A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-10 / 6. szám

TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Mi újság Sajógömörön Sajógömör, ez a körülbelül ezer lakosú község a megye legrégibb települései közé tartozik. A falu elején büszke jegenyék őrzik a vízpartot, csendesen hajladoznak a téli szél ölelésében, s rejtelmes zizegésük régmúlt idö^ emlékét idézi." A közeli kis kerek dombon, amelynek neve ma is Várhegy — már a magyarok bejövetelekor megerősített vár állott, de a huszita harcok idején Mátyás király seregei erősen megrongálták. Minden gömöri lakos szívesen emlékezik a község múltjára, különösen Mátyás királyra és Cinka Pannára. Az igazságos király bronzszobra büszkén áll a gondozott parkban, — kezében a munka egyik középkori fegyvere, a kapa. A szobor őrzi az igaz történetet Mátyásról, aki jtt jártában kapálásra fogta a mulatozó uraságokat, maga is jó példával járván elöl a munkában. Itt született Cinka Panna, a híres cigányprímás, akinek nagyapja II. Rákóczi Ferenc udvari zenésze volt. Meg kell jegyezni, téves az az elterjedt hiedelem, hogy Cinka Panna volt Rákóczi zenésze, mert az évszámok ezt tökéletesen megcáfolják. Cinka Panna bandájával bejárta Magyarországot, Lengyelországot, Erdélyt... Kóbor szíve azonban hazahúzta arra a földre, ahol született. Itt halt meg 1772-ben, amikor a sírja felett „két prédikáció mondatott" — olvasom a megsárgult, régi lapokon. Sajógömör lakosai szorgalmas, dolgos palócok. A munkában mindig az elsők között járnak. Az 1950-ben alakult EFSZ évek óta a járás szövetkezeteinek egyik legjobbja. A község tömegszervezetei közül legjobban működik a Csemadok. Több mint száz tagja van. Nagy sikerrel adták elö az utolsó két év alatt a Közös utat, a Gül Babát, a Liliemfit és az Ürhatnám polgárt. Külön dicséretet érdemel a tizenkét tagú tánccsoport is. A napokban volt a Csemadok helyi csoportjának vezetőségi ülése, ahol nagy tervekkel foglalkoztak. Még a tél folyamán betanulják a Boci-boci-tarka című operettet. — Egy kottaértő zenész kellene, aki betanítaná a dalokat. Ez úton is kérjük a Csemadok központot, küldjön hozzánk valakit egy hétre, amíg a dalokat megtanuljuk, — mondja Csala János, a Csemadok helyicsoportjának elnöke. A sikerek mellett vannak még hiányosságok is. Az utóbbi időben visszaesés tapasztalható a kultűrmunka vonalán. Erre Gergely János, színdarab-rendező adja meg a választ: — Nincs kultúrházunk. Nincs alkalmas helyünk, ahol nyugodtan tanulhatnánk a szerepeket. Az eddigi megoldások is csak kényszermegoldások voltak. Sürgős szükségünk van kultúrházra. Most, hogy köröskörül havas köpönyeget húztak a hegyek, a falu élete a szokottnál jóval csendesebb. Nyugalom és béke honol a behavazott gömöri dombokon, mindenki készül az új tavaszra, amikor felpezsdül a munka ritmusa. Kovács István A Csemadok és a népművészet Zoncztoron у Zoncztorony kis falu a szenei járásban, lakosainak száma mindössze 690, de kultűrmunka tekintetében felvehetné a versenyt bármelyik nagyobb községgel is. 34 tagja van a Csem dóknak. A helyicsoport elnöke, Horváth Vince lelkes szervező és irányító. A múlt évben nagy sikerrel játszották a Bújócska és a Kubó c'mű színdarabokat. Az előbbivel Németbélen, az utoooival Sápon és Egyházfűn vendégszerepeltek. Most a Húsosfazék című színművel készülnek a farsangra. Hat tagú tánccsoportjuk és 9 tagú népizenekaruk is általános szeretetnek örvend. Venchieh Gáspár ti Csuka Ilona kultúrfelelösök sokat segítenek, hogy a csoport még szebb eredményeket érí-»n »' —d— 1906. nyarán a gímesi postahivatalba egy idegen nyitott be, nagyobb pénzösszeget akart felvenni. A postamester gyanakodva szemlélte a poros, hátizsákos vándort és megtagadta az öszszeg kifizetését. Ez a vándor Kodály Zoltán volt. A falvakat járta, népdalt gyűjtött. A polgárság ebben az időben nem nagyon kedvelte a népdalgyűjtőket, veszélyt látott e megmozdulásban. Akik népdalt, népszokásokat gyűjtöttek azok magasabb színvonalú népiskolákat is követeltek. A múlt kultúrpolitikája pedig éppen az ellenkezőjét hangsúlyozta: legyen minél elmaradottabb a paraszt, elég ha írni, olvasni tud. Amikor Kodály Zoltán megkezdte a népdalok gyűjtését, szemben találta magát az elmaradott faluval, a dekadens polgársággal. De a legnagyobb nehézségek sem riasztották viszsza a munkától. A nép dalát a remekmű magas színvonalára emelte. Zobor alatt több mint 2000 népdalt gyűjtött össze. Azóta csekély figyelmet és időt szenteltünk népművésze -tünk megismerésérc, összegyűjtésre és feldolgozására. Ha ittott megszólal is valaki, az is inkább csak ösztönös. A zsérei, gerencséri népviselettel foglalkozó beszámolók a laikus meglátásait árulják el. E téren legfigyelemre méltóbb kultúresemény a gímesi ballada-est és a lévai népművészeti bemutató volt. A Hét hasábjain Petrík József figyelemre méltó cikkét olvashatjuk „a lévai népművészeti bemutatóról" címmel. Ebben többi között javasolja, hogy a Tudományos Akadémia illetékes osztálya gyűjtse össze a népművészeti anyagot és dolgozza fel. A Cseinadokot képtelennek tartja e feladat elvégzésére. Ezzel nem érthetek egyet. Felesleges hangsúlyozni, hogy ez a munka a Csemadok feladata lenne. Szakemberek bevonásával a kultűregyesületek ezt a feladatot eredményesen végezhetnék el. Az összegyűjtött anyagból kiállítást lehetne rendezni, esetleg egy népművészeti múzeumot létesíteni. Lipcsey Gyula leveléből Kultűrmunka Terbeléden Tanítóink társadalmi munkássága, iskolán kiviili kulturális tevékenysége a falu fejlődésének fontos tényezője. Sajnos, ilyen áldozatkész tanítónk még kevés van. Annál inkább megbecsülendók az olyan nevek mint Prandorffer Piroska, Sztriezsenec Rudolf, Mák Ferencz, Mács Zoltán, Kiss Gyula, Pompos Eszter és mások. Nem emiitettem, mert külön ki szeretném emelni Gálik János terbelédi igazgató tanítót, aki falujában egyforma lelkiismeretességgel dolgozik szlovák és magyar vonalon. Ismeretterjesztő előadásokat tart, színdarabokat rendez, sőt maga is szerepel. Elbeszélgettem Gálik Jánossal, aki így foglalta össze mondanivalóját: — A múlt év két utolsó hónapjában négy színdarabot rendeztem. Az elsőt: Hans Sachs „Mennyet járt ifjú" című komédiáját a falu kultúrszervezetei közösen mutatták be. Az iskola magyar tanulói Zseienszky Károly „Csizmás Kandúr" című mesejátékát adták elő a Télapó ünnepségen. A szlovák ajkú műkedvelőkkel Urbánek Eerko „Keményfejűek" c. darabját tanultuk be, míg a serdiütebb fiatalok Luknár „A becsületes juhászlegény" című színművét vitték a közönség elé. A falu Csemadok-csoportja már elkezdte Gárdonyi „A bor" c. népszínművének próbáit, hogy farsangra már megtarthassák a bemutatót. Köztudomású, hogy Gálik János tevékenyen hozzájárult a nyáron a falu kultúrházának rendbehozásához. Az ifjúság most estéről •estére ott olvas, sakkozik, ping-pongozik, sőt lassan az idősebbek is odaszoknak. Itt tartják az esti mezőgazdasági tanfolyamot, amelynek 26 hallgatója közt akad 50—60 esztendős is. Már szinte furcsa felsorolni, de az igazság kedvéért azt is meg kell írni, hogy Gálik János októberben harmadmagával kifestette a kultúretthont, ő készíti és festi a kulisszákat, ö vezeti a szlovák fiatalok vitáját a Fucsik-jelvényhez szükséges könyvekről, ó szerezte meg a ping-pong asztalt. Most a labdarúgás mellett az asztalitenisz is szépen fejlődik és remélhető, hogy a tevékeny Osgyáni Mihály sportköri elnök vezetésével a sportélet is alaposan fellendül. — Azt is el kell mondanom, hogy mik a terveink — tér át a múltról és a jelenről — a jövőre Gálik János. — Szeretnénk egy vetítőgépet, hogy rendszeresíthessük a fiimelóadásokat. És szeretnénk az idén egy tekepályát építeni. Ha emellett a betanult színdarabokkal a környéket is bejárjuk és közben újakat tanulunk, azt hiszem jó munkát végzünk. Sólyom László