A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-17 / 7. szám
Ahosszúra nyúlt tárgyalás másrészt Istenkáromlásnak és mását; nem egy beismerte, hogy harcolnának és egyéb Udután a rendkívüli bíré- szentségtörésnek minősíteném, hogy Prométheusz gyerekes ta- vös és hasznos tevékenységet ság ítélethozatalra vonult vissza Azért vagyunk Itt, hogy a leg- lálmányával próbálkozva súlyos fejtenének ki. Az eredmény ela szent olajfa árnyékában. szigorúbb büntetéssel sújtsuk égési sebeket, sőt, több eset— Lássunk hozzá uraim — e2t a z Istentelen elvetemültsé- ben anyagi kárt is szenvedtek, kezdte ásítva Hüpométheusz, a 9e t . é s megvédjük nemzeti iste- Uraim, ha Prométheusz bún a., tanács elnöke — Átkozottul neink szentséges tulajdonát. Csak elterjed a tűz használata, ami elhúzódott a dolog Azt hiszem ennyit akartam mondani, — immár nem akadályozható meg, hogy tulajdonkénben fölösleaes fejezte be beszédét Amétheusz egyikünk sem tudhatja blztonis összefoglalnom a tárovalás é s magabiztos határozottsággal ságban többé életét, sőt vagyo- uraim. Különben is komoly időeddigi menetét de hogy ne le- , ú Jta ki orrát talárja csücské- nát sem, ez pedig, uraim, min- ket élünk. Csupán ennyit akarkorcsosodás, az erkölcsök hanyatlása, és — ehm, általános rendetlenség lesz. Egyszóval valaminek végre történnie kell, hogy szembészegüljünk az efféle egészségtelen jelenségekkel, gyenek alaki hiányosságok.. A vádlott Prométheusz, helybeli lakos tehát azért került a bíróság elé, mert feltalálta a tüzet és ezáltal, hogy úgy mondjam, — ehm, ehm, — be. — Jól beszélt, — bólintott Hüpométheusz. — Kíván még valaki szólni az urak közül? — Engedelmet kérek, — kezdte Apométheusz, — de nem megsértette a femiáiló""r^ndet. érthetek egyet tisztelt kartár- tanúságot, A vádlott beismerte, hogy: élődén civilizáció végét jelentheti. Elég a legcsekélyebb óvatlanság, elővicrT azatlanság, — és mivel vetünk gátat e nyugtalan elemnek? Prométheusz, uraim, vétkes könnyelműségről tett amikor e szerfölött ször, valóban feltalálta a tüzet, továbbá, hogy képes bármikor, ha kedve szottyan, csiholással nevezett tevékenységgel tüzet előidézni; harmadszor, hogy rendbontó találmányát kellőképpen nem titkolta ei, nem is Jelentette be illetékes helyen, ellenkezőleg, önkényesen elárulta. Jobban mondva illetéktelen szentélyek használatára bocsátotta, mint azt az fmérrt kihallgatott tanúk vallomása bizonyltja. Ggy vélem, ennyi elég, és tüstént megkezdhetjük a szavazást a vádlott bűnösségéről éa á meghozandó ítéletről. — Bocsánat, elnök űr, — vetette ellen Apométheusz elnök, — én úgy találom, hogy a rendkívüli törvényszék fontosságát tekintve mégiscsak helyesebb volna, ha az ítéletet részletes tanácskozás és hogy úgy mondjam, az ügy lényegét minden szempontból megvilágító eszmecsere után hoznánk meg. — Ahogy parancsolják az urak, — egyezett bele készségesen Hüpométheusz. — Az ügy világos, de ha valamelyikük még hozzá kíván szólni, tessék. — Szeretném megjegyezni, — emelkedett szólásra Amétheusz szavazó bíró, kellő torokköszörülés után, — hogy nézetem szerint az egész bűnesetnek különösen egy oldalát kell nangsúiyozni. Urak, az ügy vallási oldalára gondolok. Engedtessék meg feltennem a kér-KAREL CAPEK Várakozó Ottó rajza tam mondani. — Igen helyes, — szólalt meg Antimétheusz. — Mindnyájan nyilván egyetértünk az igen tisztelt elnök úrral abban, hogy a Prométheusz feltalálta tűznek beláthatatlan következményei lehetnek. Ne titkoljuk, uraim, hogy nagyszerű dolog ez. Micsoda óriási lehetőségek nyílnak előttünk, amióta hatalmunkba kerítettük a tüzet! Csak találomra említek meg egyet-kettőt: felperzselhetjük az ellenség gabonáját, felgyújthatjuk olajfaberkeit, ésatöbbi, ésatöbbl. A tűzzel, uraim, mi emberek, új erőt és új fegyvert kaptunk; a tűz birtokában, mondhatnám, majdnem hasonlatosak lettünk az Istenekhez, — suttogta Antimétheusz és váratlan kitöréssel folytatta: — Vádat emelek Prométheusz ellen, hogy ezt az isteni és legyőzhetetlen elemet, a tüzet pásztorok és rabszolgák kezére adta, kiszolgáltatta mindenkinek, aki csak hozzáfordult; vádat emelek Prométheusz ellen, amiért az elemet nem szolgáltatta be az illetékeseknek, akik fontos államvagyonként őrködtek és uralkodtak volna fölötte. Vádat emelek Prométheusz ellen, hogy a fentemlített mődon elárulta a tűz találmányát, amely pedig a hercegek titka kellett volna, hogy maradjon. Vádat emelek Prométheusz ellen — rikácsolta felindultan Antimétheusz, — amiért még a? Idegeneket is megtanította a tűz gyújtására! Amiért még ellenségeink előtt sem titkolta el! Prométheusz ezáltal, hogy mindenkinek prédájára bocsátotta a tüzet, bennünket fosztott meg tőle! Vádat emelek Prométheusz ellen hazaárulás miatt! Vádat emelek ellene a köztársaság elsam okfejtésével. A magamártalmas és veszélyes elemet szemével láttam, hogyan gyúj- rászabadította a világra. Bűnét tott tüzet Prométheusz vádlott; olyképpen határoznám meg, „_„„„„„,. dést, hogy ml Is az a tűz? MI és őszintén bevallom, uraim, hogy súlyos testi sértésről és fen | összeesküvés nüattT —" Ari -az a kicsiholt szikra? Amint a hogy — köztünk legyen mondva a közbiztonság veszélyeztetésé- t'métheusz kiáltó szava köhövádlott Prométheusz maga Is — a dologban nincs semmi cso- ről van szó. Ennek megfelelően „ésbe fulladt. — Halálbüntetést beismerte, nem más, mint vll- dálatos. A tüzet bármilyen nap- életfogytilaglanl szabadságvesz- indítványozok! — nyögte ki lám, a villám pedig, miként lópó, csavargó és kecskepász- tést Indítványozok, kemény fek- vé g m nagy n e he zen köztudomású, a mennydörgő tor feltalálhatta volna. Nekünk vöhellyel és kurtavassal súlyos- _ '_ Zeusz különleges hatalmának egyszerűen azért nem jutott az bítva. Befejeztem, elnök úr. em ' ural m ' IorQult a megnyilvánulása. Méltóztassa- eszünkbe, mert komoly ember- — Tagadhatatlanul Igaza van, nak megmagyarázni, uraim, nek sem ideje, sem kedve az- kedves kartársam, — fújt egy hogyan jut egy Ilyen Promét- zal játszadozni, hogy köveket nagyot Hüpométheusz. — Csuheusz az Isteni tűzhöz? Milyen ütöget össze. Biztosíthatom pán hozzá szeretném még fűzni, jogon emelt rá kezet, kerítette tisztelt Amétheusz kartársemat, uraim, hogy ne tévesszük szem hatalmába? És egyáltalán hon- hogy teljesen közönséges és elől azt a kérdést, hogy egynét szerezte? Prométheusz az- mindennapi természeti erőkről általában mire kell nekünk a zal áltat bennünket, hogy a van szó, amelyekkel foglalkozni tűz? Dicső őseink használtak tüzet csak úgy egyszerűen fel- nem méltó gondolkozó ember- talán tüzet? Az efféle találmátalálta; ostoba mellébeszélés ez, hez. Isteneinkről nem Is szólva, nyok, hogy úgy mondjam, egy-Szerény véleményem szerint a szerűen tiszteletlenek az öröktűz túlságosan jelentéktelen je- lött renddel szemben, vagyis — lenség ahhoz, hogy bármi köze ehm, felforgató tevékenységlehetne mindnyájunk számára nek számítanak. Éppencsak az szent dolgokhoz. Van azonban a hiányzott, hogy játsszunk a kérdésnek egy másik oldala, tűzzel. És vegyék fontolóra, zet egyszerűen ellopta Istene- amelyre fel kell hívnom tisztelt, uraim, hová vezet mindez? Az inktől. Nem téveszthet meg kartársaim figyelmét. Űgy talá- emberek a tűz mellett fölöslebennünket a vádlott tagadása és lom, hogy a tűz Igen veszélyes, gesen elpuhulnak, melegben és jegyezte meg toprengve Améköntörfalazása Bűncselekményét sőt mondhatnám ártalmas elem. kényelemben lopják majd a na- theusz. — Hogy elég tetesse« egyrészt közönséges lopásnak, Végighallgattuk a tanúk valló- pot ahelyett, hogy Izé, hogy mindkét javaslatnak. tisztelt törvényszék, ha Ilyen könnyű lenne a dolog, miért nem találta fel a tüzet például a tiszteletreméltó tanács valamelyik tagja? Meanvőződésem, uraim, hogy Prométheusz a tüjelenlevőkhöz Hüpométheusz, — jelentkezik még valaki? Senki. A bíróság nézete szerint tehát a vádlott Prométheusz bűnös egyfelől az istenkáromlás és szentségtörés bűntettében, továbbá a súlyos testi sértés, illetve Idegen vagyon megrongálása és a közbiztonság veszélyeztetése bűncselekményé -nyében, valamint hazaárulás bűntényében. Az urak azt indítványozzák, hogy kemény fekvőhellyel és kurtavassal súlyosbított életfogytiglani szabadságvesztéssel vagy pedig halállal büntessük. Ehm. — illetve mindkettővel, — 18
