Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

95

magukról, hogy akár hallgatói, akár tanitói rend jövend eleibök testimonialis nélkül, azoknak mint rebelliseknek és irrequietusoknak kedvük szerint való válasz ne legyen. E szép egyességből lett ígéretet a dunamelléki egyházkerület atyái meg is pecsételték s épen az 1629-dik évi pataji synoduson pecsételték meg I-ső sz. a. jegyzett határozatukkal. Minélfogva aztán a társaságukba kívánkozó somogyi prédikátorok supplikácziójára azt felelték, hogy „előbb onnét felyül búcsúzzanak el tisztességesen s majd azután adnak választ ö kegyeim ekn ek“.

A rend útjára tereitettek megfogadták a jótanácsot, s csakhamar ezután levelük és követeik által mind Tholnai István Seniornál Csopakon, mind becsületes püspök uruknál Német-Újváron bejelentek szándékukat s kérték elbocsáttatásukat. Majd május 26-án maga Simándi is irt Kanizsai Pálfi János püspöknek, tudatván vele, hogy az ősrégi somogyi districtushoz tartozó eklézsiák prédikátorai micsoda kéréssel járultak a pathaji synodus elé, s hogy ez hallván az ö kegyelmek kérését és az okokat is megértvén, illendő dolognak itélé kívánságukat; de első tekintetben úgy tetszék, hogy erről becsületes püspök urakat kölletnék megtalálniok és tőle becsülettel elválakozniok. Miután tehát ez már végbement, ne legyen nehezére őket az úrnak nevében utjokra bocsátani s egyszersmind a hatósága alatti veszprémi Seniorátássál egyetértőleg a köt szomszéd püspökség határait pontosan kijelölni.

Kanizsainak azonban — mint később maga is mondja levelében — nagyon is nehezére esett, midőn megértette a somogyi papoknak a két püspökség között való lappongását és vakmerőségnek mondá kiszakadási szándékukat. Ugyanazért hétről-hétre, sőt hónapról-hónapra halogatá a Simándi levelére való válaszolást s az elbocsátó levél kiszolgáltatását.

A hosszas halogatás aggasztani ^kezdé a somogyiakat, s mert nagyon jól tudták annak okát.7; július vegén három társukat, u. m. Hevesiváni Orbán kőröshegyi. Gyarmati Márton fokszabadii és Szikszai György ádándi prédikátort küldték Ráckevibe Simándihoz. A küldöttek sirva panasziák az Isten nyájának sok egyenetlenségeit és azon nyáj körül vigyázó pásztoroknak sokszoros sóhajtásukat, s könyörögték, hogy viselne gondot róluk és maga személye szerint is megvisitálná őket.

Miféle sok egyenetlenségek, micsoda súlyos bajok voltak azok, melyek a régi kapcsolatból kiszakadásra indítottak egy egész testületet? adatokkal világosítani még most alig lehet. De hogy voltak, mutatja azoknak egy másik eltagadhatlan következménye, a jeles tudós és erélyes kormányzó Pathai Istvánnak püspökségétől és pápai papságától ugyanezen év •elején megszökése; s hirdeti utódának Kanizsai P. Jánosnak