A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-17 / 7. szám

Az újváriak dicséretes kezdeményezése Kit ne érdekelne városa vagy faluja múltja, története? Minden ember szívesen lapozgatja a régi megsárgult krónikákat, a vármegyei monográfiákat, sőt örömmel vesz részt olyan előadásókon is, amelyek kibővítik, felelevenítik eddigi ismereteit. A Csemadok érsekújvári helyi csoportja, közösen a 11-éves magyar középiskolával, érdekes és egyben értékes előadás-sorozatot indított Érsekújvár múltjáról és jelenéről. Az előadó Hofer Lajos történelemtanár. Az előadásokat három részre osztották fel, mégpedig a vár építésétől kezdve a török időkig, a törők uralom és a kuruckor, a kuruckortól napjainkig. Én a második előadáson vettem csak részt, de mondhatom, hogy minden várakozásomat felülmúlta. A kis kultúrhelyiségbe körülbelül 150-en zsúfolódtak össze öregek, fiatalok, diákok, munkások, tanárok ... Évszámok, nevek, hősi harcok emlékei elevenedtek fel e pár óra alatt. A török uralom szomorú 22 éve. Rablás, fosztogatás. Majd több mint három hetes ostrom után a vár visszafoglalása. Ezután Üjvár egy darabig nem játszott nagy szerepet. A Habsburgok éppen úgy kiélték, elnyomták Üjvár népét, mint a törökök. A kuruckor dicsőséges éveiben újra visszatér a vár régi fénye. Vak Bottyán, Bercsényi és Rákóczi sarkantyúja peng Üjvár utcáin. Nyalka kurucok kardja villan az újvári mezőn. 1710-ben itt fejezték le az áruló Ocskay László brigadérost... Mélységes csendben figyelték a hallgatók az előadó szavait, ki elég részletesen, de egyáltalán nem unalmasan pergette az események fonalát. Az előadást még értékes kultúrműsor is tarkította, illetve egészítette ki, mert az újváriak — elég helyesen — olyan kultúrműsort állítottak össze, amely teljesen megfelelt az akkori idők szellemének. így pl. Domanizsa Károly tárogatón játszott, Szaló kultúrtárs kurucdalokat, özv. Tirringné régi magyar népdalokat énekelt. Kopasz Csilla mély átérzéssel szavalta az Ocskay Lászlóról való éneket és a Rákóczinótát. Valkó Béla táncszólója és a 11 éves középiskola tánccsoportjának verbunkos tánca is nagy sikert aratott. Míg kifelé mentünk a teremből, innen is, onnan is elismerő megjegyzéseket hallottam mind az előadásról, mind a műsorról. A közönség jól szórakozott, de egyben sokat is tanult, hisz Érsekújvárnak gazdag története van. A rendezés csak annyiban kifogásolható, hogy máskor ne engedjék be a 6—7 éves gyerekeket ilyen komoly előadásra, mert csak a helyet foglalják, elálmosodnak és zavarják az előadót. A műsor után Bokor kultúrtárssal, a Csemadok járási titkárával beszélgettem. Elmondotta, hogy az újvári sikeres példa nyomán a járás több községében is rendeznek hasonló előadásokat, mert ezzel is a népnevelés fontos feladatát teljesítik. Természetesen nem maradnak mindig ennél a témánál, hanem rendszeresen tartanak irodalmi, politikai, társadalomtudományi előadásokat is megfelelő ötletes kultúrműsorra! tarkítva. — Szép, nemes munka ez, s ha szívvel-lélekkel csináljuk, meghozza a gyümölcsét — mondotta befejezésül Bokor kultúrtárs. Igazat adtam neki. Önkéntelenül az jutott eszembe, hogy e nagyszerű kezdeményezést nem szabad véka alá rejteni. Talán más járásokban is sikerülne. Ha nincs is minden városnak vagy falunak olyan gazdag múltja, mint Üjvárnak. —vald — Caícaóti A Csemadok csicsói helyi csoportjának lelkes kultúrbrigádja már többízben bebizonyította, hogy a nagymegyeri járásban azok közé a kultúrcsoportok közé tartozik, amelyek lelkes szószólói a szocialista kultúrának. Miisorszámaikat mindig úgy választják meg, hogy a szórakoztatás mellett nevelő munkát is végezzenek. Ennek újabb tanújelét adták, amikor nem régen színre hozták Csizmarek Mátyás: Bújócska című közkedvelt darabját. Előadás előtt a közönség zsúfolásig megtöltötte a termet: eljöttek a közeli falvak dolgozói is, hogy heti fáradságos munkájuk után elszórakozzanak. Nem csalódtak az előadásban! — amilyen szorgalommal készült a lelkes gárda a bemutatóra, olyan megelégedve távoztak a dolgozók. A szereplók általában megállták a helyüket, bár voltak olyanok is, akiknek ez volt az első fellépése a nyilvánosság előtt. A kezdeti bizonytalanságot azonban sikerült levetkőzni. A Csemadok csicsói vezetőségét és tagjait kell, hogy e siker még tervszerűbb kultúrmunkára buzdítsa. Fel kell használni minden alkalmat dolgozóink nevelésére. A színdarabok bemutatása csak egy módja a nevelésnek, a szórakoztatásnak. Rendezzenek minél több irodalmi vitaestet, tudományos és mezőgazdasági szakelőadásokat, mint ahogy azt a múltban is tették. Akaratban és lelkesedésben nincs hiány Csicsón. Öregek, fiatalok terveznek, dolgoznak, beszélgetnek az új kultúrház építéséről. A bemutatott színdarabbal sem ülnek otthon, hanem meglátogatnak egy-két községet, hogy azok lakosait is példájukkal tettekre buzdítsák. Nemsokára egy újabb, A vadorzó felesége c. színdarab betanulásához fognak hozzá. Ez alkalommal nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy a csicsói dolgozóknak panaszuk van, mégpedig jogosan. A mozihelyiség évek óta nem volt javítva és bizony nem a legjobb állapotban van. A filmvállalat tíz éve használja, de még eddig semmit sem fordított rá. Ki a gazdája tulajdonképpen? Miért nézi ezt tétlenül a helyi nemzeti bizottság? — kérdezik s joggal a dolgozók és erre a kérdésükre feleletet is szeretnének kapni. Fél Miklós, Csemadok kerületi oktató „Tardoskeddi fonó" egyik vidám jelenete • A SZEPSI HELYI CSOPORT kultúrbrigádja több alkalommal nagy sikerrel játszotta Csiky Gergely: Kaviár című vígjátékát. • MISOVSZKY ÉS DOBRÁNSZKY kultúrtársak, a rozsnyói helyi csoport lelkes tagjai már évek óta irányítják a helyi hangos híradó kulturális adásait. Hetenként egyszer jelentkeznek műsorukkal, melyben bírálnak, jutalmaznak és népszerűsítik a legfrissebb akciókat. Jelenleg a választások elé készítenek műsort. • A NYÁRASDI helyi csoport Kisfaludy: Csalódások c. színművével készül a farsangra. 14