A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-17 / 7. szám

A sokat emlegetett festői gl­mesi várrom az üzbég-aranyos­maróti vasútvonal mellett fek­szik. Alatta karcsú víztorony jelzi a hasonnevű falu állomá­sát. A vár valaha a Forgách grófok tulajdona volt. Állítólag jutalomként került birtokukba azért, hogy egyik ósük csákány­nyal orvul agyonverte Kis ká­rolyt, az akkori magyar királynő férjét. Egy verses anekdota máig is őrzi a vállalkozó szel­lemű gróf birtokszerzésének történetét: Vágd fiam, vágd Forgách, Tied leszen Gímes és Gács A Forgáchok azóta is kezük­ben tartották a várat és a hoz­zátartozó falut. Igazi kényurak voltak, még a megyei képvise­let élére is az került, akit ők akartak. Ennek megvalósítása érdekében semmilyen eszköztől sem riadtak vissza. Ezt bizonyí­tandó idézzük a Nyitravármegye c. hetilap XXVI. évfolyamának 40-ik számát. Bizonyos Marcell, a Forgáchék jelöltje ebben a számban bárgyú naivsággal be­vallja, milyen csalafinta módon sikerült elémi, hogy őt válasz­szák meg törvényhatósági bi­zottsági taggá: Boros Marcell Így ír erről: „Nagyon jó viszonyban voltam mind a zsérei, mind a gítnesi és glmeskosztolányi néppel és reményem volt arra, hogy For­gách gróf engem kíván fellép­tetni mint jelöltet a törvényha­tósági bizottsági tagságra. A választás ez esetben simán ment volna, mert kizártnak látszott, hogy Gimesről néppárti jelölt kerüljön a bizottmányba. Igen, csakhogy mi a válasz­tásnál a férfiakat vettük szá­mításba és nem a nekitüzelt asszonyokat, ami nagy hibának bizonyult. Rajtam múlt, hogy kijavítsam. A választás színhe­lye: a gímesi községháza volt. A jegyző, a «később agyonlőtt Jankovics, föltétlenül hű embere az uradalomnak. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy Boros Marcell ebben is igazat Irt. Jankovich Egy régi gímesi választásról jegyző valóban létezett és any­nyira szipolyozta a népet, hogy egy este ismeretlen tettesek agyonlőtték a zsérei úton. A hatóság akkoriban keresztet is emeltetett ezen a helyen, me­lyet máig is jegyzökeresztnek hívnak. Erről a jegyzókeresztről emlékezett meg Bábi Tibor is a Fáklyában közzétett zobor­aljai írásában). „Helyszíni szemlét tartottam a községházán — folytatódik Boros beszámolója. — Egyetlen szoba, előszoba nélkül. Úgy látszik, itt mit sem lehet csi­nálni. Bejárás közvetlenül az utcáról az Irodába, nem felelt meg a célnak. Ellenben maga a jegyzői lakás egy előszobából és két egymásbanylló szobából ál­lott. Az utcai szoba a konyha mellett volt, a konyhából tá­laló vezetett az ebédlőbe, mely­ből az ételeket egy nyíláson át lehetett a szobába juttatni. Ezt a nyílást a szekrény elfedte, kü­lönben sem tudott róla senki. Két nappal a választás előtt néhány vödör vizet öntöttünk le az iroda padlásán, ami meg is felelt általunk megszabott kötelességének és csöppekben hullott alá az irodába, amiből „kiderült", hogy a választást az irodában nem lehet megtar­tani, tehát színhelyét a jegyző lakásába tették át. Ezt a helyiséget jelöltük ki az ellenzék bizalmi férfiai ré­szére és nem volt észrevétel az ellen, hogy a másik szobában székelő választási bizottság előtt a néppártiak kezébe nyomhas­sák az általuk sokszorosított szavazö cédulákat. Ogy tlz óráig zavartalanul és a legjobb han­gulatban folyt le a szavazás, de hideg lévén fáztunk, mire fo­kozott tüzelést rendeltem el. A kastélyból fát hozattunk, de ez nagyon nedves volt és a kályha ppkoli módon kezdett füstölni. Nem történt bizony semmi egyéb, mint merő véletlenből egy-két vizes zsák került a ké­ménybe. Lehetetlen volt a szo­bában maradni, ki kellett szel­lőztetni, ami az ellenzék bizalmi féríiainak beleegyezésével meg is esett. A szavazó cédulákat egy szi­varos ládába tettem, ennek sza­bályos fedele volt, melyet annak rendje és módja szerint lepe­csételtem, a pecsétnyomót át­adtam a csendőrnek, a dobozt beraktam a fal mellett álló szekrénybe, ennek kulcsát átad­tam a bizalmi férfinak. A szobát lezártam, a kulcsot az én bi­zalmi emberemre bíztam és mindannyian megnyugodva men­tünk ki levegőzni. Később a jegyző udvariasan némi kolbász­félével és borral kínált meg •valamennyiünket a tornác alatt. Közben a jegyző eltűnt, be-VárdkozÓ Ottó rajza ment a konyhába, kinyitotta a tálaló ajtaját, félretolta a szek­rény megfelelő deszkáját, kii emelte a lepecsételt szivaros ládikőt és azt egy előre elké­szített hasonló skatulyával cse­rélte fel, melyben többsége már biztosítva volt. Aztán vissza­mentünk nagy ünnepélyesen a választási helyiségbe, megálla­pítottuk, hogy minden a helyén van és visszaélés nem történt. Forgách gróf és Bacskády is bejöttek szavazni, aggódtak, hogy elöször az életben Gime­sen ellenzéki jelölt fog győzni. Mikor este Nyitrán ültünk, a vadászatról jövő Szlávy volt mi­niszternek már Bacskády me­sélte el a választás lefolyását. A miniszter mosolyogva végig hallgatta és megkérdezte Bacs­kádytől németül: nem féltek egy ilyen csirkefogóval egy fe­dél alatt aludni? Mire a gróf így felelt: Igaza van, majd el­intézem, de egyenlőre adjunk neki egy pohár tokajit." Igen, ez volt valaha a válasz­tás. Nyílt törvényszegések, csa­lások, hamisítások egész soro­zata, melyet aztán este leöntöt­tek egy pohár tokajival. A leírt történet nem anekdota, ami­lyeneket oly sokszor dolgoztak fel Mikszáth vagy Jókai — ha­nem a meztelen igazság, melyet maga az „érdekelt" vall be döbbenetes, cinikus nyíltsággal. Az új idők szele azonban egyszer s mindenkorra elsöpörte' a Forgáchokat, Bacskádyakat és a pénzért megvásárolható, nép­nyúzó jegyzőket. A gímesi par­kot vasúti sínpár szeli ketté, a kastélyban iskola van és a nagyurak vadászterületei, a ha­talmas erdőségek állami Igazga­tás alá kerültek. A vasúttól kedzve új házak piros cserép­tetői mosolyognak, a községben eredményesen működik azEFSZ, a Piliskén meg felépült az Oj-Gimes. Most már ez az új GImes fog választani! Minden csalás, kendőzés nélkül szavaz majd azokra, akik a nép legjobbjai s akiknek munkája előre segíti majd őket a szocialista jövőhöz vezető úton. Mártonvölgyi László — Hogyhogy, mindkét bün­tetéssel? — kérdezte az elnök. — Éppen ezen gondolkozom, — dünnyögte Amétheusz. — Úgy lehetne talán megoldani a dolgot... ha Prométheuszt ar­ra ítélnénk, hogy .életfogytiglan egy sziklához bilincseljük ... és mondjuk keselyűk tépnék csőrükkel istentelen máját. Meg méltóztattak érteni? — így talán menne a dolog, — jelentette ki elégedetten HU-pométheusz. — Uraim, egyben példás büntetéssel sújtanánk az efféle -- ehm, elvetemült kü­löncködéseket, ugyebár. Van valakinek ellenvetése? Nincs, tehát ezzel készen volnánk. • • • — Papa, miért ítélték halál­ra ezt a Prométheuszt? — kér­dezte HUpométheusztól vacsora közben a fia, Epimétheusz. — Ezt te még nem érted, — morogta HUpométheusz, buzgón rágcsálva egy birkacombot. — Szavamra, ez a sülthús sokkal jobban ízlik, mint a nyers; lám, valamire mégiscsak jó a tűz ... Közérdekből kellett elítélni, Hová jutnánk, ha bárki büntet­lenül előállhatna mindenféle újdonságokkal. Nem igaz? De valami hiányzik ebből a hús­ból.,. Megvan! — kiáltott fel örvendezve. — A sült birkacom­bot meg kell sózni és be kel| dörzsölni fokhagymával! Ez az! Látod fiam, ez aztán a talál­mány! Az ilyesmi sohasem jut­na a Prométheusz-félék eszébe! Tóth Tibor fordítása 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom