Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
306 bírótól Kopasz .János írásbeli igazolványt kért, hogy kinek rendeletéből vette el a papiak szobájának kulcsát s követelte a többi kulcsokat. A biró feleié, hogy neki a Praefektus adott utasítást, s miután nevezett Kopasz János visszafelelt, hogy ők a kulcsokat nem adják ki kezükből, a biró megírta a dolgot a Praefektusnak s ez hallván a hírt, Bagó János urasági hajdú által rögtön levelet küldött a bírónak, melyben Kopasz Jánost és Dömötör Gergelyt Kalocsára vezettetni parancsolta, s oda vezettetvén, mint kikötőket és az urasági rendeleteknek nem engedelmeskedőket tömlöcbe vettette; aztán pedig rendeletet adott, hogy Dobos Dávidot a kulcsokkal szinte Kalocsára vigyék. A biró a rendeletet végrehajtandó, két kisbiróval, u. m. Pálfy Jánossal és Dömötör Mihálylyal, ki istrángokat is vitt a megkötözés végett, s Varga János és Máté István urasági hajdúkkal Dobos János házához ment, s ezt a papiakra, onnét pedig mellén a ruháit megragadva az utcára hurcolván, Kalocsa felé vezették; azonban a szomszédok, jelesen Fodor Mihály, Nagy István, Kovács Márton, Mester János, Herceg vagy másként Német Mátyás, Kalló Gergely, Báli Gergely, Szabó Péter, Szink István, Báli Mihály, Boldizsár János és Mészáros János a lármára összefutván, a foglyot kezénél fogva visszatartották ugyan, de minden nagyobb lárma nélkül a bírónak és társainak csak ennyit mondtak: míg vagy a Praefektustól, vagy az érsektől, vagy a megyétől kiadott törvényes megbízást az elfogatásra nem látnak, addig sem Dobos Dávidot nem engedik elvezettetni, sem a kulcsokat nem adják ki. A biró fenyegetődzött, hogy ha most nem engednek, majd másnap harmincat küld a kalocsai börtönbe. A fenyegetésnek nem volt semmi hatása, de az ellentállásnak meg lett a következménye, mert Knezovics kanonok és az urasági tisztek által december hóban, szigorú téli időben 67 család üldöztettetett ki a faluból; házaik, szántóföldjük, rétjük, gyümölcsös kertjük s egyéb ingatlan javaik minden becslés és kárpótlás nélkül elvétetvén, a mindenfelől összeszedett pápista települőknek adattak. Másokat s többeket a kalocsai és onnét a bácsi tömlöcbe hurcoltattak, hol lelkileg és testileg gyötörtetve, csak hitük megtagadásával válthatták meg szabadságukat. A százféleképen sanyargatott szerencsétlenek az ország palatínusa, gróf Batthyányi Lajosnál kerestek védelmet a következő panaszos és esedező levelükben: „Nagyméltóságú gróf, magyarországi Palatínus, nekünk kegyelmes Urunk! Mi foktői helységben, Tettes Ns Pest vármegyében lakó helv. Conf. levő adófizető lakosok és Mgos kalocsai érsekség jobbágyai mindaddig, mígnem mult esztendőben egy pater missionarius nagyméltóságú földesurunk eö Excellentiája által helységünkbe kiküldetett, békességben laktunk.
