Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
82 Ugyanezen évben történt Szegedinek majdnem a Dunába veszése, ekképen: június 22-én a vacsorától felhevülve Szebenit és az ekkor is még nála tartózkodó Skaricát fürdeni hívta, A gyenge erővel bíró és félénk Szebeni hátramaradt; Skarica azonban két tanulót véve maga mellé, bement a vízbe, s miután Szegedit a Duna közepéig segítette, közel hozzá a mélyre kezdett úszni. Úszás közben véletlenül vissza tekintvén az elhagyottakra, midőn a csak imént elhagyottat nem látta: szeget ütött fejébe, hogy az minden szó nélkül és oly sietve kiment a vízből. Körülnézett tehát s e közben megpillantotta a mély örvényben éviekéivé hömpölygőnek hajfürtjeit s ősz voltuknál fogva megismervén, gyanakodni kezdett, hogy talán bajban van az öreg atya; közel úszott annálfogva hozzá s majd a haláltusa közben a vízből kinyujtogatott mindkét kezének ujjait megpillantván: egyszerre tisztában állott előtte a dolog. Alábukott tehát a vízbe s Szegedihez jutva, a hol érte azt, füleinél fogva megragadá és ekként majd 12 lépést úszva, a' parthoz vonszolta s ott a szárazra helyezte. Ekkorra már a közel malomban levő molnárlegények is ott termettek, s majd Skarica kiáltozásaira, hogy az egészen meztelen Szegedinek ruhát hozzanak, a család is kijött a Dunára és ráakadván a viz partján levetett ruhákra, Szegedit felöltöztették s aztán gyékényalomra téve megpróbálták, hogy ki lehetne-e vele hányatni a vizet. Mivel azonban félholtnak látszott és vérkeringése is megszűnt, gyorsan lakásába szállították és ott a pitvarban vetettek neki ágyat. Itt lassanklnt magához jött annyira, hogy éjféltájban már maga tudakozódott Skarica után. Az 1570-dik év auguszt. 6-án elvesztette 17 éven át hü élettársát, Erzsébetet, kitől 9 gyermeke született; u. m. Anna. Sára és Izsák Laskón, István és Dorottya Kálmáncsehin, Dorottya, János s ismét János Ráckeviben. A kilencedik idő előtt holtan jött a világra s az anyának is halálát okozta. Csakhamar ezután ismét megnősült Szegedi, elvevén Botach Jákob kevii polgár özvegyét, Orsolyát, kitől két gyermeke származott, egy öt hónapig élt névtelen és Susánna. E szerint összesen 12 gvnrmeke volt: közülök négy, u. m. Izsák, István, Dorottya és Susánna élte túl apját, de csak kettőről tudjuk, hogy emberkort ért. Dorottyáról mint 18 éves hajadonról emlékezik 1582-ben Skarica. István 1584. február havában iratkozott be a bázeli egyetemen, hova magával vivén atyjának kéziratban hátrahagyott műveit, a „Speculum romanorum Pontificum“-ot és a „Theologiae sincerae Loci communes“-t, ő eszközölte azoknak kiadását. Izsákról nem tudunk semmit, Susánnát pedig maga az apa sem ismerte, előbb elköltözvén az életből, mint az világra született.
