A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-17 / 7. szám

os&um шшм^ Megnéztem a rajzokat, fametszeteket is. A szobrok és domborművek fiatal mesterei közül kiemelkedik Kompánek, akinek „Vonatban alvó lány", „Kapálók" című domborművei, vagy az „Olvasó lány" patinás gipszszobra határozottan az érett művészi élmény megtestesüléseként hatott rám. Erős tehetséget mutatnak a Kostkatanítvány Mráéková, vagy Masarovicová, fóleg pedig Fredinandy munkái, az utóbbinaik igen sikerült „Ivan Krasko"-tanulmánya. Kifejezőek, nagyvonalúan megoldottak Kulich alakjai. Különösen „Nö" szobra megragadó. Az apró plasztikában Bohunicky, Masarovióová és Ferdinandy figyelemre méltó munkáira akadunk. Paátéka csendéletei megnyugtató, kellemes tónusukkal, Spitznek a cirkusz világából hozott eredeti meglátású tanulmányai, Milan Laluha csendéletei, Zilinéanová női arcképe, vagy még inkább a „Garammenti asszony"-a az olajfestmények közt önmagukért beszélnek. Külön kiemelném Schillerová munkáit, amelyek közül néhány, mint a színdús virágcsokor-csendélet, vagy a „Katka virággal" címú kép rendkívüli adottságról tanúskodik. Annál megbecsülendóbb ez, mivel Schillerová nem végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. Mindenki számára meglepetést jelentettek a kiállítás bíráló bizottsága elé benyújtott munkái. Megállítanak íunderük szép színhatású képei. Cunderlík különös érzékkel rendelkezik a monumentális munkák iránt. Ugyanakkor a második emeleten elhelyezett ceruzarajzai leheletkönnyű vonalvezetésükkel ragadnak meg. Filo modernebb felfogású, finoman árnyalt, Kryslové egyénire törekvó tájképei mellett Galková kifejező gyermekarcképei és Dobeá különleges szinhatásokban tobzódó olajfestmézelltík meg például Szabó Gyula vagy íemicky finom akvarellképeit. Kellemes meglepetést okoztak a szobrászati alkotások. A szobrászat az egyik legigényesebb művészeti ág, mert színhatások nélkül, csakis az anyag formáira, vonalaira támaszkodhat, ugyanakkor azonban a vászon, vagy papir két dimenziójából kilépve gazdagon kihasználhatja a három dimenzió lehetőségeit. Kiemelkednek Báláz sokatigérő "technikával megoldott rajzai, Alojz Pepich poétikus felfogású gyönyörű fametszetei. Érdekesek az autodidakta Polakovié színes tusmunkái és festett ceruzarajzai, valamint Emil Baéík és Lehen technikailag és művészileg is kitűnő monotipiái. Andrej BarCik fametszetei közül különlegesen szép munka a „Zobor". Igen megnyerték tetszésemet Ladislav Urban tempera képei, például az üde színhatású „Tavasz a kertben". Eredeteiek és a maguk nemében szokatlanok Púőik pácmunkái és Tibor Gáli finom kidolgozású fametszetei. HoreckJ tehetséges tus- és tollrajzai moszkvai élményeit tükrözik, Cunderlik plakátjai pedig az ízléses és művészi plakátrajzolás jövőjének igéretel. Jómagam nem annyira szakértője, mint inkább kedyelöje vagyok a festészetnek. A fiatal nemzedék kiállításán is ezzel az érdeklődéstől vezettetve nézelődtem. Csaknem száz fiatl művész munkájával ismerkedtem meg, akiket több mint négyszáz jelentkező közül rostált ki a szigorú bírálóbizottság. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a kiállítás látogatói, szép, értékes élményekben gazdagodtak és jogosultan büszke reménnyel teltek el a szlovákiai képzőművészeti utánpótlás tekintetében. Gály Olga A Dunahíd melletti kiállítási csarnok a fiatal képzőművész nemzedék alkotásainak adott átmenetileg otthont. Koradélutáni napsütésben léptem be a kiállítási csarnok ajtaján. A napsugár nem maradt az ajtón kívül. Mintha a nyomomba szegődött volna, mialatt az előcsarnokban, majd a többi helyiségekben elhelyezett festményeket, szobrokat, rajzokat nézegettem. Mindjárt az előcsarnokban derűs szlnhatásukkal közelebb csábítanak Sveto Abel nagyméretű mozaikjai, a „Detvan" és a „Marina", a fiatal művész türelmes, hozzáértő kezének alkotásai. Megállok Krivos „Modell"-je elótt. ígéretes tehetséget látok benne, csakúgy mint MiartuSová munkáiban, akinek gobelin képei közül legjobban a „Kerámia-égetók" sikerültek. nyei vonzzák a tekintetet. Kevésnél figyelhettem meg azt a Dobesnál hangsúlyozottan megnyilatkozó tehetséget, ahogy az élő emberi alakokat szervesen beleépíti a tájba, A többieknél általában azt látjuk, hogy jobbára külön festik meg a tájat és külön az alakokat. Ezt mondhatnám Antalról, vagy a liptói táj tehetséges festőjéről — Velbáról is. Nem hagyhatom említés nélkül Baróíkot, akinek képei elótt talán leginkább éreztem az egyéni formakeresést. Munkáin határozottan meglátszik a szélesebb ismeret, az európai festészet hatása. Az akvarell-festészet sem mostohagyerek a fiatal festőnemzedék körében. A magam részéről különösen Simurda „Este" és Zaíko „Réten" clmú képeit emelném ki. Ritka szép, finom ecsetkezeléssel megoldott munkák, bár még távolról sem kö-Gabriella Schillerová: Katka virággal Kompánt'k: Olvasó lány Ernest Spitz: R. V. portréja V. 2illncanová: Cigánylány