Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

lakosait nem fogyasztotta és fosztogatta, habár a polgárok nyilván ilyesmivel vádolják is. S ezek folytán a bég a nála járt kálmáncsehieket ily válaszszal bocsátá el: „A vajdával való pörös ügyeteket értelmesebb emberekkel akarom eldönteni s papotokat is, mint igazmondót, ki fogom hallgatni; azért rövid napok múlva jelenjetek meg előttem“. — Midőn a bírák Perneszi Farkas babócsai kapitánynak kötelességszerüleg hírül vitték a bég parancsolatát, az ezt mondá nekik: „Jól meggondoljátok miképen adtok hitelt a török szavának és igéretinek. Tőlem szabadon mehettek oda, csak el is jöhessetek“.

Midőn a bég előtt megjelentek, az egyéb fenyegetések közt rögtön igy förmedt Szegedire: „Te pap, miért futkározol te oly vakmerőén és eb módjára a magyarok szomszédos váraiba ? Azt gondolod, hogy nem tudom én már régen, miért jársz-kelsz azokban? De majd tudatom veled is“. A bég fenyegető és dühtől harsogó szavaira a kegyes férfin csak ennyit felelt: „Tűz és viz közé szorulva, nekünk még ha nem akarjuk is oda kell mennünk, a hova kényszerittetünk“. De erre a bég még inkább feldühösödvén, parancsolá, hogy Szegedit tüstént vessék a tömlöczbe, még ha nem akarja is.

A kálmáncsehiek különféle ajándékokkal s többek közt a Perneszi Farkastól ajándékba kapott és pénzen vett sisakok és pánczélokkal s nagy könyörgésekkel iparkodtak pásztoruk szabadon bocsátására bírni a béget, de az sok húzás, halasztás után is csak azon végválaszt adta, hogy ő Szegedit mindaddig nem bocsáthatja el, mig Furia Albert vissza nem érkezik. Ez pedig, mint hires marhakupec ezen időben Pettauban járt. A bírákban ez a halogatás mind nagyobb gyanút keltvén Perneszihez mentek panaszra és pártfogásért, a ki szives készséggel megígérte, hogy Fúriát rögtönös Aisszatérésre fogja kényszeríteni. Haladéktalanul el is küldte utánna két szolgáját, halálos büntetés terhe alatt meghagyván általuk Fúriának, hogy két nap alatt nála ebéden megjelenjen. A mint Furia a kitűzött idő alatt csakugyan előkerült, Perneszi megparancsolá neki, hogy egyéb dolgait félretéve mindenképen azon legyen, hogy a bég Szegedit szabadon bocsássa.

Midőn az álnoklelkü s feleségire kelletinél jobban hallgató ember Pécsre ért, már akkor a bég Peruiz nevű vajdája föl - szabaditá börtönéből Szegedit s épen csak elbocsáttatása nem történt még meg. Hogy az is megtörténjék, csak egy pártoló szóba került volna, ám de a îuriosus Furia a helyett, hogy szabadulását eszközölte volna, inkább veszedelmet szerzett Szegedinek, mert fenszóval és bizalmas suttogással tele beszélte Peruiz fejét, hogy nagy oktalanság lenne könnyedén elereszteni ily nagy zsákmányt, kinek váltságdíjában 1000 Irtot is szívesen megadnának. E szavak a bég füleihez a vajda utján akként jutottak, mintha az 1000 forint a desperátus főpap