Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
178 nélkül senki el ne maradjon, nam si qui tales reperiantur 3 ílor. se mulctari sciant certo certius; és hogy a kik megjelennek: üres zsebbel ne jöjjenek, mert az örökösen habok közt hánykódó egyháznak vigasztalásra s még inkább pedig pénzre nagy szüksége van.1 Miket végeztek Patajon az atyák? nem tudjuk. Az ottani synodusról az összehívó levélen kívül, melyben Patai Sámuel elkeseredve panaszolja az emberek nagy elfajultságát, s hogy mennyire gyűlöletesek mindenek előtt az úrnak szolgái, kiket az Izrael megháborítóinak s a nép félrevezetőinek mondanak,— csak a következő rövidke jegyzet maradt ránk: „A kecskeméti synodus végzései megerősíttettek ismét pataji gyűlésünkben 23-die marţii Anno Dni 1653. Minden ekklézsiában leirattassók és elolvastassék, erősen hagyjuk és parancsoljuk. Patai Sámuel tolnai prédikátor és püspök, kegyelmeteknek jóakaró embere az úrban.“ Míg azonban a rendtartásban esett sok abususok és excessusok megszüntetésén szorgalmasan fáradozott, s bátor és erélyes hangon parancsolta, hogy püspöksége alatt a regulák és hagyományok szerint viseljék magukat ezután minden eklézsiák: öreg napjaira saját helyzete és állapota lett a lehető legrosszabbá. — Szánandó volt ezen időben a prot. lelkészek sorsa, kiket mint a cselédeket évröl-évre fogadták és bocsáták el, s e tekintetben még a főbb és kiválóbb egyházi férfiak sem képeztek kivételt. Milotai Nyilas István neve után pontosan odajegyeztetett Szathmár város jegyzőkönyvébe: „Terminusa pedig püspök uramnak sz. Gergely-napja“. Rápóti Pap Mihály túl a tiszai püspök gondosan vezetett naplójában maga beszéli, hogy 1650 -1689-ig, tehát 39 év alatt 32 egyházban viselt predikátorságot. Ritkaság volt, hogy valaki — mint Pathai Sámuel Tolnán — egy helyben s egy huzamban 19 évet tölthetett volna. De ő sem maradhatott ott mindhalálig. A tolnaiak ráuntak a már nagyon öreg emberre; de ő maga is a töröknek nagyon kezeügyében és útjába eső Tolnáról, melyet „Oonditionis meae lamentabilis labirinth“-nak nevez, biztosabb és nyugalmasabb helyre kívánkozván, még az 1653-ik évben Patajra költözött, Új egyházában azonban nem találta föl az óhajtott s keresett békét és nyugalmat, s püspöki állása nem biztosított számára holtigtartó állandó szállást. A patajiak, kik különben is kedvetlenül s csak az atyák erős unszolásának engedve bocsátották el kedvelt prédikátorukat, a Gyöngyösről 1648-ban hozzájuk ment Püspöki Mihályt. csupán egy évi időtartamra fogadták el az élte delén már jóval túljáró püspököt. Az egy évet saját emberségükből még egy évvel megtoldották ugyan, de már annak leteltével tudó-1 Simándi codex 125. lap.
