Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

unu:

közt saját vállain volt kénytelen kivinni szent könyveit a templomból. A vita tárgyait még azon napon leírta Szegedi, melyben világosan megmntogatá. hogy mily vakmerőséggel s a józan észnek mily megtagadásával védi folyvást a pápista papság a misét, purgatoriumot, az évenkinti ünnepeket és az emberi agyvelő egyéb csodás költeményeit.

Ezen időben a dialektikában és görög nyelvben nagyon jártas Szebeni János igazgatta nagy szorgalommal és dicsérettel a kevii iskolát. Szebeni jeles zenész is volt, a honnét aztán ebéd és vacsoránál Szegedivel rendesen el-eldanolgattak. Az ifjú az altot, Szegedi pedig a bassust mondta. De megcselekedte ezt másokkal is, s főként midőn lelkésztársaival kedélyesen vendégeskedett, kik közt Szováthi Gáspár budai lelkészt és Bakonyi Albert ceglédi püspököt különös szeretettel ölelte és fogadta, s olykor Vörösmarti Illyést mint egykori minisztertársát.

S ugyancsak ezen évben történt, hogy Peruiz vajda történetesen Szolnokról Kevibe jött és ott az érdemes Keszi György házánál szállott meg. Szegedi hallván, hogy a vajda róla. mint az ő papjáról kérdezősködött, megparancsolta Skaricának, ki pesti tanitóságát végezve ekkor nála lakott s munkái letisztázásában, főként pedig a loci communes tabelláinak elkészítésében segített,— hogy szerezzen valami szép toll-bokrétát és gránát almákat. Ez megtörténvén, mindketten üdvözlésére mentek a töröknek. Peruiz és Szegedi kezet fogtak egymással s midőn aztán kevés idő múlva asztalhoz ültek, a vajda igy \ szólt Szegedihez: „Bocsáss meg mindazokért, a miket leginkább csak mi tudhatunk.“ Szegedi kész volt a bocsánatra, I de Részinek napaasszonya asszonyi észszel nagy hevesen támadt a törökre, hogy miért volt oly kegyetlen az Isten I szolgája iránt? E váratlan támadásra Peruiz még inkább kérte j az engedelmet s egyszersmind elpanaszolta, hogy azótától fogva folyvást rémlá tornán vök teszik nyugtalanná éjszakáit, álmában asszonyok akarják széttépni s kimondhatlan sokat szenvedett a miatt, hogy ezt a koránál és kegyességénél fogva nálánál sokkalta jelesb férfiút verésekkel illette. S igy beszélgettek mindaddig, mig Szegedi kísérőjével eltávozott.

Az 1566-dik év elején Decsre ment Szegedi, hogy végét szakítsa annak a torzsalkodásnak, mely a két Baranya püspökei, Eszéki István és Vörösmarti Illés között valami csekélyes okból támadt, de a mely oly szenvedélyes és huzamos civódássá fajult, hogyha idejében ki nem egyenlittetik és az eddigi hevességgel folytattatik tovább, az egyházakban kimondhatlan egyenetlenségnek lett volna szerzőjévé. A viszály kiegyenlittetett, de a szegény decsiek meglakoltak a náluk tartott s gyűlésnek nevezett összejövetelért, nagy összeg sarcot hajtván be tőlük a török.

T'öMváry : Adalékok. - ^ *

*

81