hogy az időközben öszszegyűtjtögetett és megfogyatkozott sárkánycsontok — az erdélyiek s az északi Kárpátokból valók is ' — valójában egy kihalt óriás meg ve fajtának: a barlangi medvének ásatag csontjai. A csontokkal zsúfolt sok régesrégi barlang nem sárkányok temetkezőhelye, hanem kiveszett őslények tanyája volt. A tudomány száműzte a valóság színpadáról a sárkányt. De a sárkánymesék rémállata helyett aprólékos részletmunkával megismertette az emberiséget a Kárpátok koszorújának egyik lakójával — a jégkorszakbeli Európa legnagyobb ragadozójával: a barlangi oroszlánon, tigrisen erőben, testi méretben, súlyban túltevő, három-négy mázsás barlangi medvével. (s) ŐSZI ALTATÓ Ne ölj! Látod, megérted ezt is, már egyedül ülsz, csak nézed más ha táncol, jelsülni félsz, s a próbálkozásról önként lemondasz. A tizennyolcévesek ideálja, belátod, csupa lobogó hajú legényke, s nem te, ki jó borral beérte máma is és középen hullik a haja. Lassan betelsz már azzal is, amit a tekintet az észnek elmesélhet, örülsz a ritka képnek, de hogy rámájából is kiléphet, nem vágysz már ily csodára. Igaz, néha háborogsz, vak irigység réme üz, sötétbe menekülsz, ne lássa más, ha sírsz, de aztán mégis a győztes béke jö és megkérdezi: Minek háborgatni most, mikor tiszta nappalok lágy keblén virraszt a csend, az ősz feléd siet és altatva súgja: „csont", aki énekelt, az dallamot kíván új ifiak ajkára is, s te pedig öreg fiú, aludj. MONOSZLÖY M. DEZSŐ Ne ölj! Rettentő lesz az ára! A halottak erősebbek nálad, a halottak mindig visszajárnak. Leülnek az ágyad szélére, a táladból is veled esznek, Jönnek, mennek, tesznek, vesznek. Sose leszel többé magadban. Párod ölelni akarod, megérintik ölelő karod. Ha elfog a vágy jónak lenni és mesét mondasz gyermekednek, ők ott ülnek- a bölcső mellett. Magánlaksértésért hiába emelnél is ellenük vádat, ők a törvényen kívül állnak. Belopódznak a gondolatba, a tüdőbe, vesébe, májba, beleszólnak a miatyánkba. Erejük veled összemérik s te sírva, átkozva önmagad megirigyeled a holtakat. S1MKÓ MARGIT 11