A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-24 / 8. szám

iának változásait, melyek íölván elválasztják a késői át és reneszánszt a korai iűcs-gótikától. madonna van középen, baln az isteni gyermekkel. Nen formált arcát gazdag rtiaj keretezi. Fia, Jézus, olő mosollyal tartja baljen a koronázási almát és ával áldását adja a hívőklária balján aranyhajú, lá<épű ifjú áll, Szent János jélista. Fürtjei mesterien ott csigákban hullanak ra. Az ő arca is nélkülöz en feszültséget. E sfcobor iben is érdekes. A szent tarján találták meg Pál er egyetlen szignatúráját. adonna jobb' oldalán Szent 0, a város és a templom szentje áll. A középkor e ipszerübb szentje a zaránk szokványos öltözékében tó, kagylóval díszített kalíval. Dús fekete fürtjei olynak hatalmas szakállába, al fordul az istenanya és •neke felé; a hívőkért kőig. oltárszárnyak diszoldalán mbormüvek a két apostol orsát örökítik meg. Jakab ;ol oldalán a tanítványok gá menetele és Jakab vériága van mesterileg megázva, mlg túloldalt János gélista viselt dolgai látha-Ezek a domborművek nem tják csupán a legendák fő kményeit. Itt van példám postolok világgá meneteléjelenete. Ez a legközvetle, néples és realisztikus dhatnóm kissé naturalisz) munka. Az előtérben Javesz búcsút Szt. Andrástól 'éter az Or kedvencétől, i evangélistától. A táj métovábbi apostolok fordul;1 a szélrózsa minden irá-1. A fűben, a patak mentetten pihennek. Az egyik ;ol csutorájából kortyint jó jkat, míg társa kenyeret zol. oltár predellájában van >an elhelyezve az a domű (Az utolsó vacsora), ahol mester gátlásmentesen lálta fel a cselekmények ;szültségek hü ábrázolösáművészi lehetőségeit. E orműn a mester önmagát ét segédjét is megörökí-Az utolsó vacsora azonőleg az oltárszekrény szárak összecsukásánál nyer sságban. Kiindulópontja a óképek izgalmas jeleneteiamelyeket a szárnyak tábláján a káposztamester műhelyének tanitil örökítettek meg. A műmestere minden bizonytudatában volt feladata sságának. Ezért vette pél>nek Cranach fametszetkompozícióját is (1509). A nyolc táblafestmény az 1517—18-as években készült el. És mit tudunk a mesterről, Pálról, aki a lőcsei előnevet kapta? Igen keveset! A neve, igaz hogy fennmaradt. „Dominus Paulus sculptor, qui supremum áltare Ecclesiae huius sculpsit." (Pál űr, a fafaragó, aki ezen templom főoltárát megfaragta.) Ez szerepel még száz esztendő elmúltával is a mester Margit nevű leányunokájának, Urbanovitz Márton kőfaragómester feleségének sírfeliratán, mely a templom déli előcsarnokának falán van elhelyezve. Pál mester 1500 táján telepedett le Lőcsén, 1525-ben városi tanácstag lett és 1542-ben már nincs az élők sorában. Lőcse városát háborút dúlták, tűzvész pusztította és vallási villongások háborgatták. De minden baj közepette megnyilvánult a derék lőcsei polgárok toleranciája vagy konzervativizmusa. A reformáció győzelmekor sem rongálták meg vagy pusztították el a templom pompás főoltárát a megreformált vallás hívei. Csupán a kuruc időkben távolítottak el néhány „pápista" oltárt. Valószínűleg ekkor került a városháza rejtekébe Lőcsei Pál mester remek szoborcsoportja, a Születés. És mindezeken túl nem érdektelen, hogy a templomot 1708-tól egészen 1720-ig protestánsok és „pápisták" közösen használták. Pál mester lőcsei oltára átvészelt négy évszázadot. Egy konok ellenség azonban, az „Anobium stiatum" (szú) előbbutóbb vállra fektette volna a Madonnát és az apostolokat, a művészi faragványokat pedig formátlan liszttömeggé őrölte volna, ha rendszerünk nem menti meg az utókornak ezt a remekművet. A hatalmas oltárt 1952-ben szétszedték, az öszszes faragványokat dezinszektálták, a korhadt, szúrágta fát pedig hosszas és bonyolult munkafolyamattal regenerálták (a szúkirágta helyeket mézgával tömték be). Csak ezután lehetett az úgynevezett konzerváláshoz fogni. Az oltár összerakásánál pedig a szilárd szárnyak üregeibe vasszerkezetet építettek be. Ezen nyugszik most az oltár. A Kotrba testvérek és segédjeik minden dicséretet megérdemlő munkája három évig tartott. De a remekművet, mindnyájunk egyik büszkeségét megmentették. És Lőcsei Pál mester nyugodtan alhatja őrök álmát. Szabadságunk rövid tizenkét esztendejében kommunisták, ateisták több gonddal és szeretettel ápolják örökségét, mint az elmúlt százévben a legkatolikusabb uralkodók, a Habsburgok, arisztokraták és főpapok, bankárok, bérlők és iparbárók. Bars! Imre A főoltár négy táblafestménye A templom reneszánsz szószéke Szent János evangélista megkinoztatása A születés szoborcsoport barokk oltárszekrénye