A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1956-12-09 / 2. szám

Sellyéi József találkozása Móricz Zsigmonddal Sellyéinek „Szántani mentünk” című elbeszélése 1930 áprilisában jelent meg a Nyugatban. Valószínűleg a sarlósok hívták fel figyelmét erre a folyóiratra és Móricz Zsigmondra, a magyarországi haladó népi írók vezető képviselőjére. Móricz Zsigmonddal 1950 őszén talál­kozott először szemé'yesen a pozsonyi Carlton kávéházban. A Reggel riportere, D. Z., így írja le a magyarországi népi irodalom vezérének és a szlovákiai kez­dő népi írónak ezt a találkozását „Pél­dabeszéd a fröstökre levágott borjúról, avagy mikép vélekedik mai magyar dol­gokról a megokosodott Móricz Zsig­mond” című cikkében: Paraszti ruhás, nyurga fiatalember, Sellyéi Jóska, lép az asztalhoz, egészen kiütközik alakja a tükrös, cifra kávé­­házból. A magyar Daraszt, a magyar falu sorsproblémáit bátor, nyílt szemmel látó írásai közül, amelyeket A Reggel olva­sóközönsége jól ismer, egy megjelent a Nyugatban is. — Emlékszik-e a nevemre, mester úr? Dehogyis nevet a furcsa megszólítá­son. Felcsillan Móricz Zsigmond kék szeme, úgy rázza igaz melegséggel az elébe nyújtott kezet. — Te vagy az gyerek? Te vagy a Sellyéi Jóska? Hát aztán miért nem je­lentkeztél a honoráriumért? — Azt hittem, írni fognak. Irtunk is egy levelezőlapot. Nem kap­tad meg? Vagy talán nem a Sellyéi az igazi neved? — Nem bizony, Miskovicsnak hívnak .. Ezen azután olyan jóízűt nevet, mint­ha a világ legjobb vicce volna. Hiába a megokosodott Móricz Zsigmondot még mindig a Sellyéi Jóskák felé húzza a szíve. De már a következő kérdés visz­­szalöki régi óvatosságába: — Jósol-e szép jövőt az ilyen fiatalok­nak, főszerkesztő úr ? — Jövőt? Ki. tudná azt megmondani... (A Reggel, 1930. nov. 14.) Sajnos e találkozásnak és Móricz Nyu­gatjával való kapcsolatának elmaradt az annyira magától értetődő és természe­tes folytatása, ami pedig Sellyéi számá­ra különösen hasznos és gyümölcsöző lehetett volna. Sellyéi ebben az időben valószínűleg nem is akarta továbbfej­leszteni összeköttetését a népi írók nagy tanítójával és pártfogójával, Mó­­riczcal, mert a csehszlovákiai kormány­­párti és radikális baloldali körök, me­lyeknek nézeteivel Sellyéi is azonosítot­ta politikai szemléletét, ekkor még szek­­táns módon elítélték Móriczot. Azt ál­lították, hogy a Nyugat teljesen meg­alkudott a Horthy-rendszerrel, így nem képviselheti sem a haladás, sem a Cseh­szlovákiához közeledés érdekeit. Jellem­ző erre A Reggel riporterének az em­lített cikkből kiütköző gúnyolódó hang­ja is. A „megokosodott Móricz” kifeje­zésen az értették, hogy az író a Hor­thy-rendszerrel való megalkuvás útját járja. Igaz, hogy Móricz Zsigmond is okot szolgáltatott a szlovákiai magyar értel­miség egy részének gyanújára, mert ezt megelőzően Csehszlovákiában járva, el­ment a Szentiváni Kúria elnevezésű ta­nácskozásokra, és a Nyugatban népsze­rűsítette a Magyar Nemzeti Párt urainak demagóg kultúrpolitikáját. Zsiga bácsi politikai naivitására vall, hogy elhitte a népcsaló Szentiványi Józsefnek és Szül­­lö Gézának, a kisebbségi reakció másik vezérének, hogy ezek nem olyan urak, mint a magyarországiak, hanem haladó magyarok. 1938-ban, Dél-Szlovákia megszállása után, Sellye: véglegesen megváltoztatta a magyarországi népiesekről alkotott fel­fogását, így őszintébb, közvetlenebb vi­szonyba került Móricz Zsigmonddal is, aki akkor már a Kelet népét szerkesz­tette. A népi írók pedig örömmé! fogad­ták maguk közé; beválasztották az ak­kor alakuló Nemzeti Parasztpárt orszá­gos vezetőségébe. Csanda Sándor. KÖNYVEK A moszkvai Külföldi Irodalmi Kiadó mintegy 550 könyvet jelentet meg a jövő évben, összesen 7,5 millió példányban, ami durván számítva annyit jelent, hogy csupán ez az egy kiadó hetenként 10 könyvet ad ki külföldve szerzőktől. Érdekességek: kiadjak Ernst Thälmann cikkeinek és beszédeinek gyűjtemé­nyét, Kuo Mozsónak a kínai filozófia történetéről írt müvét. Meglepetések: A szovjet olvasó rövidesen megismerkedhet Lloyd George emlékiratainak orosz fordításával, valamint M. Ŕeider Esztétikájával. Ez az utóbbi mü képet ad a burzsoá esztétika fejlődésének útjairól és feltárja a mai idealista esztétika problémáit. Emellett olyan írók és művészek művei is megjelennek, akiket nemigen ismer a fiatal szovjet generáció, legfeljebb hallott róluk. Gondolunk itt Feuchtwanger Spanyol ballada, Cronin A keresztes lovag sírja, és a francia haladó katolikus író, Mauriac Ót a semmibe című regényére. * — Az amerikai film egyik legismertebb jellemszí­nésze a román eredetű G. Robinson Párizsban el­adásra ajánlja nagyértékű képtárát. A mintegy 40—50 millió Kčs-re becsült gyűjteményben fel­lelhető a modernebb francia festészet 72 remeke, köztük Cézanne, Degas, van Gogh, Renoir, Seurrat, Toulouse-Lautrec, Gaugin stb. művei. Robinson kijelentése szerint a képek egyenként nem eladók. * Schiller olasztárgyú drámáját a „FieSco”-t egy olasz-osztrák konzorcium készül megfilmesíteni. Aki a szovjet Nagy Orvosi Enciklopédia közeljövőben megjelenő kötetét megvásárolja, a következő meglepetésben részesül: az elárusító a könyv mellé színes szemüveget ajándékoz a vevőnek és megkérdezi tőle, van-e lemezját­szója. Mindez merőben szokatlan, úgy hat, mint valami furfangos tréfa eleje — a valóságban pedig nagyon is komoly dolog. A színes szemüveg és a lemez­játszó ugyanis az enciklopédia gyakorlati tudományos segédeszköze. Több mint 300 000 szovjet orvos várja az új Orvosi Enciklopédia kiadását, melyben 10 000 cikk foglalja össze az orvostudomány terén elért legújabb szovjet és külföldi eredményeket. A 35 kötetben több mint 100 000 címszó magyarázatát találja meg az olvasó. Az illusztráció nagy része két színnyomásos és az előbb említett színes szemüvegen át nézve tökéletes térhatást biztosít. Így például az agyszövete­ken keletkezett tályog képe pontosan olyan, mint a valóságban, minden dom­borulat vagy mélyedés szinte tapinthatóvá válik rajta. A meglepett olvasó tovább lapoz, egyszer csak illusztráció helyett miniatűr hanglemezt Iái a laphoz erősítve. Ismeretes, hogy a belső megbetegedések szimptómái között nagy szerepet játszanak az úgynevezett patologikus han­gok vagy zörejek. Mindenki tapasztalta már vizsgálatnál, qz orvosi sztetosz­kóp jelentőségét a légzőszervek vagy a szív vizsgálatánál. Az így felfogott zörejek pontos jellemzése, leírása sosem tökéletes, ezért az enciklopédia szer­kesztői hangfelvételekkel is illusztrálják cikkeiket. Például az egyik lemezen ez olvasható: A szívbillentyű szűkület hangzása. Ha gramofonra teszik ezt a lemezt, az egész szobát betölti a beteg szív dobogása, s vizsgálatnál a ha­sonló hangzás felismerése könnyebbé válik. Az enciklopédiában mintegy 100 ilyen miniatűr hanglemez van. * Német kultúrkörökben nagy visszhangot keltett dr. I. Becher államdíjas írónak, az NDK kultusz­­miniszterének terve, mely szerint a nyugat- és keletberlini színházak a jövőben közösen rendez­zék meg a „Berlini Ünnepi Játékok Hetét”. * Osztrák szülők és pedagógusok nagyon elége­detlenek a kormány által jóváhagyott törvény­­javaslattal, amely szerint a jövőben a 16 éven aluli ifjúság részére megtiltják a „Comics Strips” ponyva-füzetek eladását. Az osztrák közvélemény elvárta, hogy az amerikai szennyirodalom e haj­tásait Ausztriában teljesen betiltják, mivel más­képpen nem akadályozható meg hatásosan ter­jesztése a fiatalság között. * A bolgár képzőművészek szövetsége Szófiában kiállítással hódolt a szocialista Németország nagy grafikusa, Káthe Kollwitz művészetének. A kiállí­tásnak nagy sikere volt. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom