A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-17 / 7. szám

A tegnap és ma kancsó is újra megtelik — mindenre sor kerül. Még arra is, hogy nem is oly rég a bartiakat „ködmönköszörűlők"-nek csúfolták. — Egyszer azonban, egy \szi vásáron történt Ságon, igen íagy sár volt, csupa habarék volt a szekér, a kerék meg a ló is mire oda értünk — mondja Máté bácsi. — Hát egy ember megkérdi, hogy hová valók vagyunk. — Bartyiak vónánk, — mondom. — Osztán tudnak-i még ködmönt köszörülni? — Tudunk mi, má, mé' ne tunnánk. Csak vesse le. Szip új ködmön vót rajta, mingyá' lefordítom rúla oszt neki a sáros kereknek. Öjjan lett az új ködmön mint a főd. A gazdája meg mint a rák. No, de vót osztán nemulass ... A fonóházakra terelődik a szó. — Több fonóház is volt a faluban — mondja. A lányok közösen kiválasztottak egy helyet, ahol megkérték a háziakat, engednék meg, hogy ott fonjanak. Persze rendszerint olyan helyre mentek, ahol eladó lány volt a házban. Meg már azt tudták a lányok is, hol fogadják őket szívesen. Ilyenkorra, február közepe tájára már megfontak. Utána volt a „fonóbál". Ezt a lányok rendezték a fonóházban. Sütöttek, főztek, egész vendégséget csaptak. Még a dudást is ők fogad- ; ták — mert a fonóházban az „húzta" a talp alá valót. A le- f gények csak a bort vitték. Igen r ám! Csakhogy nem lehetett minden legénynek bemenni! Csak az volt ott, akit a lányok behívtak. Akkor az egyszer a legények árulták a petrezselymet az ablak alatt. És arról, hogy I melyik lány kit hí' be, mindjárt meglátták, ki kinek udvarol. Hogy milyen nótát játszott a dudás? Ezt már nehéz dolog megmondani. Mert bizony régen volt az, mikor még dalolt is Farkas Máté bácsi. Most, hogy már a foga is kihullott, még fütyölni sem tud. De azért valahogy mégiscsak elénekli — öreges, reszkető hangon, amin érezni lehet, • hogy valamikor szépen csenghetett. — Hát a farsangi tojás-szalonna gyűjtésről hallott-e? — Az mán igen rígen vót — mondja. Még gyermek vótam, mikor én is jártam gyűjteni. — Az úgy volt, hogy Balázsnapkor az iskolás gyermekek — gyiákok — hatan-heten egy csapatba (csak ШЯНИ fiúk) korán reggel elmentek tojást, szalonnát, kolbászt gyűjteni A tojást és kolbászt kosarakba, a szalonnát pedig nyársra húzva gyűjtötték. Bementek minden házba, ahol gyermek volt, és meghívták a háziakat az iskolában tartandó mulatságra. A meghívást versben, énekelve mondta az egész csoport. Az újjáépített román stílű bényi templom Aggyanak gyerecskét, Hagy tanuljon ábécét. Tötusz korpusz debi túré Fúrem gyermene. Aggyanak lánkát, Hagy söpörjön iskolát. Tótusz korpusz ... Aggyanak szalonnát, Hagy zsírozzunk káposztát. Tótusz korpusz ... Aggyanak kolbászt, Hagy fonnyuk be a pallást. Tótusz korpusz ... Aggyanak ludat, Hagy mutasson jó utat. Tótusz korpusz ... Aggyanak kakast, 'Hagy kaparjon hat garart. Tótusz korpusz debi túré Fúrem gyermene. A kisgyarmati Ruzsik Vali a párkányi hídon, szereplés előtt Délután a szalonna és az öszszegyüjtött holmi árán a tanító dudást fogadott, a gyerekek meg táncoltak. Mikor vége volt a Balázs-táncnak, azt mondta a tanító: — No fiaim, ha eljöttetek a mulatságba, ezután gyertek el az iskolába. (Ezt a szokást Móricz Zs. is megemlíti a Borovszky 'Samu által összeállított „Magyarország vármegyéi és városai" c. monográfiának a Hont v. m.-i kötetében.) Bényben — Muzslai Máté elbeszélése szerint — a legények is gyűjtöttek. Húshagyó kedd előtt való vasárnap mulatság volt a „Nagykocsmában", ami mindig három napig tartott. Vasárnap búcsú volt, az idegenek mulattak. Hétfőn a lányok, legények, kedden pedig a házas emberek rúgtak ki a hámból. Hamvazószerdán mentek gyűjtögetni a legények tojást, kolbászt, szalonnát és bort. De csak annak a lánynak az udvarába mentek, akit hétfőn megtáncoltattak. Mindössze annyi eltérés volt a két gyűjtögetés közt, hogy a legények a „Tatai barátok részire" kérték az enni-inni valót. Persze a tatai barátok még hírből sem hallottak vagy láttak abból a szalonnából és borból. Jó étvágyuk volt mindig a bényi vagy barti legényeknek. Gyüre Lajos 20 HÉ s A kurtaszoknyásí birodalom tulajdonképpen hatl faluból áll. ( Kisgtfármat, Kajhldgyármat, Páld.l Kém^nd, BényV és j Bart, r Ezekjközál legnagyob^ történelmi nevezetességre ЩШ tett t szert, máig is fennmaradt avar sáncaival, az 1200-es évekből , származó román s'tilüwätplo- r mivál es kápolnájával?4fe a ( többi községben is gazdagon , lehet találni honfoglalás előtti < emlékeket. A létért folytatott állandó « küzdelem és a klönböző vidé- | kékről a tatár-török dúlás után j ide telepített — vagy a har- j с okból ittmaradt népeknek ] egymástól való idegenkedése f hozta létre, hogy egy arány- ( lag kis területen a népi ha- , gyományoknak ilyen gazdag , tárháza a mai napig meg tu- j dott maradni. Lakossága ge- ] nealógiai szempontból úgyszól- , ván semmiben sem különbözik a környező falvak lakosságától. \ Annál inkább különböznek nép- | rajzi szempontból. Ruházatuk, viseletük teljesen elüt még ma is a környékbeli falvakétól. Hasonló ugyan az Izsa és Martos körüli viselet Kisgyarmat és vidékének a viseletéhez, de azzal egynek mondani nem lehet. A magyar vendégszeretet pe- ! dig nem csak elmélet ezen a vidéken, hanem kézzelfogható valóság. Ilyenkor, télidőben, : disznóölés után bármikor jön a vendég, mindig van harapnivaló. Még a hordóból is csordul egy kis éltető nedű. így poharazás közben jólesik beszélgetni. Mert hát aki a nagyvilágból jön, biztosan többet lát, többet tud. Nem igaz az, hogy a ma- . gyar parasztember nem szeret I beszélni. Szeret. De csak azzal, I aki megértéssel fordul hozzá. Farsang felé közeledünk, ré- I gi mulatozások kerülnek szóba. I Bizony régen volt már az, mi- I kor Farkas Máté bácsi ifjú le- I gény volt. Ma már hetvennyolc I -éves. Nehéz a visszapillantás. I Az emlékezet nagykönyvében j sok lapon akad meg a szem, I míg a megfelelőre rátalál. Az J első világháború, a 26-os esztergomi gyalogezred, Galícia, az olasz front, mind, mind eltemette a farsangi mulatságok valamikori szívbódító, édes-szomorkás képét. No, de ha az em bernek ráérő ideje van — *