A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-24 / 8. szám

A mi klubunk érdekes Szól a nóla, ropják a táncot.. . Darab Gabriella csinos, göndörhajú kislány perdül közénk. Épp most hagyta abba a táncot, ö beszél „a tánccsoport életéről. Rendszeresen hetente próbát tartanak. Készülnek a népművészeti versenyekre. Vezetőjük Varga Antal lelkes, rátermett fiatalember. Gabriella megmutogatja a tánccsoport ruháit is, melyekben fel szoktak lépni. Példás rendben sorakoznak a szekrényben a tarka, zsinóros öltönyök, a szézszinű fodros szoknyák. Míg Gabriella a ruhákat rakosgatja vissza, hirtelen felteszek egy kérdést, amelynek válaszára nagyon is kíváncsi voltam. — Vajon mi az a varázserő, amely a fiatalokat Így eggyé tudja kovácsolni, ide vonzza majdnem minden este a klubba? Hisz legtöbb helyen az üzemi klub — a színjátszó próbák kivételével — tátong az ürességtől.. ? Pillanatnyi gondolkozás után Darab Gabriella megadja a választ: — Tudja, a mi klubunk érdekes. Mi fiatalok megtanulunk itt mindent, ami az egészséges szórakozáshoz szükséges. Lehet olvasni, táncolni, színdarabot játszani, azonkívül a különböző szakkörökben dolgozni. Szombatonként pedig műsoros táncestét szoktunk rendezni. A fiatalok, de az idősebbek is, szívesebben töltik itt szabadidejüket, mint a kocsmában. Ez nem csak Darab Gabriella véleménye, de a többiek, Bonkáló József, Lehotay Anna, Pintér István is ugyanazt érzik, mikor a klubba jönnek. A klub érdekes, ebben van a varázsereje. Bárcsak a többi üzemi klubok is megtalálnák a „bűvös" szert, akkor talán nem kellene mindig a fiatalok „megrögzött passzivitására" hivatkozni, mert hátha nem is az ifjúságban van a hiba?! Ozsvald Árpád — Sokan közületek azt hitték, hogy mindjárt a legelső alkalommal játszani fogtok a zenekarban — mondja a fiúknak búcsúzóul Sandrik elvtárs. Részt vettek Lőcsén a népművészeti versenyen, nyáron kultúrbrigádokkal bejárták a környék falvait. A színjátszók Moliére Dandin György című vígjátékát vitték színpadra, most pedig Peter Zvon Tánc a könny felett (Tanec nad piacom) c. művének előadására készülnek. Sandrik elvtárs végigvezet a termeken. Mindenütt rend és tisztaság fogad. Fent az emeleten, ahonnan zongoraszó hallattszott, a tánccsoport tagjai új táncot próbálnak. Egy fiú és egy lány táncol a terem közepén. Meg-megállnak, újra ismételnek egyegy lépést. A többiek figyelemmel kísérik. Egy alacsony fekete, oldaltfésült hájú fiú pedig nem elégszik meg a nézéssel, hanem a sarokban egyedül próbálja a figurákat, oda-oda pillantva a táncoló párra. Addig is gyakorolja, míg rá kerül a sor. — Pintér István — mutatkozik be, mikor megszólítom. Az üzemben dolgozik, nagyon szerét táncolni. Egy éve már, hogy ide jár a klubba. Szinte második otthona. Este van. Nyirkos, szürke köd ereszkedik a városra, házakra, emberekre. A lámpák tompén, fázósan vetik árva fényüket a járdákra. Olyan őszies, borongós minden, mintha nem is februárt, hanem október végét jelezné a naptár. Csak a piszkos hókupacok és a befagyott Hernád fehér sávja emlékeztetnek a télre. Hat óra. A kassai dóm toronyórája öblös hangján épp most ütötte a hatodikat. A dómot alig-alig látni a nagy ködtől, csak az órák számlapjai világítanak. Olyan furcsa így meszsziről, mintha láthatatlan kéz tartaná őket a levegőben. Meggyorsítom lépteimet, sietnem kell, mert megígértem Lukács elvtársnak, a Kelet-szlovákiai Gépgyárak üzemi klubja vezetőségi tagjának, hogy hat órára a klubban leszek. Átvágok a széles utcán és pár perc múlva előttem is van a magas deszkakerítés, mögötte a klub kivilágított emeletes épülete. Mikor közelebb érek, az emeletről vidám dallamfoszlányok ütik meg a fülemet. A földszinten találomra benyitok az egyik szobába, ahonnan hangok szűrődnek ki. Éppen zeneoktatás folyik. Tíz-tizenöt fiatal fiú ül félkörben, előttük fekete tábla. A tábla mellett magas, feketebajuszos férfi magyarázza a kottát, a többlek csendben figyelik. Előadó Sandrik elvtárs, az üzemi klub vezetője és egyben karnagya is. Leülök egy sarokba, meg- -várom, míg befejeződik Közben az arcokat tanulmányozom. E fiatal fiúk arcát, kik érdeklődve lesik oktatójuk szavait és kocsmázás helyett a kotta alapelemeivel ismerkednek. — Pedig az nem megy olyan könnyen. Az üzemben sem lesz mindjárt az ember esztergályos. Először meg kell tanulni a szakmáját. Nektek is sokat kell még tanulni, gyakorolni, hogy a zenekar méltó tagjai lehessetek. •Mára befejeződött az oktatás. A fiúk széjjelszóródtak és nagy buzgalommal próbálgatják a hangszereket. Mi pedig Sandrik elvtárssal és Lukács Lászlóval beszélgetünk az üzemi klub életéről, munkájáról. Lukács László elmondotta, hogy ezekből a fiatalokból szeretnék majd felfrissíteni a zenekart, ez lesz az „utánpótlás". Több fajta zenekarunk működik. Van fúvós-, szalon- és népi zenekarunk. Ezenkívül különféle szakkörök dolgoznak, rendszeresen összejönnek. így pl. van dal-, tánc- és színjátszókor, bélyeggyűjtő, csillagászati, fényképészeti, munkáslevelező és újítókör. A kultúrcsoport szép eredményeket ért el a múlt évben. L Pihenő a lőcsei városháza arkádjai alatt Vidám jelenet egy esztrádműsorból