Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

246

maradottakat pedig a török uralom végével az új hódítók üldözték ki a városból.

Midőn azonban Rákóczi Ferenc kezére került Szolnok, a betelepült kevés számú ref. lakosok a vár őrizetére ide rendelt ref. vallású katonák segélyével csakhamar állítottak fel egy kis eklézsiát, melynek rövid életét nagyon érdekesen adja elő a miskolci ref. egyház őrizetére bízott s mai napig meg is őrzött jegyzőkönyv.1 Tartalmát — némi kihagyásokkal — a következőkben közlöm:

Prothocolon Ecclesiae Szolnokiano ref ormát ae sub gloriosissimis auspiciis Celsissimi Electi Transylvaniae Principis ac Domini Dni

Francisci Rákóczi de Felső-Vadász,

Comitis de Saáros, Dueis Munkácsiensis et Makoviciensis etc. (Titulus), pro Patria Hungarica ejusdemque Libertate per Extraneos suppresso exercituationem in nomine sacrae Divinae Majestatis facientis, in modernam hac tempestate Originem summentis pro conscribendis quotidianis et necessariis ejusdem actis, factis, medio Generoşi Dni Stephani Dobozy liberae ac regiae civitatis Debreciensis Judicis Primarii nomine muneris et gratifications ex singulari ejusdem devotione erga Deum habita oblatum et accomodatum.

In nomine Sacro Sanctae et individuae semperque adorandae Trinitatis Patris, Filii et Spiritus Sancti. Amen.

Anno Millesimo Septingentesimo Quinto. Incipit Protocolon Ecclesiae Reformatae Szolnokiensis.

Minekutánna felül intitulált Ns Erdélyországnak választott Fejedelme a mi kglmes Urunk felső-vadászi Rákóczi Ferenc ő fejedelemsége ez magyar hazának az idegen nemzet által eltapodott régi virágzó szabadságának előbbeni állapotára leendő reductióját kezére méltóztatott volna venni, indétván hadakozást ez eránt és hogy mindenekelőtte Istenünk dicsőségét maga előtt viselvén, maga méltóságos személyét s úgy fegyverét is egyenesen arra szentelvén, ezen jó Istenünk ő sz. felsége naponként úgy boldogítani méltóztatott, hogy több magyar statusok is, kik igaz hazafiainak tartják magukat, megértvén ily szent szándékát, annak az istenes szent szándéknak secundálására nagy készséggel táborba menni és minden módon egyező akarattal az haza javát promoveálni megcselekedték, tábora naponkint szaporodván, fegyvere boldogulása után csak immáris ennyi kevés időre reménységünk kívül

1 A jegyzőkönyvet 1704. december 27-én ajándékozta a szolnoki eklézsiának Dobozi István debreceni főbíró; és írva van Seres György szolnoki harmincadosnak szép kacskaringós betűivel.