Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
305 véért — szintén méltónak Ítélték Horvát Ferencet a kiűzésre, a miért egy alkalommal illetlenül felelt az érseknek; minekfolytán aztán egyházhatóságilag is elmozdíttatott Foktőről és Szerelőiére rendeltetett. Helyébe a Senior Kovács Mihály apostagi prédikátort ajánlotta és Hajóson személyesen be is mutatta az érseknek, ki a Senior és apostagiak által Kovács Mihály részére kiállított bizonyítványokat átvevén, miután azokat elolvasta, monda: hogy legyen három napig türelemmel, majd akkor a Praefektustól meg fogja hallani, hogy mi az akaratja. Letelőben lévén a 15 napi határidő, Horvát Ferenc elhagyta Foktőt és Szeremlére költözött; s miután a Superintendens a nevezett apostagi prédikátornak meghagyta, hogy ügyeljen Horvát Ferenc elmenetelének idejére, nehogy a foktői egyház gondviselő nélkül maradjon: a foktőiek minden podgyász nélkül, csupán bibliájával rögtön magukhoz szállították Kovács Mihályt; de a Praefektus az érseknél legyalázva őt, hurrogatások közt parancsolta neki, hogy térjen vissza előbbi helyére, a mit az meg is cselekedett. Midőn nehány napra ezután az érsek Pestre utaztában Vecsén megszállott, s debreceni Szabó Mihály ott megjelent előtte: ennek ily választ adott, hogy ő csak három napi időt kívánt a prédikátortól s azt se tudta bevárni, annálfogva nyugtalan természetű embernek kell lennie. Ha megfordult, maradjon helyén; neki az édes atyja, a palatínus megígérte, hogy majd küld valakit Foktőre, — ő azt ki akarja próbálni és ha alkalmasnak találja, beállítja a predikátorságba. A palatínus által fiának Ígért prédikátorral csakhamar ezután meg lettek kínálva a foktőiek, de az notatus ember lévén és mert olyatén helyre, mint Foktő példás jómagaviseletű ember kívántatik, nem fogadták el, hanem a helyett négy más jó bizonyítványnyal ellátott prédikátort szállítottak a Hajóson tartózkodó érsekhez, kiket az kegyesen fogadott ugyan, de minden resolutio nélkül bocsátott el, minélfogva a ref. egyház prédikátor nélkül maradt s majd nagy veszedelembe is jutott. Azon közben ugyanis, míg az egyház prédikátor nélkül volt, a község bírája, a csak nemrégiben pápista hitre tért Korsós* János aratási idő táján az üresen álló papiakra ment s az ott talált Cirok István és Nemes Mátyás szemeláttára az egyik üres szobát kinyitván, a külső kapu kulcsát magához vette, s aztán a többi kulcsokat is — melyekkel a templom kulcsa összekötve volt — előbb Dobos Dávid gondnoktól, majd a harangozótói követelte; a mit Dobos Dávid a templomból épen kijövő népnek tudtára adván, közülök mintegy húszán a prédikátori lakra jöttek s Dobos Jánost a bíróhoz küldték, hogy jöjjön közibek és az elvett kulcsot adja vissza. A megjelent 20 Földváry: Adalékok. II.
