A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-17 / 7. szám

A sokat emlegetett festői glmesi várrom az üzbég-aranyosmaróti vasútvonal mellett fekszik. Alatta karcsú víztorony jelzi a hasonnevű falu állomását. A vár valaha a Forgách grófok tulajdona volt. Állítólag jutalomként került birtokukba azért, hogy egyik ósük csákánynyal orvul agyonverte Kis károlyt, az akkori magyar királynő férjét. Egy verses anekdota máig is őrzi a vállalkozó szellemű gróf birtokszerzésének történetét: Vágd fiam, vágd Forgách, Tied leszen Gímes és Gács A Forgáchok azóta is kezükben tartották a várat és a hozzátartozó falut. Igazi kényurak voltak, még a megyei képviselet élére is az került, akit ők akartak. Ennek megvalósítása érdekében semmilyen eszköztől sem riadtak vissza. Ezt bizonyítandó idézzük a Nyitravármegye c. hetilap XXVI. évfolyamának 40-ik számát. Bizonyos Marcell, a Forgáchék jelöltje ebben a számban bárgyú naivsággal bevallja, milyen csalafinta módon sikerült elémi, hogy őt válaszszák meg törvényhatósági bizottsági taggá: Boros Marcell Így ír erről: „Nagyon jó viszonyban voltam mind a zsérei, mind a gítnesi és glmeskosztolányi néppel és reményem volt arra, hogy Forgách gróf engem kíván felléptetni mint jelöltet a törvényhatósági bizottsági tagságra. A választás ez esetben simán ment volna, mert kizártnak látszott, hogy Gimesről néppárti jelölt kerüljön a bizottmányba. Igen, csakhogy mi a választásnál a férfiakat vettük számításba és nem a nekitüzelt asszonyokat, ami nagy hibának bizonyult. Rajtam múlt, hogy kijavítsam. A választás színhelye: a gímesi községháza volt. A jegyző, a «később agyonlőtt Jankovics, föltétlenül hű embere az uradalomnak. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy Boros Marcell ebben is igazat Irt. Jankovich Egy régi gímesi választásról jegyző valóban létezett és anynyira szipolyozta a népet, hogy egy este ismeretlen tettesek agyonlőtték a zsérei úton. A hatóság akkoriban keresztet is emeltetett ezen a helyen, melyet máig is jegyzökeresztnek hívnak. Erről a jegyzókeresztről emlékezett meg Bábi Tibor is a Fáklyában közzétett zoboraljai írásában). „Helyszíni szemlét tartottam a községházán — folytatódik Boros beszámolója. — Egyetlen szoba, előszoba nélkül. Úgy látszik, itt mit sem lehet csinálni. Bejárás közvetlenül az utcáról az Irodába, nem felelt meg a célnak. Ellenben maga a jegyzői lakás egy előszobából és két egymásbanylló szobából állott. Az utcai szoba a konyha mellett volt, a konyhából tálaló vezetett az ebédlőbe, melyből az ételeket egy nyíláson át lehetett a szobába juttatni. Ezt a nyílást a szekrény elfedte, különben sem tudott róla senki. Két nappal a választás előtt néhány vödör vizet öntöttünk le az iroda padlásán, ami meg is felelt általunk megszabott kötelességének és csöppekben hullott alá az irodába, amiből „kiderült", hogy a választást az irodában nem lehet megtartani, tehát színhelyét a jegyző lakásába tették át. Ezt a helyiséget jelöltük ki az ellenzék bizalmi férfiai részére és nem volt észrevétel az ellen, hogy a másik szobában székelő választási bizottság előtt a néppártiak kezébe nyomhassák az általuk sokszorosított szavazö cédulákat. Ogy tlz óráig zavartalanul és a legjobb hangulatban folyt le a szavazás, de hideg lévén fáztunk, mire fokozott tüzelést rendeltem el. A kastélyból fát hozattunk, de ez nagyon nedves volt és a kályha ppkoli módon kezdett füstölni. Nem történt bizony semmi egyéb, mint merő véletlenből egy-két vizes zsák került a kéménybe. Lehetetlen volt a szobában maradni, ki kellett szellőztetni, ami az ellenzék bizalmi féríiainak beleegyezésével meg is esett. A szavazó cédulákat egy szivaros ládába tettem, ennek szabályos fedele volt, melyet annak rendje és módja szerint lepecsételtem, a pecsétnyomót átadtam a csendőrnek, a dobozt beraktam a fal mellett álló szekrénybe, ennek kulcsát átadtam a bizalmi férfinak. A szobát lezártam, a kulcsot az én bizalmi emberemre bíztam és mindannyian megnyugodva mentünk ki levegőzni. Később a jegyző udvariasan némi kolbászfélével és borral kínált meg •valamennyiünket a tornác alatt. Közben a jegyző eltűnt, be-VárdkozÓ Ottó rajza ment a konyhába, kinyitotta a tálaló ajtaját, félretolta a szekrény megfelelő deszkáját, kii emelte a lepecsételt szivaros ládikőt és azt egy előre elkészített hasonló skatulyával cserélte fel, melyben többsége már biztosítva volt. Aztán visszamentünk nagy ünnepélyesen a választási helyiségbe, megállapítottuk, hogy minden a helyén van és visszaélés nem történt. Forgách gróf és Bacskády is bejöttek szavazni, aggódtak, hogy elöször az életben Gimesen ellenzéki jelölt fog győzni. Mikor este Nyitrán ültünk, a vadászatról jövő Szlávy volt miniszternek már Bacskády mesélte el a választás lefolyását. A miniszter mosolyogva végig hallgatta és megkérdezte Bacskádytől németül: nem féltek egy ilyen csirkefogóval egy fedél alatt aludni? Mire a gróf így felelt: Igaza van, majd elintézem, de egyenlőre adjunk neki egy pohár tokajit." Igen, ez volt valaha a választás. Nyílt törvényszegések, csalások, hamisítások egész sorozata, melyet aztán este leöntöttek egy pohár tokajival. A leírt történet nem anekdota, amilyeneket oly sokszor dolgoztak fel Mikszáth vagy Jókai — hanem a meztelen igazság, melyet maga az „érdekelt" vall be döbbenetes, cinikus nyíltsággal. Az új idők szele azonban egyszer s mindenkorra elsöpörte' a Forgáchokat, Bacskádyakat és a pénzért megvásárolható, népnyúzó jegyzőket. A gímesi parkot vasúti sínpár szeli ketté, a kastélyban iskola van és a nagyurak vadászterületei, a hatalmas erdőségek állami Igazgatás alá kerültek. A vasúttól kedzve új házak piros cseréptetői mosolyognak, a községben eredményesen működik azEFSZ, a Piliskén meg felépült az Oj-Gimes. Most már ez az új GImes fog választani! Minden csalás, kendőzés nélkül szavaz majd azokra, akik a nép legjobbjai s akiknek munkája előre segíti majd őket a szocialista jövőhöz vezető úton. Mártonvölgyi László — Hogyhogy, mindkét büntetéssel? — kérdezte az elnök. — Éppen ezen gondolkozom, — dünnyögte Amétheusz. — Úgy lehetne talán megoldani a dolgot... ha Prométheuszt arra ítélnénk, hogy .életfogytiglan egy sziklához bilincseljük ... és mondjuk keselyűk tépnék csőrükkel istentelen máját. Meg méltóztattak érteni? — így talán menne a dolog, — jelentette ki elégedetten HU-pométheusz. — Uraim, egyben példás büntetéssel sújtanánk az efféle -- ehm, elvetemült különcködéseket, ugyebár. Van valakinek ellenvetése? Nincs, tehát ezzel készen volnánk. • • • — Papa, miért ítélték halálra ezt a Prométheuszt? — kérdezte HUpométheusztól vacsora közben a fia, Epimétheusz. — Ezt te még nem érted, — morogta HUpométheusz, buzgón rágcsálva egy birkacombot. — Szavamra, ez a sülthús sokkal jobban ízlik, mint a nyers; lám, valamire mégiscsak jó a tűz ... Közérdekből kellett elítélni, Hová jutnánk, ha bárki büntetlenül előállhatna mindenféle újdonságokkal. Nem igaz? De valami hiányzik ebből a húsból.,. Megvan! — kiáltott fel örvendezve. — A sült birkacombot meg kell sózni és be kel| dörzsölni fokhagymával! Ez az! Látod fiam, ez aztán a találmány! Az ilyesmi sohasem jutna a Prométheusz-félék eszébe! Tóth Tibor fordítása 19